A megmozdulások sokakat megleptek, hiszen nem voltak látványos bejelentések, hanem minden amolyan spontánul kezdődött: először Bukarest mellett jelentek meg a munkagépek, majd más megyékben is szolidaritást mutattak a gazdák társaikkal, és ők is utcára vonultak. A tüntetések általánosabb képbe illeszkednek, hiszen tavaly is voltak már látványos megmozdulások – gondoljunk csak a tanárok és az adóhatóság alkalmazottainak akcióira –, ami jelzi, hogy erős a társadalmi elégedetlenség.
Több válság is egymásra tevődik immár lassan az ötödik esztendeje, és egész Európa vergődik ezeknek a kríziseknek a fogságában. Kezdődött a koronavírus-járvánnyal, majd folytatódott az orosz–ukrán háborúval, és ezek komoly kereskedelmi háborúkat erősítettek fel, nyersanyaghiányt idézve elő számos ágazatban, nem beszélve a szociális problémákról, amit a több irányból érkező migráció nehezít. Azóta a Föld másik pontja vált gyúlékonnyá, hiszen a Közel-Keleten továbbra is kibontakozó regionális konfliktus fenyeget az izraeli–palesztin háború tavaly októberi berobbanása óta. Ott is elhúzódó konfliktus látszik kialakulni, akárcsak az orosz–ukrán fronton, és minél tovább tart a fegyveres összetűzés, annál nagyobb a valószínűsége, hogy átterjed a közel-keleti térség többi országára.
A hazai gazdákat és fuvarozókat külföldi példák is inspirálták, hiszen Németországban is nagyszabású tiltakozást szerveztek a gazdák és a mozdonyvezetők, ami már december végén elkezdődött, múlt héten felerősödtek a tüntetések, majd nagyobb nyilvánosságot kaptak. Tavaly év végén Lengyelországban is erőteljes és tartós tüntetéseket szerveztek a gazdák a lengyel–ukrán határnál, ahol az olcsó ukrán gabona importja miatt fejezték ki elégedetlenségüket. A gazdák tüntetésével kapcsolatban felmerült már Németországban is, hogy a szélsőséges pártok kihasználják ezeket a társadalmi feszültségeket, és vita alakult ki az Alternatíva Németországért (AfD) esetleges betiltásáról. Szerencsére számos józan vélemény hangzott el amellett, hogy ez rossz ötlet, és csak a demokráciát gyengítené. Itthon is hasonló dolog történt, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) és Diana Şoşoacă is megpróbált rácsatlakozni a tüntetésre, de pechükre Bukarest mellett nem fogadták őket tárt karokkal.
Minden bizonnyal részben politikailag gerjesztik az itthoni tüntetéseket, de az elégedetlenségek listája valós, hiszen a fuvarozók évek óta meg vannak nyomorítva a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási piac instabilitásától, a magas kötvénydíjaktól, emellett a határon átnyúló fuvarozás évek óta problémás, miután Romániának nem sikerült csatlakoznia a schengeni övezethez. A fuvarozók órákat vesztegetnek, hogy átjussanak a román–bolgár vagy a román–magyar határon, ami növeli a fuvarozási költségeket, csökkenti a hatékonyságukat és ezáltal anyagi veszteségeket okoz.
A gazdáknak is egyre nehezebb a megélhetésük, mert a nyugati és keleti termelőknek nyújtott uniós és egyéb állami agrárszubvenciók között jelentős eltérések vannak a nyugatiak javára, akik egyébként versenytársai az egységes uniós piacon a hazai gazdáknak. Emellett Románia jelentős szárazsággal szembesül, tehát az éghajlatváltozás kihat a termelés csökkenésére, az unió által javasolt éghajlatváltozás-megelőzési tervek pedig olyan követelmények elé állítják a gazdákat, amelyek szinte biztos, hogy csődbe viszik őket. A gázolaj magas ára és az agráriumot is sújtó munkaerőhiány mind megnehezíti a termelést, ami lassan már nem nyereséges, a gazdák örülnek, ha az értékesítésből előteremtik a befektetett pénzüket. Továbbra is kérdéses, hogy Európa mennyire fog tudni hatékonyan küzdeni az ukrán olcsó gabona importja ellen. A hazai hatóságok most újabb intézkedéseket ígértek, de ezek betartását és eredményességét nehezíti, hogy az állam jó értelemben vett ellenőrzési és felügyeleti szerepének hatékonysága általában minden területen minimális.
Ezek a tüntetések előrevetítik, hogy a 2024-es globális és hazai választási szuperév mennyire nehéz és feszültségekkel teli lesz. Itthon a Marcel Ciolacu vezette kormány eddig a tüntetések gyors lezárásának taktikáját követte, de a kabinet dolgát nehezíti, hogy az államháztartás üres, a kiadások és a bevételek közötti egyensúly ugyanis már rég felborult, tehát a kormány mozgástere ebből a szempontból rendkívül korlátozott. Ezt súlyosbítja, hogy a követelések egy része, sajnos, közvetlenül nem a kormánytól, hanem a piactól függ. Ha ígéretekkel teleszórják a tüntetőket, akkor azt kockáztatják, hogy más társadalmi csoportok is utcára vonulnak, ha pedig nem adnak semmit a tüntetőknek, akkor a tiltakozások elhúzódhatnak, ami politikailag veszélyes lehet, hiszen a felfokozott és feszült hangulat eltérítheti a választási kampányt a józan politikai küzdelem kereteitől.
