Pandémiában élni tehát nem új dolog, a történészek ezt tudják nagyon jól: járványok, sőt világjárványok is voltak már több alkalommal is, főleg a XIX. századi ipari forradalom, gyorskereskedelem és a XX. századi légi közlekedés globálissá válását követően. Mégis, valamilyen furcsa oknál fogva az emberiség hamar elfelejti vagy egyáltalán nem is tudatosította a XX. század nagy járványait: az 1918-as nagy spanyolnátha járvány emléke néhány történész és irodalomtörténész kivételével mindeddig csak történelmi csemegeként volt ismert, az 1960-as évek hong kong-i járványáról pedig alig halottak. Talán erősebb kollektív emlék a HIV világjárvány 1980-as pusztítása, amely elragadta közülünk Freddie Mercury-t, Michel Foucault és megfertőzött több ezer gyermeket Romániában is.
Az 1990 utáni nagy járványok (ebola, SARS, MERS, sertésinfluenza) a világsajtó és az internet révén már sokkal közelebb hozták hozzánk a regionális, vagy glokális (globálisan jelen lévő, ám főleg lokális gócpontokat produkáló) járványokat. A SARS (Súlyos Akut Légzőszervi Szindróma) 2002-2003-as világjárványa után az orvosi szakirodalom már 2007 óta számos tanulmányban figyelmeztetett arra, hogy egy újfajta koronavírus-típus mutáció jöhet létre. Vincent Cheng és kutatótársainak tanulmánya például már 2007-ben egyértelműen kijelentette, hogy a kínai élőállat piacok rossz higiéniája és a denevér-ételek fogyasztása nagy eséllyel egy újfajta, a 2002-es SARS-nál is súlyosabb koronavírus mutációjához vezethet. A koronavírusok kutatása 2003 óta folyamatosan zajlott mind Kínában, mind az Egyesült Államokban, többek között olyan nemzetközi koordinációval és szigorú, nemzetközi szabályrendszer szerint működő víruslaborokban, mint amilyen a mostani világjárvány epicentrumában, Wuhanban is van. A kutatások eredményei ritkán kerültek a sajtó figyelmébe, járvány hiányában az orvostudomány eredményei alig kapnak és kaptak nyilvánosságot, pedig az orvosi szakirodalom 15 éve figyelmeztet egy lehetséges világjárvány kirobbanására. Mind matematikai valószínűség-számítással, mind a már említett labor-kutatásokkal is látni lehetett, hogy egy újfajta koronavírus előbb-utóbb valahol felbukkanhat.
Erre érdekes módon, Bill Gates is figyelmeztetett 2015-ös előadásában. Ugyancsak ő említette 2019 januárjában a Wall Street Journal hasábjain megjelent cikkében, hogy egy globális oltási akció folytatása és felgyorsítása szükséges lesz. Ebben a cikkében a multi-milliárdos vállalkozó úgy fogalmazott, hogy „élete legjobb üzlete” volt az oltásokba történő befektetése, a 14 milliárd dolláros beruházás ma már 200 milliárd dolláros üzletté nőtte ki magát.
2019. október 18-án a Johns Hopkins Center for Health Security rendezésében került megrendezésre számos orvos, politikus, üzletember és biztonságpolitikai szakértő részvételével egy világjárvány-szimuláció, amely azt elemezte, milyen rendelkezések és globális intézkedések szükségesek egy esetleges, az eddig ismert vírusoknál is veszélyesebb kórokozó megjelenése esetén. Az Event 201 néven ismert esemény tehát alig két hónappal a Kínában feltételezhetően már 2019 decemberében kirobbant SARS-Cov-2 járvány előtt történt. A rendezvény szervezői több ízben kijelentették 2020 elején, hogy az eseménynek semmi köze a mostani világjárványhoz. Chaolin Huang professzor és csapatának tanulmánya szerint a vírus feltételezhetően 2019 novemberében már terjedt, az első páciens pedig 2019 decemberében már bizonyosan kimutatható.
David Cyranoski, a Nature kínai tudósitója több tanulmányában kifejtette, hogy sajnos a Wuhanban lévő víruslaboratóriumot sem 2020 januárja előtt, sem a világjárvány kirobbanását követően nem lehetett kutatni, így a mostani SARS-Cov-2 néven ismert vírus elindulásának pontos helye és körülménye egyelőre nem ismert. Egyelőre kevés olyan tanulmány készült, amely a vírus eredetével foglalkozott volna, bár 2020 első felében néhány kutató egyértelműen kijelentette, hogy a vírus a wuhani élőállat piacon terjedhetett és valószínűleg denevér és egy másik, egyelőre ismeretlen állat révén mutálódhatott. Az év elején még fellépő kritikus szakmai véleményeket megfogalmazók – így a Nobel-díjas Luc Montagnier, a HIV vírus egyik felfedezője – 2020 második felében már nem nyilatkoztak, így feltételezhetően korai véleményük elhamarkodottnak ítélhető.
A mostani világjárvány tehát számos pontban hasonló a történelem eddigi nagy világjárványaihoz: eredete ugyan földrajzilag azonosítható, de részletei ez esetben sem ismertek pontosan. A mostani vírus ugyan messze nem olyan halálos, mint a XX. század nagy járványaié (a halálozási ráta a szkeptikus tábor szószólója, a Stanfordi Egyetem professzora, John Ioannidis szerint 0.2-0.4%, a WHO szerint nem megbecsülhető, valahol 0,2 és 25% között), de a globális mobilitás és az emberiséget behálózó rendszerek miatt nagyon gyorsan terjed. Az új világjárvány globális hálózatára és terjedési mechanizmusaira Neil Ferguson történész világított rá történelmi perspektívában.
A mostani világjárvány nem csak azért más mint az eddigiek, mert ma már 7,8 milliárd ember van szinte napi szinten egybekötve és globális hálózatok sokasága fűzi eggyé a hatalmas embertömeget. Yuval Norah Harari, a világhírűvé lett izraeli történész egy 2020. október 23-án megjelent németországi interjújában kifejtette, hogy a mostani világjárvány nem annyira halálos és nem kellene túl nagy félelmet okozzon (a stanfordi Ioannidis tanulmányára ő maga is hivatkozik), ám pontosan a fent említett, mindent behálózó világrendszerek miatt (gazdasági, közlekedési, információs-hálózati) a világjárvány hatása sokkal nagyobb lesz, mint a XX. században jegyzett járványoké. Harari kifejti azt is, hogy nem érdemes az ókor és középkor nagy járványaihoz hasonlítani a mostanit, mert akkor sem az orvostudomány, sem az emberi mobilitás nem volt ilyen szinten, mint manapság. Egyértelmű, hogy a SARS-Cov-2 nem hasonlítható a pestis vagy az ebola kórokozójához, nem beszélve más, A-kategóriás vírusokhoz (például a Marburg–vírushoz). Ez a világjárvány három szinten fog sajnos nagyon fájdalmas hagyatékkal járni: a gazdasági világrendszer teljesen átalakult és a Gazdasági Világfórum 2021-es kongresszusának programja már most „A Nagy Újraindításról” beszél. Az is elég egyértelmű – és néhány politikus minden gond nélkül használja már ezt a fogalmat (például Szijártó Péter szinte minden videó-posztjában) – hogy egy új politikai világrend van kialakulóban, ahol Kína és az Egyesült Államok immár egyenlő felekként hidegháborús helyzetbe kerültek. A fogalom és a jelenség minden, nemzetközileg elismert politikai és gazdasági folyóiratban megjelenik, így távol áll az összeesküvés-elméletek világától.
A gazdasági és világpolitikai újrarendezésen túl a járványnak van egy másik, feltételezhetően hosszú távú, ám ma már nem újszerű következménye is: a teljes populáció-monitorizálás. Harari szerint ez a folyamat már évek óta zajlik, amióta az okostelefonok és a Facebook, Google, Amazon és más globális mamutcégek szisztematikusan monitorizálják minden szokásunkat és applikációikat ehhez igazítva fejlesztik egyre intelligensebb algoritmusok és AT (mesterséges intelligencia) segítségével. Harari – ismételve a Social Dilemma (A szociális dilemma) című dokumentumfilm főbb alapelveit – sztoikusan leszögezi, hogy ma már köztudottan érzelmeink, vásárlási szokásaink, baráti hálózatunk alakulása, mobilitási szokásaink és társalgási habitusunk kiszámítható és megjósolható, ezáltal pedig áruként értékesíthető. A homo sapiens, mint szociális és pszichológiai entitás tehát ma már áru, amelynek minden rezgése és aspektusa algoritmusokkal kiszámítható és egyénre szabhatóan manipulálható. Ehhez a járvány most hozzátett még egy új aspektust: a homo sapiens biológiai, anatómiai változásainak totális monitorizálását. Harari szerint a világjárvány révén betegségeink, teljes egészségügyi dossziénk központosított, globális monitorizálás alá került és ez új fejezetet nyitott a „surveillance-culture”, azaz a megfigyelés-kultúra területén. Az izraeli történész ezt nem feltétlenül negatív előjellel említi, hanem csupán történészi sztoikussággal megállapítja a mindenki által olvasható források és jelenségek kortárs következményeit. Az orvosi mikrochip (RFID implantátum), mint jelenség már legalább 10-15 éves téma, nem újdonság. 2018-ban az EU már javasolta, hogy munkatársaikat így monitorizálják, a hivatalos javaslat ma is olvasható. A Guardian már 2019 novemberében cikkezett a jelenségről, tehát Harari figyelmeztetése idén igencsak aktuális. Az RFID mikrochipek etikai problematikájáról már 2009-ben nemzetközi hírű kutatók írtak az American Journal of Bioethics hasábjain.
Ezeket a forrásokat és jelenségeket természetesen nem szabad összemosni, hiszen az egyébként fent említett és megkérdőjelezhetetlen források által igazolt jelenségek már 10-15 éve fejlődnek, így ezek szakmaiatlan összemosása értelemszerűen a konteó-elméletek és összeesküvés-elméletek alapjait képezik. Harari arra is figyelmeztet, hogy ezeket a jelenségeket a maguk kontextusában kell értelmezni. Sehol, senki nem említette, hogy az oltásokkal együtt chipek is fognak jönni, ezt a képzelt lépést már a konteó-hivők tették meg. Ugyancsak ők feltételezik, hogy Bill Gates oltás-programja valamilyen globális rosszként értelmezendő, pedig a COVIX program néven ismert új oltási program lesz a világjárvány lassú enyhítésének kulcsa.
Ferguson és Harari tehát a történész szemszögéből elemzi ezt a jelenséget, annak hosszú távú következményeit és kontextualizál néhány olyan történést, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Azt azonban minden történész tudja, hogy egy-egy világformáló eseményről csak néhány év, de még inkább néhány évtized távlatából lehet hitelesen, objektív(ebb)en beszélni. A XXI. század második felének vagy végének történészei remélhetőleg a 2019 és 2021 közötti időszak sajtóforrásai mellett lehetőséget kapnak a szakmánk által primer, tehát elsődleges forrásként számon tartott dokumentumok elemzésére is, amelyek hiányában egy ilyen esemény hosszú távú hatásának történészi elemzése nem lesz teljes. Ez azonban a jövő titka. Addig pedig: maszk, D- és C-vitamin, sok folyadék és tömegrendezvények, tömegközlekedés elkerülése javasolt még legalább fél évig.
