– A történelmi emlékezésen túl a vallásszabadság sok releváns kérdést vet fel, amelyekre érdemes odafigyelni, beszélni. Mit jelent a vallásszabadság fogalma ma az egyházi vezetők és a politikusok szempontjából? – tette fel az első kérdést Kovács István unitárius püspök, aki azt is kifejtette, hogy szeptember második felében veszi át Prágában az Europa Nostra díjat, amelyet a Vallásszabadság Háza felújításnak minősége és az épület funkciója miatt ítéltek oda.
– Egyértelmű, hogy ma Európában nehezen képzelhető el az élet anélkül, hogy tudatosan végiggondolnánk az egyházhoz és Istenhez való viszonyt, hagyományt. Ma elfogadhatatlan bármilyen korlátozás az állam vagy más intézmény részéről. Mindenki szabadon választja meg, milyen egyházhoz tartozik, vagy nem tartozik. Ugyanakkor tudnunk kell, melyek azok a közösségi értékek, amelyek azt az identitást adják, amit az ember örökségül kap – közölte Kelemen Hunor RMDSZ-elnök.
László Attila római katolikus főesperes azokra a negatív emlékeket idézte fel, amelyeket a kommunista diktatúra időszakában gyermekként kellett elszenvednie amiatt, hogy templomba járt, majd teológiára készült. – A történészek tudják, hogy a XVI. századi vallásszabadság nem jelentett teljes vallásszabadságot, de a XVI. században az már óriási eredmény volt Európa szerte. Ugyanakkor az erdélyi vallásszabadság nem csak lelkiismereti szabadságot jelentett, hanem politikai béke alapja volt, amelynek alapján politikailag stabilizálni lehetett Erdély lakosságát – fogalmazott Kolumbán Vilmos református püspök-helyettes.
Vincze Loránt EP-képviselő szerint a vallásszabadság minden nemzedék számára mást jelentett. Meglátása szerint egyfajta jelentése volt 1568-ban és egészen mást jelent ma, amikor mindenféle vallásról, az egyház és az állam viszonyáról, illetve a jobban kedvelt egyházakról és más egyházakról beszélünk. – A vallásszabadság számunkra unikum, amit érdemes kifelé is megmutatni. Mi megéljük a mindennapokban, hogy az erdélyi magyar történelmi egyházak együtt dolgoznak a közösség szempontjából fontos és értékes területen – mondta.
– A vallásszabadság alapvető emberi jog, amivel élnünk kell. Kevesen vannak azok, akik őszintén megvallják nyilvánosan a hitüket – vélekedett Fehér Attila evangélikus esperes.
Ami az egyházaknak a társadalomban és Európában elfoglalt helyzetét illeti, Kelemen Hunor kifejtette: nem lehet harminc év alatt bepótolni azt, amit ötven év alatt elromlott. – Románia maga döntött úgy az 1990-es években, hogy a természetben való visszaszolgáltatást választja, senki sem kötelezte erre. Amit pedig nem lehet természetben visszaszolgáltatni, azért kárpótlást fizet. Ez a folyamat az EU-csatlakozás előtt gyorsabban haladt, utána megtorpant. A felénél tartunk a visszaigényelt és visszakapott ingatlanokat illetően. Az egyházaknak első sorban azért van szükségük az elkobzott vagyonra, mert az övék volt, és igazságtalanul rabolták el. Ez elvi szempont. Másrészt pedig azért van szükségük rá, hogy elláthassanak oktatási vagy szociális feladatokat. Személyes véleményem az, hogy inkább fizessenek kárpótlást az elorozott ingatlanokért, semmint, hogy több év elteltével se történjen semmi – közölte Kelemen Hunor.
– Annak a vallásszabadságnak és mintaállami modellnek, amit a hatóságok hirdetnek, hátterében az ortodox egyház és az állam kapcsolata áll. A visszaszolgáltatások terén rengeteg probléma van. A legproblémásabb ügyünk a gyulafehérvári Batthányeum, a kolozsvári Marianum. Koncepciós ügy a marosvásárhelyi római katolikus líceum ügye. Ami a szociális szolgáltatásainkat illeti, helyenként jól működik a házibeteg-gondozó vagy nappali foglalkoztató tevékenység, az öregotthonok – mondta László Attila. – A vagyon számunkra nem felhalmozást jelent, hanem iskoláink fenntartásának lehetőségét. A visszaszolgáltatás nagyon problémás ügy, a gyakorlat olykor megcáfolja az elméletet, hogy csak a visszaállamosított sepsiszentgyörgyi Mikó kollégiumot, vagy a kolozsvári, Petőfi utcai újkollégiumot említsem – mondta Kolumbán Vilmos püspök-helyettes. Fehér Attila evangélikus esperes elmondta: az evangélikus-lutheránus egyház ugyan visszakapta elkobzott ingatlanjainak 80%-át, de ezek száma csekély volt.
Az egyházaknak visszaszolgáltatandó ingatlanok kapcsán Vincze Loránt felelevenítette pár évvel ezelőtti amerikai útját, amelyen beszélgetőtársai nem értették meg, hogy ha létezik egy, a tulajdon visszaszolgáltatásáról szóló törvény, akkor maga az állam miért nem hajlandó azt foganatosítani. Eközben pedig Nyugat-Európában az egyházak elveszítették társadalmi szerepüket, könyvtárak vagy plázák stb. működnek bennük.
A vallás jövőjéről, veszélyeztetettségéről Kelemen Hunor elmondta: az első, politikai értelemben aggasztó jel az volt, amikor az európai alkotmányba – amely végül nem is készült el – nem akarták beírni alapérték gyanánt a keresztény gyökereket. – A tolerancia túlhajtása, hogy mindenkit befogadunk, akkor válik problémává, ha a befogadott elutasítja a mi értékeinket, és a saját hagyománya és jogrendje szerint szervezkedik. A konzervatív politika teremti meg azt a közeget, amire lehet építeni – jegyezte meg Kelemen Hunor.
László Attila úgy vélte, hogy nem a hóbortokat kell követni, hanem a hit igazságait, mert a közösség így erősödhet meg. Kolumbán Vilmos kifejtette: igaz, hogy ami Nyugat-Európában történt általában 30-50 év múlva ide is begyűrűzött, ám Erdélyben mindig kerülték az extrémitásokat, és sikerült normális világot kiépíteni. Az egyházak feladata ebben kitartani régi küldetésük mellett. Vincze Loránt szerint a keresztény egyház Erdélyben építkező, fejlődő konzervativizmust jelentett, ami járható útnak bizonyult, ám azt senki sem tudja megmondani, mi lesz húsz-harminc év múlva. Fehér Attila esperes úgy vélte: olyan korban, amikor a vallásszabadságot burkoltan próbálják eltüntetni, az egyház, a papok feladata a hit, a keresztény hovatartozás megvallása.
– Négyszázötven évvel ezelőtt nem követői voltunk a trendeknek, hanem irányt szabtunk. Hiszek abban, hogy az igazi spirituális lelki élet visszaárad Európába. Bízok abban, hogy az egyháznak van jövője, lesznek virágzó egyházi közösségek – összegzett Kovács István.
Borítókép: Zoltán Ildikó - KMN
