SZENKOVICS JÁNOS
A Kolozsvártól nyugatra fekvő öreg tölgyfaerdő hosszú évtizedek óta a helyiek kedvelt kirándulóhelye. A Hója-gerinc választja el a Kis-Szamos és a Nádas-patak völgyét: itt található a rendkívül híres és rejtélyes bácsi Hója-erdő. Ez nemcsak országos jelentőségű turisztikai látványosság, hanem világszerte is ismert. Sokan felteszik a kérdést: miért olyan különleges és misztikus? A turistakalauzok Európa egyik legfélelmetesebb erdőjeként tartják számon a hozzá kapcsolódó paranormális jelenségek miatt. Románia Bermuda-háromszögeként is emlegetik: kísérteties legendák, furcsa fények, misztikus eltűnések, nem működő elektronikus készülékek, mutáns fák, Kerek tisztás, ahol nem nőnek a fák, sőt egyesek szerint csillagkapu is található itt, amely szinte azonnali utazást tesz lehetővé az űr távoli pontjai között.
Mint helybéli, kisbácsi lakos, minden évben számtalanszor gyalogosan bejárom az erdőt. Az évek során nagyon sok turistával találkoztam, akik az ország különböző részeiből vagy külföldről érkeztek. Gyakran megállítanak, és arra kérnek, hogy meséljek a legendákról, mutassam meg, hol található a Kerek tisztás, illetve mondjam el, tapasztaltam-e valaha valami különöset az erdőben. Tavaly egy amerikai család is megkeresett azzal, hogy kalauzoljam el őket a Kerek tisztásra.
A történet 1968. augusztus 18-án kezdődött…
A legenda tulajdonképpen 1968. augusztus 18-án kezdődött. Egy kolozsvári férfi, Emil Barnea és három kirándulótársa a bácsi erdő egyik tisztásán különös égi jelenség szemtanúja volt. Elmondásuk szerint egy nagy, korong alakú tárgyat láttak a levegőben. A jelenséget le is fényképezték, és a felvételt állítólag az Igazság című újság hasábjain is közölték. Abban az időszakban azonban nem válhatott belőle szenzáció. A szkeptikusok szerint mindössze meteorológiai léggömbről volt szó, semmi egyébről. A külföldi médiában viszont hamar elterjedt az észlelt égi jelenség híre. Azóta egészen napjainkig számtalan könyv, újságcikk és tanulmány jelent meg a témában. Világszerte megindultak az úgynevezett parapszichológiai kutatások, és természetesen az ufók (Unidentified Flying Objects – azonosítatlan repülő tárgyak) után kutató ufológusok sem maradtak tétlenek.
Érdemes elgondolkodni azon, ahogyan a fényképész, Emil Barnea elmesélte a jelenséget: a bácsi Hója-erdőben egy szép napon, egy tisztáson (nem lehet tudni, hogy a Kerek tisztás volt-e) éppen az étel elkészítésével foglalatoskodtak. Elindultak száraz ágakat keresni a sütéshez. Alig mentek be az erdőbe, amikor a férfit a barátnője visszahívta egy érdekes égi jelenség miatt. Visszatérve a tisztásra nagy, kerek, fémes tárgyat figyeltek meg az égen, amely a napfénytől ezüstös színben csillogott, s hangtalanul repült. E. B. gyorsan elővette a fényképezőgépét, és a szükséges beállítások után készített egy felvételt. Mivel a korong nem mozgott gyorsan, elkészítette a második képet is. Ezt követően a tárgy hirtelen megváltoztatta repülési irányát, s szinte az ellenkező irányba fordult. Fényessége is hirtelen felerősödött, és átfordult a megszokott repülési pozícióhoz képest. Kinézete pontosan olyan volt, mint egy felfordított tányéré. Ezután hirtelen gyorsulni kezdett, ferdén a magasba emelkedett, majd már csak egyetlen pont látszott belőle, talán több ezer méteres magasságban. Nem sokkal később pedig teljesen eltűnt. E. B. ezalatt még három felvételt készített, de az utolsón már csak egy pont volt látható. Az egész jelenség körülbelül két perc alatt zajlott le. Az óra 13 óra 23 percet mutatott. Ez idő alatt nem voltak széllökések vagy különös hangok, csak a madarak csiripelését lehetett hallani. (Adrian Pătruț: Fenomenele de la Pădurea Hoia, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1995.)
A történtek után a figyelemre méltó fényképek, negatív filmek és a szemtanúk elbeszélése nemzetközi szakértők bevonásával vizsgálat tárgyát képezték. Ennek eredménye szerint valódi, megmagyarázatlan jelenségről volt szó. Sokan úgy vélik, hogy az ufójelenséget nem lehet egyszerűen figyelmen kívül hagyni vagy tagadni, mert létezése mellett számos eset és bizonyíték szól. A Hója-erdőben készült felvételek világviszonylatban is elismert, klasszikus ufójelenségek közé tartoznak, s egyes kutatók szerint a valaha készült legjobb ilyen témájú fényképek közé sorolhatók. A fotókat készítő E. B. akkor 45 éves volt, és technikusként dolgozott egy tervezőirodában. Fiatalkorában katonatisztként szolgált, s a környezete becsületes, megbízható embernek ismerte. A többi jelen lévő szemtanút szintén komoly, hiteles és tisztességes személynek tartották. A képeket elküldték az Agerpres hírügynökségnek, majd 1968. szeptember 18-án az országos televízió is bemutatta azokat. Másnap egy tévés stáb érkezett Kolozsvárra, és interjút készített a megfigyelőkkel. Ezt követően a felvételek világszerte ismertté váltak, s megjelentek többek között Franciaországban, Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban is. A felnagyított fényképeket 1977-ben, az első nemzetközi ufológiai kongresszus előcsarnokában, Acapulcóban (Mexikó) is kiállították. A kongresszus résztvevőit lenyűgözték a bácsi erdőben készült felvételek. Sajnálatos módon E. B.-nek a negatív filmeket be kellett szolgáltatnia az akkori hatóságoknak, a román titkosszolgálatnak. További érdekesség, hogy a Kerek tisztást a bácsi erdőben 1980 előtt drótkerítéssel vették körül, amely 1990 után eltűnt. E. B. később elköltözött Kolozsvárról, Jászvásáron telepedett le, ahol 1994-ben gyógyíthatatlan betegség következtében elhunyt.
Egy nappal korábban másik ufóészlelés a térségben
Talán nem véletlen, hogy a kolozsvári „találkozást” egy nappal korábban egy másik ufóészlelés előzte meg, amelyet egy román IL–18-as repülőgép személyzete jelentett ugyanebben a térségben. A repülőszemélyzet jelentése szerint 1968. augusztus 17-én a Tarom légitársaság egyik IL–18-as repülőgépe Konstancáról Düsseldorf felé tartott, 7600 méteres magasságban. Nagyvárad közelében, a magyar határ térségében jártak, amikor észrevették a különös repülő tárgyat. A repülőgép kapitánya a következőképpen számolt be az esetről: „Hirtelen a jobb oldalunkon, körülbelül egy kilométer távolságra és mintegy 300 méterrel magasabban egy ovális alakú tárgy tűnt fel, amely rendkívül nagy sebességgel, velünk ellentétes irányban haladt. Káprázatos, rendkívül erős zöldes fényt bocsátott ki. Az időpont 20 óra 21 perc volt. A korongot 10-15 másodpercig figyeltük, majd nyugat felé eltűnt. A tárgy mérete megközelítőleg 2,5–3 méter átmérőjű lehetett. Felvettük a kapcsolatot a bécsi repülőtér irányítótornyával, ahol közölték, hogy repülőgépünk körül 400 kilométeres körzetben nincs más légi jármű. Néhány perccel később a budapesti repülőtér irányítótornyából jelezték, hogy egy magyar Malév-gép személyzete Ausztria légterében hasonló korongot látott nyugat felé haladni, két és fél perccel azt követően, hogy a román repülőgép személyzete észlelte azt. A számítások szerint a tárgy sebessége elérhette a 14 ezer km/órát. Ilyen sebességet 6000-7000 méteres magasságban egyetlen ismert repülőgép sem képes elérni. (Asociația pentru Studiul Fenomenelor Aerospațiale Neidentificate / Azononosítatlan Légiközlekedési Jelenségeket Tanulmányozó Egyesület)
Alexandru Sift és a bácsi paranormális jelenségek
Egy másik figyelemre méltó eset, amelyet érdemes megemlíteni a bácsi erdő jelenségei kapcsán, egy kolozsvári biológushoz kapcsolódik, aki egyben szemtanúja és elszenvedője is volt az egyik állítólagos paranormális eseménynek. Alexandru Sift biológus és elkötelezett ufókutató már középiskolás diákként érdekes jelenséget észlelt egyik szokásos természetjárása során a bácsi erdőben. Elmondása szerint különös, fehéres tejszínű, ködszerű felhőt látott, amely mintegy 30 méteres magasságban, délnyugati irányból haladt. A furcsa ködfelhő megállt az erdő fölött, majd néhány pillanat múlva lassan ereszkedni kezdett, végül eltűnt a fák lombjai és a levelek között. Sift megjegyezte a helyet, majd megközelítette azt. A nála lévő botot – amelyet rendszerint a kóbor kutyák elleni védekezés céljából vitt magával – óvatosan benyomta a ködszerű képződménybe. Beszámolója szerint ekkor a bot és a fél karja hirtelen láthatatlanná vált. Ugyanabban a pillanatban nedves, hideg lehelethez hasonló érzést tapasztalt, miközben erős nyomást érzett a testén. Lábai felmelegedtek, majd hányinger fogta el. Megijedt, visszahúzódott, elmenekült a helyszínről, és egészen hazáig futott. A következő napokban további szokatlan érzésekről számolt be. Úgy érezte, mintha vízszintesen lebegne a talaj felett, a körülötte lévő tárgyak pedig időnként úgy tűntek számára, mintha szétesnének vagy elveszítenék megszokott formájukat. Idegrendszere önkéntelenül különböző, nehezen megmagyarázható érzeteket közvetített.
Az esetet követően Alexandru Sift mintegy huszonöt éven át folyamatosan és kitartóan kutatta a bácsi erdőt, s annak környékét. Munkája során hatalmas mennyiségű feljegyzést, fényképet és érdekességet gyűjtött össze, amelyek máig a Hója-erdővel kapcsolatos kutatások, illetve legendák fontos részét képezik. Sift megfigyeléseit, észleléseit és az összegyűjtött tanúvallomásokat a Flacăra képes folyóiratban ismertette, amely 1974. május 11-én jelent meg (an. 20, nr. 988). Az általa a szerkesztőség rendelkezésére bocsátott vallomások rendkívül érdekesek, és az 1960–1974 közötti időszak észleléseit foglalják össze. Beszámolói alapján különféle repülő testeket figyelt meg. Ezek gyakran alig voltak észrevehetők, néhány száz méteres magasságban, csökkentett sebességgel haladtak. Több esetben V alakú objektumokat látott, amelyeknek csúcsa mindig nyugat felé irányult. Elmondása szerint, amikor ezek a testek felgyorsultak, térfogatuk megnövekedett, körvonalaik elhalványultak, és csupán egy kocsonyásnak tűnő burkolat maradt látható körülöttük. Más alkalmakkor izzó, fényes gömbalakú, repülő testeket is megfigyelt. Elbeszélése alapján leszállás közben ezek az objektumok homályossá váltak, majd piramis alakot öltöttek. A nagyobb oldalak körülbelül 3,2 méteresek, az alap pedig mintegy 2,5 méteres lehetett. Nem volt bátorsága azonnal megközelíteni a helyszínt, azonban másnap megvizsgálta azt. A füvön háromszög alakú lenyomatokat és megégett növényzetet talált. Megjegyezte azt is, hogy az adott helyen a következő években sem nőtt újra fű. A környező fák ágai megperzselődtek, mintha hegesztőgép hőhatása érte volna őket. Sift meghívta a Flacăra folyóirat egyik munkatársát, hogy személyesen is győződjön meg a látottakról. A riporter egy másik kísérővel – feltehetően egy ufológussal – együtt felkereste az úgynevezett „Bács környéki űrrepülőtér” helyszínét. Elmondásuk szerint saját szemükkel látták a talajon maradt nyomokat és a fák megperzselődött ágait, amelyeket egy repülő test radioaktív sugárzásának tulajdonítottak. Egyébként a biológus által készített számtalan fénykép közül több a nemzetközi sajtóban is megjelent. Külön említést érdemel a Flying Saucer Review című folyóirat, amely 1976-ban (Vol. 22, No. 1.) a Weird Flying Globe Photographs in Romania című írásában közölt felvételeket és beszámolókat a romániai jelenségekről.
Sift 1993. október 2-án betegség következtében elhunyt. Különös egybeesés, hogy ugyanazon a napon felesége is váratlanul meghalt. A házaspárt együtt helyezték örök nyugalomra a Házsongárdi temetőben. A biológusnak az évek során összegyűjtött anyagai, fényképei és filmfelvételei sajnálatos módon elvesztek. Elmondások szerint ezeket ellopták, majd a kolozsvári Mucart papírhulladék-gyűjtőben megsemmisítették. Állítólag a gyűjtemény legalább 60 ezer fényképet tartalmazott, köztük olyan jelenségek felvételeit is, amelyeket szabad szemmel nem lehetett észlelni, és csak a negatív filmek előhívása után váltak láthatóvá.
Valóság vagy képzelet – a rejtélyre még mindig keresik a választ
Mindezek ellenére a bácsi Hója-erdő titkai iránti érdeklődés azóta sem csökkent. A mai napig számos paranormális kutató és ufológus keresi a választ az erdőhöz kapcsolódó különös jelenségekre, immár korszerű, modern felszerelések segítségével. Hogy az erdő misztikus legendái és az itt emlegetett események mennyiben valósak, illetve tartoznak a képzelet világába, azt mindenki maga döntheti el. Talán éppen ezek a történetek mélyítik tovább az azonosítatlan repülő tárgyak körüli rejtélyeket. Ami azonban biztosan megmarad, az a Hója-erdő különleges hírneve, amelyet egyesek csak így emlegetnek: „a bácsi Hója-erdő űrrepülőtere”. Addig is: mindenki a saját felelősségére látogassa!
UFÓ VAGY NEM UFÓ? ERCSEY-RAVASZ FERENC CIKKÉT ITT OLVASHATJÁK.
