Megjelent a Szabadság mellékletében, a Református Híradó pünkösdi számában.
Mit jelent az Isten által teremtett világ szépségeire rácsodálkozni, apró részleteiért, szemet gyönyörködtető szépségéért hálát adni és az ezzel járó felelősségtudatot erősíteni – ezt tapasztalhatták meg a kollégium diákjai a Zöld héten. Együttléteik célja közelebb érezni magukat elveszettnek tűnt világunkhoz, otthonuknak érezni mindazt, amit Isten az embernek adott azzal a feladattal: „Töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen!” Megérezhették annak a szónak a súlyát, amellyel oly sokféleképpen élünk vissza mi, emberek: uralom. Végignéztek a maguk mögött hagyott ökológiai lábnyomokon, és a számonkérés súlya alatt roskadozva szembesültek azzal, hogy a világot mi tettük ilyenné, ezen változtatni is a mi feladatunk.
A kollégium óvodásai a botanikus kertben megfigyelték a természet tavaszi szépségeit, „kincseket” (leveleket, kavicsokat) gyűjtöttek az eldugott ösvényeken. Az újrahasznosítás jegyében elkészült az óvodában a zöld sarok, és „garázsvásárt” szerveztek. A szülők által adományozott, majd a vásár után megmaradt ruhát, könyvet, játékot, tisztálkodószereket egy alapítványnak adományozzák. Délutánonként az udvar szépítésén dolgoztak, szülők és nagyszülők gyönyörű virágadományából feldíszítették a tornácot. Nagy tervüket is sikerült megvalósítaniuk: létrehozták közösen a zöld óvodát – hagymát, sóskát, epret ültettek, szépítették a filagóriát, az udvaron álló diófát, majd borostyánfal kialakításába kezdtek.
Vállalkoztak az óvoda környékének megtisztítására, megszabadították a templom és a kollégium bejáratának övezetét a papír- és műanyaghulladékoktól. A játszótérre menet is szemetet szedtek, majd kedvükre kijátszották magukat a hatalmas gesztenyefák árnyékában.
 |
Bár magát a szót nem forgatták, barátkoztak a kémiával: a lilakáposztával kísérletezve megfigyelték ennek a semleges jelzőoldatnak a savas és lúgos szerekre adott reakcióját. Sógor Csilla kémia szakos egyetemi tanárral és mesteriskolás diákjával, Gál-Máté Dórával együtt a kicsik szép színes oldatokat alkottak a „varázslóiskolában”.
Közlekedj okosan, sportosan! akciójukkal arra biztatták a családokat, ha tehetik, közlekedjenek környezetbarát módon: gyalog, biciklivel, rollerrel – így vigyázva maguk és Földünk egészségére. Sportnapot tartottak, környezetvédelmi témájú rajzfilmet néztek, majd a Zöld hét zárásaként a Tordai-hasadékba és Torockóra kirándultak a szülőkkel együtt.
A botanikus kertbe a kollégium diákjai is ellátogattak, ami önmagában talán nem tűnik kiemelkedő eseménynek, hiszen jó részük már korábban is nemegyszer járt ott, ezúttal azonban más perspektívából szemlélték a híres kertet: biológiai szempontok alapján rendszerezték a növényeket, azonosították a hat üvegház azon környezeti tényezőit, amelyek szerepet játszanak abban, hogy mindegyik más-más éghajlati viszonyokat biztosítson. Rácsodálkoztak a növények kétivarúságának változatosságára, ámuldoztak a Gingko biloba érdekességein és a pünkösdi rózsák sokféleségén, tisztázták az őshonos és betelepített növények előnyeit, hátrányait és ökológiai szerepét. A háromórás séta kevésnek bizonyult a sok kérdés és kíváncsiság kielégítésére, ezért úgy döntöttek, még visszatérnek a növények ezen csodálatos és kimeríthetetlen világába.
Másik programban a diákok növényekkel, állatokkal, bogarakkal varázsoltak természetet a kollégium udvarának kövére. Rajzaik nemcsak az iskolaudvar burkolatára kerültek, hanem különböző méretű és formájú kövekre is. A rajz arcfestésben is folytatódott, a 9–10. osztályosok így alakultak nimfákká, természetistenekké.
A diákok tanáraikkal és különféle meghívottakkal sokat beszélgettek környezettudatosságról, okosházakról, természetgyógyászatról, hulladékcsökkentésről, újrahasznosításról, néhány módszert ki is próbáltak. Új életet adtak régi tárgyaknak: törölközőkből arclemosó korongok, régi pólókból, ingekből zsákocskák, konzervdobozokból kreatív virágtartók, ceruzatartók, vécépapír-gurigából hangszerek készültek.
A hét záróakkordjaként megtelt a Farkas utcai templom, a reggeli áhítaton közösen mondhattuk: „köszönjük, élet, áldomásidat”, majd visszhangzott gyermekeink ajkán a kedves dal: „vigyázz a madárra!”
A Zöld heti tevékenységek nemcsak pillanatnyi szórakozást jelentettek, hanem elmélyült beszélgetéseket, csendes belső hangokra való figyeléseket, és talán a szebb, élhetőbb világért vívott küzdelmünk első lépéseit.
