Az elmúlt években nem is tette rosszul. Ő volt a hatóság fő kommunikátora, hiszen a fáma szerint a román koalíciós pártok képtelenek voltak kinevezni olyan vezetőt, aki két épkézláb mondatot el tudjon mondani a nyilvánosság előtt. Márpedig az elmúlt években volt bőven miről beszélnie az energiaár-szabályozó hatóságnak. Az energiaválság idején kötelező volt sokat kommunikálnia, és Nagy-Bege Zoltán általában mindig elérhető volt és szakmailag elfogadható válaszokat adott. Az RMDSZ jelöltjével egészen biztosan nem szakmailag kötekedtek a román pártok. Nem ezért szorult ki az ANRE vezetőségéből, mert nem végezte volna jól munkáját, hanem egyszerűen kellett a tisztség a két nagy pártnak, és sem a liberálisok, sem a szociáldemokraták nem akartak lemondani semmiről. Ilyenkor a szakmaiság nem számít.
Sajnos láttuk már nem egyszer, hogy a liberálisoknál és a szociáldemokratáknál annyira fellazult a szakmai szűrő, hogy a nagyon kínos kinevezésektől sem ódzkodnak. Olyan vörös vonalakat is átléptek már, ami igazán arcpirító kellett volna legyen egy magát komolyan vevő kormánypártnak. Az RMDSZ kispárt, a nagyok akaratát kismértékben tudja megakadályozni. De a kicsiségnek vannak időnként előnyei, hiszen az RMDSZ esetében már nem egyszer bebizonyosodott: kisebb entitásban, pártban könnyebb tiszteletben tartani a vörös vonalakat, könnyebb fenntartani és ellenőrizni a szakmaiságot, jobban meg lehet előzni a kínos kinevezéseket. A szövetség jelenlegi miniszterei sem vallottak szégyent, sőt egészen biztosan nem tartana olyan előrehaladott fázisban a helyreállítási alap és számos más országos beruházás, ha nem Cseke Attila lenne a fejlesztési miniszter. Most az ő miniszteri posztját is szívesen megkaparintanák a liberálisok vagy a szociáldemokraták. 2020-ban is prüszköltek és köpni-nyelni nem tudtak a liberálisok, amikor Ludovic Orban átengedte az RMDSZ-nek a pénzes minisztériumnak nevezett fejlesztési szaktárcát.
Az RMDSZ tárgyaló pozíciói nem a legjobbak, hiszen a koalíciós partnerek a parlamenti matematika szerint nincsenek rászorulva az érdekvédelmi szövetségre. Ugyanakkor az RMDSZ tompítja a két nagy párt közötti nézeteltéréseket. Olyan mint egy villámhárító, hiszen mérsékeli a vitákat. Egyensúlyteremtő tényező, amellyel mind a liberálisok, mind a szociáldemokraták alapvetően jó viszonyt akarnak ápolni a választások utáni időszak fényében, amikor könnyen rászorulhatnak a szövetség támogatására. Ennek ellenére a kormányfő-rotáció és a kabinet esetleges átalakítása cseppet sem ígérkezik könnyű feladatnak. A Nagy-Bege Zoltán esete is mutatja, hogy a szövetséget inkább csak díszpintyként szeretnék maguk mellett tartani a román pártok, hogy ne szóljanak bele „a komoly és pénzes” ügyekbe. Az RMDSZ vélhetően ezt nem fogja engedni, ugyanis nehéz lesz elmagyaráznia választóinak, hogy miért nem tarthat meg három minisztériumot olyan körülmények között, hogy a nagy botrányok elkerülték a szövetség tárcavezetőit.
Meglátjuk, hogy a szomszédban zajló háború mennyire mérsékli majd az indulatokat. Talán nem fognak ismét egy mélyen elhúzódó belpolitikai válságot kiprovokálni a román pártok. Bízzunk abban, hogy a vörös vonalak nem szűntek meg teljesen sem a PNL-ben, sem a PSD-ben, sem a Cotroceni-palotában.
