Sugárzóna
Én csobbanok is. Távol vagyok attól, hogy profi legyek, elhűlve nézem azokat, akik úgy mennek a vízen, mint a szigony, de élvezem, kikapcsolódom, arra a háromnegyed órára nem gondolok semmi másra, sőt, nem is gondolkodom egyáltalán, ami igazán rám fér.
Valójában másfél órára fizet be az ember a belépővel, de soha nem sikerült annyit maradnom – gondolom, sokkal több edzésre van szükségem. Meg is híztam, nem is úsztam évtizedek óta. Az a pancsolás, amit nyaranta műveltem, a bivalykodás válfaja volt csupán.De amennyire szégyellném magam egy gyúróteremben a kilóimért, annyira nem szégyellem magam a medencében.
Kijövök, lezuhanyzom, megszárítom a hajam, aztán felöltözöm. Különben ez utóbbi a legnehezebb az egészben. Ott hagyós, felejtős ember vagyok, ezért folyton tör a frász, hogy valamit nem teszek be, nem beszélve arról, hogy a csomagolás vagy a vállfázás sem tartozik a legnagyobb erényeim közé. Valósággal fellélegzem, amikor a batyummal elhagyom az uszodát, és irigykedve gondolok azokra, akik végre a saját kocsijukkal járhatnak.
Prospero csillagai
Több éves kihagyást követően, mely mindenféléknek köszönhető, az idén újraindul a Prospero könyvek sorozat. A Szeibert Istvánról szóló, Nagy Ibolya írta kötettel folytatódik, és már nagyon várom. Amikor tizennégy évvel ezelőtt az útjára bocsátottuk, nem hittem volna, hogy ilyen szép életre számíthat. Azóta megünnepeltük a tizedik évfordulóját, egész kis közösség alakult ki körülötte, amelyik valósággal ragyogott azon a bizonyos gálán, amelyen az azóta eltávozott Vitályos Ildikó, Kántor Lajos és Kötő József is részt tudott venni. Lohinszkynak és Szabó Ducinak is szentelhettünk kötetet még életükben, és László Gerővel is készült már a könyv, amikor a halál közbeszólt.
Szóval várom az új kötetet. Ha a csillagok állása kedvező lesz, akkor ősszel jelenik meg a kolozsvári Ábel kiadónál.
