Gálaestre készülődünk, hóban araszolunk, lágy zenében beszélgetünk

Sugárzóna

Gálaestre készülődünk, hóban araszolunk, lágy zenében beszélgetünk
Egyenest a kávéházba rohanok. Negyed háromkor találkoznom kell Kürthy Andrással, de csak fél körül érek oda, pedig fél tizenkettőkor indultunk Vásárhelyről, elvileg két óra az út. Csakhogy online stoppal érkeztem, és egyik útitársamat még haza kellett vinnünk.

Ezt is meg kell szoknom: hogy jól döntsek. Most például le kellett volna szállnom valahol a Csipa tér körül, és elgyalogolnom a Rhédeybe. Igaz, nem hittem volna, hogy az illető annyira kint lakik. Ám éppen ez a jó döntések titka: a körülmények ellenére is beválnak.

Gyilkossági esetek

Kürthyvel a Marton Melinda tiszteletére rendezett jubileumi gála kapcsán találkozom. Én írom az összekötőszöveget, és meg kell beszélnünk néhány dolgot. Hoz nekem a Camilleri kötetből is, melyet a fia fordított, úgyhogy ezentúl néhány napig Montalbano felügyelő eseteivel foglalkozom.

Somlóit eszünk, kávét iszunk, és közben megbeszéljük a megbeszélendőket. Amikor elmegyek, azon tűnődöm, végre van Kolozsváron egy olyan hely, ahol a zenéről lehet beszélgetni. A világ változásai között nem a legrokonszenvesebbek közé tartozik, hogy mindenütt dübörög a zene, az ember még a gondolatait is alig hallja. Annyira ne lenne szükségünk egymásra, de még magunkra sem?

A Rhédeyből Könczyhez ügetek. Noéminek kiállítása lesz áprilisban, és elkészültek a meghívók. Bemegyek értük, beszélgetünk egyet. Rengeteg évig fociztunk együtt, mindig szerettem a karikatúráit is, a lényét is, ezt a nyitott, markáns, jó humorú, jó szemű egyéniséget. Most is nagyokat röhögünk, aztán elindulok édesanyámhoz.

Édes túlzások 

Édesanyámnál a szokásos három fogásos ebéd, hogy a végén már görögnék, ha mindent elfogadnék, és amit elfogadtam, abból az utolsó falatot is megenném. Nem teszem, de minden határon túl jóllakom. Alig fejezem be, telefonál a lyányom, készen áll a találkozásra, elindulok hát az obligát papanásra. Nézem a szótárban, „túrógombóc”, az áll benne, azonban mindenki, aki evett már, tudja, hogy az nem túrógombóc, ahogy a magyarok készítik. Sokkal édesebb, édes lébe áztatott, édes lével leöntött fánkszerű valami inkább, amit a lyányom nagyon megszeretett az idők folyamán. Eltelik pár óra, amíg elfogyasztjuk a beszélgetést (én nem szoktam papanást enni, túl nagy édes falat nekem), kilépünk a télbe, és hazaindulunk.

*

Mert közben tél van, megalkuvás nélküli, a globális felmelegedésre fittyet hányó, hóbuckás tél. Szép évszak, bár utazásra nem feltétlenül alkalmas, főleg egy olyan ember számára, aki folyton elhagyja mindenét. Most hálistennek nem hagyom el semmimet.