A magyarországi média kapta fel ismét, hogy a vásárlóerőparitáson számolt nettó átlagbér Romániában magasabb, mint Magyarországon. Ugyanakkor azt is megtudhattuk, hogy az Eurostat adatai szerint ez már tavaly is így volt. A hír a román médiába beszivárgott, mire Marcel Ciolacu miniszterelnök is ezzel kampányolt május 1-jén, amikor a munka nemzetközi napja alkalmából ellátogatott a bukaresti tömegközlekedési vállalat Dudești úti garázsába, ahol a járművezetőkkel találkozott. Ciolacu nyilvánvalóan azt húzta alá, hogy a PSD-PNL koalíció kormányzása alatt milyen jó Romániában élni, ahol folyamatosan nőnek a bérek, és most már megelőztük Magyarországot, éppen csak a lengyeleket kellene utolérnünk – jelölte ki Ciolacu a következő célt.
A számok világa persze sokszor nem talál az emberek szubjektív érzéseivel. Magyarországon az ellenzéknek ez jó alkalom arra, hogy előkapja a „bezzeg Románia” szólamot, amivel annak idején, 2009-ben és 2010-ben a Fidesz maga is kampányolt ellenzékből. Most a Fidesz ellenzéke dörgöli az Orbán Viktor vezette párt orra alá, hogy lám-lám, Magyarország mégsem teljesít éppen olyan jól, mint ahogy a kormányzati propaganda sulykolja, hiszen ha még Románia is megelőzi Magyarországot, akkor már tényleg nagy baj lehet a határ túloldalán. Körülbelül így csapódik le ez a politikai erőtérben zajló és keretezett vita Magyarországon a felszínes lózungok szintjén.
A Fidesz sem véletlenül kampányolt 2010-ben a bezzeg Románia szólammal, hiszen már akkor látszott, hogy a Románia és Magyarország közötti bérkülönbség – ami rendszerváltozáskor még számottevő volt – lényegében eltűnt. A Fidesz sokáig a családoknak nyújtott számottevő adókedvezményekkel takarózott, hogy azok megdobják a statisztikában szereplő nettó átlagbért, és valójában több pénz marad a családoknál, csakhogy a koronavírus-járvány és a háború okozta infláció a jelek szerint ezt a tartalékot is felemésztette, így az átlagbér Romániában valamivel magasabb lett.
De a lényeges különbség már rég eltűnt, hiszen nem véletlen, hogy Székelyföldről, Belső-Erdélyből a magyarok immár legalább egy évtizede nem Magyarországra telepednek ki, hanem egyenesen Nyugat-Európát célozzák meg. Ez az irányváltás is jól mutatta, hogy Magyarországra már rég nem éri meg kitelepedni, hiszen nem lehet lényegesen több pénzt keresni, mint Romániában, így az elvándorlás erőfeszítése nincs egyenes arányban az anyagi haszonnal. Ez a folyamat is jól jelezte, hogy Magyarország elvesztette azt a helyzetelőnyét, amivel még rendelkezett 1989-ben, de hát azóta sok víz lefolyt a Dunán, és Románia igen látványosan fejlődött. Ami sokak számára igazán meglepő, az hazánk fejlődési üteme, ami lényegesen gyorsabb volt, mint Magyarországé, hiszen Bukarest csak így dolgozhatta le a kezdeti hátrányát. Aki hazajön, vagy vendégként nagyon sok év után ismét hazánkba látogat, rendszerint arról beszél, hogy mintha kicserélték volna ezt az országot, annyira megváltozott jó irányba. Persze a viszonyítási alap nagyon alacsony, hiszen 1989-ben hihetetlenül szürke, szegény, kopott látvány jellemezte Romániát. A közösségi média révén közkinccsé vált számos korabeli videófelvétel megerősíti azt a hatalmas fejlődést, amin átment Románia.
Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a pillanatnyi hangulatot az egyik legmagasabb európai éves inflációs ráta rontja hazánkban is, illetve az a könyörtelen valóság, hogy itthon óriásiak a bérszakadékok és a társadalmi egyenlőtlenségek. Viszonylag szűk réteget képeznek azok, aki valóban jól élnek, illetve a jövedelmek jelentős növekedése azt eredményezte, hogy fenntarthatatlan szintre emelkedett az államháztartási hiány. Az államadósság is történelmi magasságba csapott, ami persze még mindig az egyik legalacsonyabb Európában, csakhogy Románia hitelképessége nem emlegethető egy szinten a nyugat-európai országokéval, márpedig ha Isten ments, megint beüt egy gazdasági krach, akkor Románia lesz az elsők között, akin a nemzetközi pénzpiacok elverik a port úgy, hogy elzárják a pénzcsapokat. Szóval igazán kérdéses, hogy hosszú távon milyen irányba halad az ország, ahol a fogyasztás ugyan magas, a termelés viszont történelmi mélyponton van.
Egyesek azt remélik, hogy ha Románia már elhagyta Magyarországot a bérek tekintetében, akkor elkezdődik a nagy hazatelepülés. Sajnos ennek nincs semmilyen valóságalapja, hiszen az elvándorlás, akárcsak a hazavándorlás, egy szubjektív, személyes, egyéni valóság által meghatározott, kiszámíthatatlan emberi döntés, ami nem azért fog megszületni, mert Románia leheletnyi finoman elhagyta Magyarországot a bérstatisztikákban. Számok ide vagy oda, a valóság az, hogy mind Romániában, mind Magyarországon széles társadalmi rétegek nehezen tudnak megélni, számos vágyukat nem tudják kielégíteni a rendelkezésükre álló jövedelmükből. Kétségtelenül jobban élünk a határ mindkét oldalán, mint 1989-ben, de az elmúlt három évtizedben az igények is nőttek. Ezeknek a kielégítése jóval többe kerül, mint 30 évvel ezelőtt, így nem csoda, hogy a társadalom mélyén a román-magyar statisztikai bérkülönbségek vitája visszhangtalan maradt.
Borítókép: illusztráció (pxhere.com)
