Sztereotip gondolkodás és családi kötelezettségek között a női vállalkozók
A nőknek általában sokféle kihívásnak kell megfelelniük a munkájuk, szakmagyakorlásuk és természetesen családi életük során, ellenben ha ők kezdenek vállalkozásba, illetve vezetői tisztséget vállalnak el, a számos kihívást ezekkel még mind tetőzik. Az elmúlt évtizedek, főleg a rendszerváltás után, jóval több lehetőséget teremtettek a nők számára is a munkaerőpiacon, a családi életben és a gyerekvállalásban egyaránt. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy az apák is otthon maradhatnak gyereknevelési szabadságon, így az anyák választhatják vagy folytathatják a karrierépítésüket. Ellenben az ilyen lehetőségek ellenére továbbra is jóval nagyobb az aránya a férfiaknak a vállalkozások, intézmények élén, ami részben érthető illetve megmagyarázható azzal is, hogy a családi szerepkörök általában nem változtak meg: a nők jóval több energiát és időt fordítanak a családfenntartásra, így a legtöbb esetben már nem vállalnak – nem vállalhatnak – plusz munkát, feladatokat.
Egy több országra kiterjedő felmérés szerint a nők vállalkozásalapítási hátterében a függetlenség iránti vágyuk és alkotószellemük áll, ellenben kevesebb az önbizalmuk a férfiakkal ellentétben, ezért a felmerülő problémákat is nehezebben oldják meg, az adódó nehézségek, akadályok sok esetben vagy kedvüket szegik, vagy nem is mernek emiatt vállalkozni. Az Európai Parlament nem egy jelentésében hívta fel a figyelmet az uniós intézmények valamint a tagországok szintjén szükséges megoldások keresésére a nők gazdasági függetlenségének megvalósítása érdekében, amihez kapcsolódik a nők vállalkozás indításának támogatása, a nők és férfiak közötti indokolatlan bérkülönbség kiküszöbölése, a döntéshozatalban való alulreprezentáltságuk megszüntetése. Hiszen annak ellenére, hogy a nők alkotják az európai teljes lakosság 52 százalékát, az uniós önfoglalkoztatóknak csupán 34, és az induló innovatív vállalkozóknak alig 30 százalékát teszik ki. Az EP jelentésben is kitérnek arra, hogy többek között a sztereotip gondolkodás és a családi kötelezettségek miatt a nők számára kevésbé vonzó a vállalkozás, mint a férfiaknak. Éppen ezért a tagállamoknak felelőssége és kötelessége lenne olyan intézkedéseket hozni, hogy a nők ne legyenek kénytelenek választani a család és a munkaerő-piaci részvétel között.
A „Vállalkozásokról nyitottan többszemközt” meghívottaival a női vezetők és vállalkozók témakört bejárva azt is megkérdezték tőlük, volt-e hátrányuk a munkájuk során a nemük miatt, hogyan sikerült egyeztetniük a karriert a családi élettel, ők tesznek-e különbséget általában nőknek és férfiaknak tekintett munka között, adott helyzetben női vagy férfi vezetőt szeretnének inkább maguk fölött a rangsorban, hogyan fogadták el őket a férfi kollégáik, jelent-e alkalomadtán előnyt a nőiségük, stb.
A beszélgetés elején tartott rövid bemutatkozásban a meghívottak magukról és a vállalkozásukról meséltek. Gündisch Ágnes számára nem volt sem újdonság, sem szokatlan a munka illetve a cégvezetés, hiszen a Nobila Casa céget az édesanyjától, Székely Zsuzsannától vette át, és évtizedeken keresztül tanulhatott tőle. 18 éves korától dolgozik, végigjárta a cégcsoport minden területét, amit azért tart jónak és fontosnak, mert a tapasztalat révén jobb rálátása van minden munkaterületre. Egri Csilla mondhatni saját magát építette fel, rengeteg tanulással és munkával, sok plusz képzéssel, mert már egészen fiatalon eltervezte, hogy neki “nagy cége” lesz. A karrierje valójában onnan kezdődött, amikor a kilencvenes években elvállalta a Fundy cég itteni gazdasági igazgatói majd ügyvezető igazgatói tisztségét, ahol egy kiváló üzletember mentora volt, akit a mai napig példaképének tekint. Vezető tisztségét azután is megtartotta, hogy a cég tulajdonosokat váltott, néhány év után megvásárolta a holland Van Melle, majd az olasz Perfetti. Amikor a cégtől eljött, már több gyárral és négyszáz alkalmazottal dolgoztak. Körülbelül tíz éve van saját vállalkozása. Soós Réka környezetvédelmi szaktanácsadó céget vezet, és mint mondta, már az iskolapadból vállalkozásba kezdett, számára a munka és a funkció, a tisztség is természetes dolog.
A nőkről általában azt tartják, hogy túl sokat beszélnek, túl sok információt osztanak meg, túl sokat rágódnak a történteken – vetették fel a moderátorok a nőkkel szembeni előítéletek tárházának egy részét, megkérdezve a meghívottakat, magukra nézve elfogadják-e ezeket. Mindhárman elismerték, hogy valóban sokat vagy a kelleténél tán többet gondolkodtak bizonyos helyzeteken, mielőtt döntést hoztak, és az érzelmi megközelítést vagy viszonyulást se lehet teljesen kizárni, de az évek során szerzett tapasztalat sokat segített abban, hogy mára már hatékonyan és tényszerűen döntsenek, a konkrét helyzet és számok alapján. Ami nem jelenti, hogy ne figyelnének oda a kollégáikra, az alkalmazottakra, szem előtt tartva, hogy a cégnek, a vállalkozásnak előre kell mennie.
Mindhárman megtapasztalták azonban, hogy legalábbis az elején másképp viszonyultak hozzájuk, másképp kezelték őket amiatt, hogy nők. Egri Csilla főleg férfi munkatársakkal volt körbevéve, és sok időnek kellett eltelnie, hogy komolyan vegyék. Egyértelműen érzékelte, hogy nőként többet és másképp kellett bizonyítania – mesélte. Még ha nem is tudatos, sem nem szándékos vagy durva, de érződik a női vezetővel, vállalkozóval szembeni más viszonyulás. Visszaemlékezett egy húsz évvel ezelőtti történetre, hogy mennyire meglepte, amikor felhívták a figyelmét, hogy a holland Van Melle cég történetében az első női vezető volt a hatvan országban kirendeltséggel rendelkező cégcsoportban. A gyűlésekre készülve is tudta, hogy ő dolgozott a legtöbbet, anélkül, hogy tudatosult volna benne, úgy érezte, neki folyton pótolni, bizonyítani kell. Soós Réka az ügyfelekkel szemben tapasztalta, hogy úgymond át kell törnie egy falat, tárgyaláson pedig megtörtént, hogy vele nem kezet fogtak, hanem megcsipkedték az arcát… Időnek kellett eltelnie, hogy kialakítsa a megoldásait az ilyen helyzetek kezelésére.
Hogyan fér meg egymás mellett a vállalkozás, a család, a háztartás – vetették fel a következő kérdést. Soós Réka elismerte, néha a családba is beviszi a menedzser stílust, és megmondja, ki mit csináljon, de sikerült megtanulnia, hogy nem ugyanazt a szerepet kell betöltenie. Mivel nincsen gyereke, jobban össze tudta hangolni a családi és üzleti életet. Egri Csilla szerint igazán jó választ nem lehet adni, de szerinte egy jó társ és gyerek motivációt jelent egy női vezetőnek, neki is ez adott erőt a nagy feladatoknál – hogy értük is teszi. Amikor felvállalják az üzleti utak sokaságát, azt, hogy otthon este is még üzleti tárgyalásokat folytatnak, mindez egy nagy áldozat, ezért a rendelkezésre álló kevés szabadságot próbálják nagyon jól kihasználni. Gündisch Ágnes szerencsének nevezete, hogy szereti a munkáját, enélkül nehéz lett volna a három gyermeke mellett dolgozni, de a segítség mindenképp kellett. Idővel sikerült tudatosan kialakítania a munkáját, és leosztani a feladatokat, hogy a család, a gyerekek és a munka között egyensúlyt teremtsen.
Olyan helyzettel is találkoztak, amikor hiába adtak teret női kollégáknak, mert nem akartak felfele fejlődni, vezetői tisztséget nem vállaltak. Sok esetben a gyerekvállalás volt az oka, a megszaporodó problémák, a magukra utaltság. A saját helyzetük és családjuk segített abban, hogy megértéssel, több empátiával tudjanak viszonyulni az ilyen helyzetekhez. Felmerült az is, mennyire jelent hátrányt a szakmai fejlődésben a gyerekvállalás a nők esetében: tény, hogy a kiesést, a lemaradást be kell pótolni, és főleg a nagy cégeknél a fizetéslemaradás is gondot jelent – osztották meg tapasztalataikat a hallgatóság közül is néhányan.
A meghívottak úgy vélték, előnyt jelent, ha lassabban is, de megfontoltabban döntenek céges kérdésekben, és inkább “szépen szorgalmasan” haladnak előre. A férfi vezetők rendszerint bátrabbak illetve vakmerőbbek, ezért veszélyesebb döntéseket is bevállalnak, ami nem feltétlenül előnyös a cégnek. Kiderült, vannak olyan munkák, amelyeket inkább nőkre vagy inkább férfiakra bíznának. Egri Csilla a termelési vezetői beosztást mindig férfira bízta, mert a munkások között nagyobb szava volt, s hitelesebb is volt, emellett az értékesítéssel is férfiak foglalkoztak, ott is több bátorság kellett. Ellenben könyveléssel, marketinggel a nők foglalkoztak. – Sztereotípia? De, de nem bírunk kiszállni belőle – jegyezte meg. Soós Réka szerint is a piacépítés és a műszaki feladatok számítanak inkább férfimunkának. Gündisch Ágnes a női vezetők esetében fontosnak nevezte a tudást és tapasztalatot, ami hozzásegít a hitelességhez, és szintén a műszaki valamint számítástechnikai munkaköröket sorolta az inkább férfimunkákhoz.
A nemek közti úgynevezett bérszakadék kérdése is felmerült. Elhangzott, ez főleg a nagy multinacionális cégeknél szembetűnőbb, a helyi kisebb vállalkozásoknál nem is merül fel. Egyetértettek abban, hogy a bérezést a hozzáértés és elhivatottság hatérozza meg, oly módon, hogy ösztönző is legyen, ami a hosszú távú együttműködés titka.
