Az Aradon született alkotó családját 1941-ben utasította ki az Antonescu-rendszer Dél-Erdélyből, így került Kolozsvárra, amely későbbi munkásságának és életének központjává vált.
Szabó Tamás neve és látásmódja elválaszthatatlan az erdélyi magyar kulturális örökség dokumentálásától. Csaknem harminc éven át volt a kolozsvári Erdélyi Néprajzi Múzeum hivatalos fényképésze, de korábban a Bolyai Tudományegyetem filmlaboratóriumát is vezette. Felvételei, műtermi portréi és reprodukciói nemzedékek számára tették láthatóvá a múltat: tárgyfotóival gazdagította többek között Kós Károly könyveit, a Kriterion Könyvkiadó monográfia-sorozatait, valamint az Utunk és a Korunk évkönyveit. Emellett az Igazság, majd a Szabadság című napilapok is számos fényképét publikálták.
Munkáját a szakmai sokoldalúság jellemezte: a légi fényképezés és a barlangi dokumentáció mellett az egyházi örökséget is fotózta. Olyan nívós önálló albumokat hagyott hátra, mint A vas ízei vagy a Portrék műteremben. Emlékét gazdag életműve és pótolhatatlan dokumentumértékű negatívjai őrzik.
Szabó Tamást 2026. szeptember 24-én, délután 14 órakor helyezik örök nyugalomra a Házsongárdi temetőben.
