Amíg nem csöppentünk magunk is globálisan bele ebbe a történelemkönyvbe illő világjárványba, a XXI. századi ember nem tudatosította a történelem régebbi világjárványainak hétköznapokra, gazdaságra, politikára és közgondolkodásra gyakorolt hatását. Maguk a történészek is nagyon sokáig legfennebb lábjegyzetnyi hangsúlyt fektettek például a Római Birodalmat alapjaiban megrázó, a lakosságát megtizedelő, a hadsereget megbénító és ezáltal a birodalom politikáját is alapjaiban meghatározó ún. Galénosz-járványra, vagy az Antoninusok korának pestisére.
A filozófus-császár, Marcus Aurelius idején tomboló járvány érintette a Közel-Keletet, a teljes Római Birodalmat és feltehetően még az észak-európai területek egy részét is, tehát az akkori világ negyedét. Valószínűleg nem jutott el Afrika középső régióiba, és arról sincs tudomásunk, hogy a járvány érintette volna az akkori Kínai Birodalmat, bár arról tudunk, hogy Marcus Aurelius idején kínai diplomata-követség járt Rómában. Egy biztos: a Marcus Aurelius idején pusztító járvány megölte a császár öccsét és társcsászárát, Lucius Verust, megnehezítette az akkor zajló markomann háborúkat, tönkretette a világ legnagyobb birodalmának gazdaságát és a félelem, a lelki válság új vallási mozgalmakat hozott létre. Ezt általában nem tanítják történelem órákon, mert az elmúlt 150-200 évben az emberiség úgy meséli önmaga történelmét, mintha az csupán a nagy hadvezérek, a hadtörténet és a politikatörténetről szólna. Azon kevesek, akik igyekeztek ezekre, a társadalom egészét és az emberiség, mint faj fejlődését is befolyásoló jelenségeket kutatni, sokáig megvetették. Csak a XX. század második felében, a francia Annales iskola hatására indult el az érdeklődés a hétköznapi élet, gazdaságtörténet és lélektörténet iránt, Marx, Max Weber és Freud monumentális hatásaként.
Az Antoninus-pestishez hasonló, radikális változásokat okozott a valamivel jobban ismert és a közgondolkodásban ma is élő Fekete Halál, az 1347-ben kirobbant pestis. Az ugyancsak keletről jött járvány az akkori Európa lakosságának harmadát megölte, ezáltal radikálisan átalakította mind a kor politikai térképét, gazdaságát, mind művészetét, közgondolkodását is. Ekkor jelenik meg a karantén fogalma és jelensége is. Ezek a járványok alapvetően európai jelenségek voltak, bár szinte kivétel nélkül Keletről indultak. A Fekete Halál nagy valószínűséggel a selyemúton jutott el Európába, igaz, a yersinia pestis baktériumát nemrég bronzkori európai sírban is kimutatták. Ezeket a nagy, történelem-formáló járványokat azonban interkontinentális járványoknak nevezhetjük, de nem globálisaknak.
Az emberiség akkor kezd „globálisan” megbetegedni, akkor kezd egy testként működni, lélegezni és cselekedni, amikor a kontinensek közötti, egyébként mindig létező kereskedelem felélénkül és a déli féltekét is felfedezik és meghódítják a XV-XVIII. századokban. Az Európából Amerikába behurcolt szifilisz – amely mondhatni „ingyen” megoldotta a spanyol, portugál, holland, francia és amerikai gyarmatosítók problémáját, kipusztítva a bennszülött lakosság jelentős hányadát – gyakorlatilag az első globális világjárvány volt a XVI. században. Ekkor azonban a világ teljes lakossága alig fél milliárd, és csak néhány ezer ember tudott évente kontinensek között mozogni, több hónapon át, izoláltan hajókon.
Ahogy az emberiség fejlődik technológiai szinten, a világ kisebbé válik: a sokezer kilométeres távolságok több hónapról, néhány hétre, majd a XX. század elejére már csak néhány napra szűkülnek le. Elindul a globalizáció néven ismert gazdasági, politikai és társadalmi jelenség, amely eggyé tette az évezredeken át elválasztott, vagy kevésbé összekötött emberi közösségeket. A globálissá, közelebbivé, elérhetőbbé váló világgal ugyanakkor számos radikális változás is jön: a lakosság rohamosan nő, 1800-ban már egy milliárd ember él a golyóbison, 1927-ben pedig már „2 milliárd ember kötöz itt” – ahogy József Attila is megjegyzi. Ez a rohamos, a természet törvényei ellen szóló népességszaporulat óriási gazdasági problémává vált, a soha nem látott területű birodalmak – Spanyol Világbirodalom, Brit Világbirodalom, Orosz Birodalom, az Egyesült Államok – pedig újraértelmezték a hatalom és a társadalmi szerződés természetét. A XX. század Nagy Háborúja már ennek a globálissá, eggyé lett emberiségnek a jele: nincs lokális politika, csak globális politika. Nincs lokális gazdaság, csak világgazdaság. Nincs lokális kultúra és fájdalom: csak világkultúra és világfájdalom van. És nincs többé lokális járvány sem – vagy legalábbis nem igazán.
A XIX. században, 1889-1890-ben lezajlott az első, globális és jól dokumentált influenzajárvány. Ennek az is az oka, hogy ekkor jelenik meg a mikrobiológia Robert Koch és társai révén; 1892 óta ismertek a vírusok világa is, igaz, az influenza vírusokat csak 1933 óta ismerjük. A korabeli plakátokból már jól látszik, hogy a világjárvány globális probléma, a megoldásért pedig a globális monopóliumért viaskodó gyógyszercégek harcoltak már akkor is. Bár regionális karanténok léteztek, de 1889-ben még nem volt sem globálisan mediatizált félelem-propaganda, sem pedig a korabeli orvostudomány nem tudott mit kezdeni a jelenséggel. A Gauss-görbe tehát 1889-ben – ahogy a történelem összes, addigi járványához hasonlóan – exponenciálisan felrobbant, majd leesett. A vírusok ugyanis furcsa jelenségek: mivel alapvetően nem is önálló élőlények, ezért soha nem pusztítják ki hordozóik faját, hiszen azzal ők maguk is eltűnnek. A szükséges rossz mikrobiológiai megtestesítői. Velünk élnek évezredek vagy évmilliók óta és fontos formálói az emberi DNS-nek és immunrendszernek.
A következő nagy világjárvány – a legnagyobb, ami eddig az emberiséget tizedelte – a spanyolnátha volt. Az 1918-1920 között zajló világjárványt a H1N1 influenza vírus okozta – igen, ugyanaz, ami a 2009-es sertésinfluenza-járványt kirobbantotta. A spanyolnáthában tízmilliók haltak meg. Bár a korabeli sajtóban már hivatalos statisztikák is megjelentek a tüdőgyulladásban elhunytak számáról, és a korabeli fotókon látni, hogy a maszkviselés szinte hétköznapivá lett, globális fellépésről még alig beszélhetünk, hisz a vírust magát sem sikerült még akkor kimutatni. A korabeli újságokból azonban kitűnik, hogy hosszú ideig beszüntették az oktatást is, az iskolák és egyetemek például hosszú hetekre is bezártak. Ennek ellenére a Gauss-görbe akkor is még a természetes útját járta és két évbe került, amíg a vírus eltűnt. A globális világjárvány óriási és nemegyszer híres áldozatai ellenére – elég itt Gustav Klimtre, Max Weberre, Kaffka Margitra vagy Trump dédapjára gondolnunk – mégsem ezzel szoktuk azonosítani az 1918-1920 közötti időszakot, hiszen a long durée történelem elsimítja az kollektív emberi emlékezetben a járványokat. Ma már senki se említi, hogy száz éve a világ lakosságának fele gyászolt és nem feltétlenül a háborúban elhalt fiúkat, hanem rokonait, akik fulladásos haláltusában, lázban égve, tüdőgyulladásban meghaltak.
A XX. században az emberiség azonban aligha tanult ebből valamit: a spanyolnáthát még legalább öt, hivatalosan is világjárványnak nevezhető egészségügyi krízis követett 1968-69-ben az ún. hong kongi influenza-világjárvány, a SAARS, a MERS, a sertésinfluenza vagy a 2018-as nagy influenzajárvány. A XX. század második felének magasan leghalálosabb járványa azonban a HIV vírus megjelenése és globálissá válása. Ahogy a mostani koronavírus is, a HIV is állatból terjedt emberbe valamikor még a belga Kongó területén az 1930-as években. Onnan került át Haitire, majd az 1970-es években az Egyesült Államokba. Ahogy minden vírusnál, a HIV-nél is voltak ún. szuperpáciensek, akik több száz vagy akár több ezer embert megfertőztek, az egyik ilyen híres páciens Gaëtan Dugas, egy kanadai légiutas-kísérő férfi volt, aki fizikai szépsége miatt igen sok férfiszeretővel rendelkezett Kanadában és az Egyesült Államokban. A HIV világjárvány – amely mintegy 30.000.000 áldozatott követelt alig negyven év alatt – Románia száz éves történetének legsúlyosabb járványa volt: a Ceausescu-kor végén, a siralmas orvosi ellátás, kórházi körülmények, az orvosi tűk újrahasználása révén közel 16.000, többségében gyerek fertőződött meg. A HIV világjárvány – amely elragadta közülünk Michel Foucault, Freddie Mercury-t és Isasc Asimovot is – óriási hatást gyakorolt az egészségügyi világszervezetre, fellendítette a mikrobiológiát, virológiát és több ezer milliárd dolláros kutatásokat eredményezett, gyógyszeripart hozott létre, amelynek köszönhetően ma már a vírust kontrolálni lehet egy gyógyszerkoktéllal, a fertőzöttek pedig gond nélkül élhetnek.
A mostani koronavírus-járvány tehát, történelmi perspektívában egyáltalán nem rendkívüli: a koronavírusok az 1960-as évek óta ismertek, többségünk már megfertőződött ilyen-olyan válfajukkal, hiszen egyike az általános téli meghűlések okozóinak. A mostani koronavírus megjelenésének lehetőségéről már 2007-ben is figyelmeztettek a kutatók, a világ mégsem adott nagy jelentőséget nekik. Ahogy Bill Gatesnek sem, aki 2015-ben globális válság-tervvel jött elő egy esetleges világjárvány kitörésének kezelésére. A globalizált, fizikai távolságot már nem ismerő, virtuális világba költözött, a globális flórát és faunát súlyosan pusztító és a bioszférát monopolizáló homo sapiens azonban megbukott a kulturális evolúció fejlődésében. Az, amit a felvilágosodás korának nagy gondolkodói, vagy a XX. század sci-fi írói reméltek az emberiségtől, csúfos kudarc lett. Az öt fokozatú Kardashev-skálán, amely a világegyetem lehetséges civilizációit osztályozza, az emberiség most valahol 0.7-nél áll. Azzal azonban, ha elpusztítjuk saját bolygónk bioszféráját és saját fajunk védelmét nem tudjuk hatékonyan megoldani, esélyünk sem lesz, hogy ezen a skálán valaha is tovább lépjünk. Megtorpanunk az 1-es fokozatnál, azaz saját bolygónk energiáinak felégetésénél és visszaesünk. A koronavírus-világjárvány ennek, az Egyként létező, Harari által Homo Deusként vizionált, de nagyon is Homo Sapienssé visszasüllyedt Embernek az evolúciós válságát jelzi.
A kortárs orvostudomány alig egy éven belül felfedezi majd a COVID-19 elleni védőoltást, addig pedig túléljük ezt a járványt a Gauss-görbe tudatos kordában tartásával. Ám ahogy említettem: ez a fertőző betegség nem maga a probléma – ahogy az elmúlt 120 év összes világjárványa sem – hanem a tünet. Szimptómája egy felgyorsult, elsiklott, globalizált emberiségnek, aki technológiailag egyre közelebb kerül Kardashev 1-es skálájához, de szellemileg, értelmileg, tudatosság és öntudatosság szempontjából sajnos még nagyon távol állunk az evolúciós fejlődés következő fokozatától.
Bill Gates 2015-ben hangsúlyozta: egy újabb koronavírus vagy influenza-világjárvány megjelenése lehet, néhány százezer vagy millió áldozatot fog hozni. Globális válságcsomag és globális stratégia kell ennek kezelésére. De a COVID-19-et szinte biztosan követheti majd COVID-25, COVID-30, COVID-50 a XXI. században. A kortárs mikrobiológia már évek óta arról ír, hogy egyre több, ún. szuperbaktérium jelenik meg, mivel túlságosan sok antibiotikumot használtunk az elmúlt fél évszázadban, ami miatt számos olyan bakteriális betegség – például a kankó vagy a bakteriális tüdőgyulladás – amit eddig kezelni tudtunk, hamarosan gyógyíthatatlanokká válnak.
A COVID-19 történelem lesz 1-2 éven belül. Rossz emlék. De ha az emberiség nem konfigurálja önmagát újra, nem gondoljuk újra a világgazdaságot, világpolitikát és a természettel való kapcsolatunkat, akkor a XXI. században fajunk még nagyon sok járványban fog izoláltan, egyedül, virtuális fogságban szenvedni.
