Sugárzóna
Hát felkerekedünk egy hétfői nap, átevezünk Erdélyen és a Partiumon, aztán az alföldön, és megérkezünk. Kitámolygok a kocsiból, és bezuhanok a barátomhoz, akinél lakni fogok.
Egy öregúr is lakik nála, aki majd megfagyott a szállodában. Október elsejétől fűtenek – mondta állítólag a rendíthetetlen menedzser. De hát hideg van! A fűtés október elsejétől indul be – mondta ezúttal a sors zord kormányosa, mire Sándor elhozta Jánost a szállóból.
János remek figura. Győrből ment ki valaha Németországba, most már nyolcvanon is túl van. Hanghordozása, kiejtése nagyon emlékeztet valakire, egy ideig azonban nem tudok rájönni, hogy kire is. Hát a Gábor Miklóséra! – kiáltok szinte fel. Megmondom neki, örül, látta a Cyranóban.
Másnap leballagunk reggelizni a szemközti helyre. János meghív bennünket. A hölgy el akar számolni a tételekkel, mutatja neki a számlát. Inkább elhiszem, legyint János.
Reggeli után Sándor javaslatára sétálunk egyet. A Bartókon lakunk, a Móricz körtér körül sétálunk, közben a fociról, Grosicsról, Kassairól beszélgetünk. Aztán kimennek a reptérre, mert János hazamegy.
*
Én meg reszketni kezdek: este könyvbemutatóm van az Írók Boltjában, az első saját bemutatóm Pesten. Ennek ellenére szépen megtelik a galéria, s ha a csilláron nem is lógnak, a „telt ház” kifejezésben semmi túlzás. Olyanok jönnek el, akiknek a megjelenésében csak reménykedni merészeltem, bízni nem.
Utána elmegyünk a Kiadó kocsmába, Psota Irén portréjával szemben beszélgetünk. Ezen a tűzkeresztségen is átestem.
*
Szerdától barátokkal és rokonokkal találkozom. Úgy alakul, hogy mindenki be tud illeszteni a programjába, mindenkivel tudok beszélgetni. Járok a Moszkván, a Műcsarnokban, a Szerájban, a Stollár Béla utcában, a Pilvaxban.
Mindezek előtt reggeli. Gondolom, ma virslit kérek. Románt vagy bécsit, kérdezi a lány. Természetesen románt rendelek.
Apropó, Stollár. Általában a Jászairól megyek arra, most azonban másként alakul, s ennek következtében sehogy sem találom. Valami miatt úgy érzem, át kell mennem egy nagy épületen, hát bekopogok a vaskapun. Csodálkozó kiskatona nyit ajtót, de nem tudja, mit keresek. Jó, hogy le nem lőnek.
Megfordulok a Gdanskban is. Ez egy lengyel könyves kocsma a Bartókon, egy lengyel-magyar házaspár alapította. Isteni levest eszünk, és elégedettek vagyunk.
*
Pénteken este az Urániába megyek, ahol Doru Poppal és a fordítójával találkozom, akinek a könyvét végre-valahára, Istennek és a Lector Kiadónak köszönhetően megjelentettük magyarul. Mikor a mozi elé érek, négy lány beszélget előtte. Etelka, aki a Szocialista szappanoperát fordította, egy színésznő, egy filmrendező és egy író. Egytől egyig erdélyiek, hárman vásárhelyiek.
Etelkával és Doruval beülünk a Hrabalba, sört iszunk és megváltjuk a világot. Aztán kiállok a 7-es busz megállójába, de az nem és nem érkezik. Későn jövök rá, hogy éjjel más számok vannak. Bevetem magam egy taxiba.
*
Szombaton a Contact Zones konferenciára ügetünk, ahol bemutatjuk a Szappanoperát. A konferencia angolul folyik, és rájövök, ha folyamatos szöveg árad, inkább kitalálom, mint értem. De hát ez is nagy dolog, mert azt jelenti, csak a fülemnek kell átállnia.
A könyvbemutató jól sikerül, főleg ahhoz képest, hogy hullafáradt tudósok hallgatják végig. Dicsérik a könyvet, Etelkát, Dorut, a kiadót. Teljes a siker.
*
Vasárnap találkozom egy rendezővel. Mintha ezer éve ismernénk egymást, semmi feszélyezettség, semmi véleménykülönbség. A kocsma mosdójában a férfit pezsgősüveg jelzi, a nőt pezsgőspohár. Fröccsöt iszunk, aztán elbúcsúzunk: ő a Nemzetibe tart, én házoá.
*
Hétfőn a repülő. Egy kollégámmal és egy ismerősömmel futok össze Liszten, beszélgetünk. A busz korán áll elő: hosszan kell álldogálni rajta, amíg a stáb méltóztatik megérkezni. Az út persze még egy óra sincs, és az ismerőst, aki Kolozsváron lesz vendégtanár, egy egyetemi tanár várja Avram Iancun. Minket is beszállít a városba.
Délután a rádió, aztán a lyányom. Hogy megnőtt itt a szemünk előtt! Érdekes megélni, hogy a gyermeked akkora, mint te, bort iszik, és pizzát prédikál.
A kései busszal haza Vásárhelyre. A buszállomáson filozófus barátomba ütközöm. Kicsi a világ, és ez jó, egyezünk meg. És amíg beszélgetünk, azt reméljük, hogy Ludas közelebb van, mint legutóbb.
