– Emlékszem, milyen jó dolog volt ösztöndíjat kapni. Ötgyermekes családból származom, ahol az egyenruha, az iskolatáska előteremtése gondot jelentett évkezdéskor. Jó, hogy a civil társadalom teszi azt, amihez a politikának vagy az egyháznak nincs ereje és energiája. Ma már a közéletben is láthatjuk, milyen hátrány, ha a civil társadalomnak nincs ereje. Még ha a civil társadalom hangja szelíd és halk, azt javasolom a gazdasági szereplőknek, hogy támogassák a gyermekeket, akik tanulni akarnak. A jövő generációjába most kell befekteni, mert azt a tudást, amit az iskolában és az egyetemen elsajátítanak, senki nem tudja elvenni tőlük – méltatta a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesületet Sógor Csaba EP-képviselő.
– Örülök, hogy a Kolozsvári Református Kollégium ad helyet ennek a rendezvénynek. Amikor visszakaptuk a Farkas utcai ókollégium épületét, megfogalmazódott: magyar rendezvények helyszíne lehet az épület. Az ókollégium visszaszolgáltatása óta sok rendezvényre került itt sor, most pedig a magyar kormány támogatásával felújított díszteremben kifejezem reményem, hogy a jövőben is lesznek olyan diákok, akik megérdemlik a támogatást – mondta Székely Árpád, a kollégium igazgatója, aki gratulált is Ferenczi Zsófiának, a kolozsvári S. Toduta Zenei Főgimnázium tanulójának és az egyesület ösztöndíjasának a megnyitón elhangzott fuvolajátékáért.
– A Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület munkáját Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa már a kezdetektől figyelemmel kísérte. Az anyanyelven való tanulás, amit az egyesület is támogat, alapköve és záloga a szülőföldön való megmaradásnak. Az egyesület felkészült, jól képzett diákokat nevel, akik tagjai és építő erői lehetnek a magyarságnak Erdélyben. Így kisebb az esélye annak, hogy ezek a fiatalok más hazát keressenek maguknak – hangsúlyozta Telegdi Andrea, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusát képviselve.
– Az Istentől kapott tehetség felelősséggel is jár. Minél nagyobb a tehetség, annál nagyobb a felelősség is. Ezek a fiatalok felelősséggel tartoznak saját maguknak, utána a nagyobb közösségnek is, az erdélyi magyarságnak. Legyünk büszkék, hogy a magyarság megmaradt az évszázadok folyamán, miközben erős birodalmak tűntek el. A fiataloknak azt tudom tanácsolni: kapcsolódjanak be a szakmai hálózatokba, használjanak ki minden lehtőséget, segítsék és támogassák egymást – buzdította a jelenlevőket É. Kiss Katalin akadémikus, a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület alapító és kuratóriumi tagja.
– Az egyesület létrehozásától tizenöt év telt el folyamatos lelki elégtétel közepette. Jelenleg közel 400 támogatója és 300 ösztöndíjasa van. Tizenöt év után is van értelme a civil szervezetnek, hiszen jogállami képmutatás az, hogy a romániai közoktatás kötelező és ingyenes. Ez sem ma, sem ezt megelőzően nem volt igaz. Az úgynevezett ingyenes oktatás egyre többe kerül. Románia vezet a nemzetközi statisztikákban az iskolaelhagyást illetően: az iskolaköteles gyermekek 18%-a nem jár iskolába. Ha Romániában 400 000 tanuló nem jár iskolába, akkor a romániai magyarságot illetően ez a szám 20 000 tanulót jelent. Az iskolaelhagyás megszépítő kifejezés: elég nagy a száma azoknak, akik be sem kerülnek az oktatásba, gondolunk itt főleg a magyar anyanyelvű romákra. Ahhoz képest, hogy milyen nagyok ezek a számok, a mi programunk csekélynek tűnik. Megpróbáljuk elérni azokat a magyar gyerekeket, akik tehetségesek, ambíciósak, de a körülményeik olyanok, hogy nem tudják elérni azt, amit akarnak. A legtöbb tehetségtámogató program a csúcstehetségeket támogatja, és az úgynevezett elitiskolába járó gyermekeknek két-három magántanára van. A közoktatásnak azonban nem így kellene működnie – magyarázta Péntek János akadémikus, a civil szervezet elnöke.
Ezt követően bemutatkozott a szervezet néhány ösztöndíjasa: Benedek Kristóf, Laczkó Evelin Vivien, Csilip Loránd, Péntek Alíz-Erzsébet, Benedek Sára, Rimai Frida Bianka iskolások, illetve Fülöp Boróka-Boglárka, Köncse Balázs és Mali Imre Gergely egyetemi hallgatók. Megtudtuk: a fiatalokat nem csak az ösztöndíj összege buzdította a tanulásra, hanem az is, hogy tudták: külföldön egy mentor figyelemmel követi pályájuk alakulását. Az ösztöndíjasok azt tanácsolták: egyetlen fiatal se aggódjon, ha nem tud pályaválasztást illetően dönteni, hanem gondoljanak arra, hogy szeretik-e majd azt csinálni, amire az egyetemi végzettség feljogosítja őket.
A bemutatkozást követő kötetlen beszélgetésből kiderült: tizenöt év után is kevesen tudnak a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesületről és ösztöndíjáról, habár sok a hátrányos helyzetű gyermek, akinek szüksége lenne az ösztöndíjra. Az írott és az elektronikus sajtó mellett a diákszövetségek és az ösztöndíjasok is ismertethetnék a lehetőségeket. Fontos az ösztöndíjasok és a mentorok közötti kapcsolat folyamatos ápolása is.
Borítókép: Csilip Loránd gyimesbükki tanuló, ösztöndíjas, verset szaval a rendezvényen (a szerző felvétele)
