Torockó, a hungarikum

Torockó épített öröksége 2017 márciusától kiemelkedő nemzeti érték, 2017 júniusától pedig hivatalosan is hungarikum. Az elmúlt években a Székelykő alatti település, annak gyönyörű népviselete, néptáncai, évszázados hagyományai nagy sikerrel mutatkoztak be erdélyi és anyaországi rendezvényeken egyaránt. Legutóbb, két hónappal ezelőtt, a budapesti Magyarság Házában mutatkozott be Torockó, az élő hungarikum. A rendezvény lelkes háziasszonya Fogarasi Antónia, a Szilas Egyesület elnöke volt.

A nagyszámú közönséget a főszervező, Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere üdvözölte.  Felhívta a figyelmet arra, hogy „..addig vagyunk magyarok, amíg őrizzük kultúránkat, hagyományainkat, anyanyelvünket”, majd felsorolta a Mit jelent magyarnak lenni? kérdésre adott hét lehetséges választ. Elmondta: nagyon fontos odafigyelni azokra, akik a magyar kultúráért sokat áldoznak, ezért minden évben a Magyar Kultúra Napján elismerésben részesítik ezeket a személyeket. Idén Bánffy Farkas vehette át A magyar identitás őrzés és hagyományápolás nagymestere díjat. A díjazottat Sipos Ferenc, a magyarlapádi Ethnika Kulturális Alapítvány elnöke méltatta, kiemelve Bánffy Farkas következetes kultúrapártoló és közösségépítő tevékenységét.  A budapesti születésű Bánffy 15 évvel ezelőtt, tanulmányai végeztével került „Erdélybe haza”, az ősi fugadi családi birtokára és azóta támogatja következetesen az itteni közösséget, kiemelten Magyarlapádot.

Hagyományőrző előadás a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium dísztermében a Magyar Kultúra Napján

Köszöntőjében Deák-Székely Szilárd Levente, Torockó község polgármestere,  utalt azokra az irodalmi, történelmi és természetrajzi forrásokra, amelyek bemutatják az egykori bányavárost, majd kiemelte: „Torockó az egész Kárpát-medence ékes gyöngyszeme, épített örökség kategóriában az egyetlen hungarikum.  A falu egy élő múzeum, és a hangsúly itt az élőn van, hiszen páratlan örökségüket a torockóiak példásan ápolják. Az, hogy meddig marad meg élőnek az itteni kincs, a gyermekvállaláson múlik”, mondta.

Csécs Márton esperes, Torockó unitárius lelkésze, Torockó, Erdély gyöngyszeme címmel rövid előadást tartott, felsorolva mindazon értékeket, amelyek egyedülállóvá teszik a települést. A lelkész méltatta a közösséget, ahol „a múlt továbbtanulása folyamatos” és amelynek tagjai „vasércből valók”, majd név szerint kiemelt néhány személyt és intézményt, például a Duna-Házat.

Ezt követően torockói viseletbemutató következett, magyarlapádi népzenés kísérettel, moderátor Lassel Ágnes volt, a Torockói Néprajzi Múzeum igazgatója. Kiderült, milyen sokféle jelzésre, milyen összetett kommunikációra volt alkalmas a népviselet és mennyi mindent elárult a viselőjéről.

Az előadásokat a helyi Sebes Pál Általános Iskola diákjainak szavalatai követték. Májai Endre Torockó című versét Oprea Larisa Denisa, Radnóti Miklós Nem tudhatom című versét Antal Csilla, Gyulai Pál Az óriásleányka című  költeményét pedig Veres Dániel és Vlas Raul Gabriel adták elő. Két magyarlapádi lány, Szilágyi-Székely Zsófia és Borbándi Zsuzsa gyönyörű népdal-előadásait vastapssal jutalmazta a közönség.

Az autentikus torockói népszokások közül a farsangtemetés és a karácsonyi betlehemezés  egy-egy részletét elevenítették fel a színpadon.

Az est az úgynevezett Csűrdöngölővel, a Szilas Néptánccsoport meghívottjainak közös bemutatójával ért véget. A környékbeli néptáncosok közül a miriszlóiak, csombordiak, magyarlapádiak és magyarbeceiek közös produkciója emlékeztes marad. Közreműködött és a jó hangulatról gondoskodott a  magyarlapádi Csegely Zenekar. A műsor végén elénekelték a Himnuszt, majd a híres torockói gasztronómiából is „édes ízelítőt”, azaz somodi kalácsot kaphatott a közönség.

A tartalmas kikapcsolódást nyújtó esemény főszervezője a Fehér Megyei RMDSZ, társszervezői pedig a Dr. Brendus Gyula Egyesület, a Szilas Egyesület, a Duna-Ház és az RMDSZ Országos Nőszervezete voltak. A rendezvényt a Bethlen Gábor Alap és az RMDSZ Fehér megyei Nőszervezete támogatták.