Eddig 1500 magyar fiatal részesült ösztöndíjban
Húsz évvel ezelőtt voltak olyan emberek, aki fel merték vállalni, hogy a tehetséget támogatni kell. Minden felkarolt diák élete sikertörténet, és a támogatóknak ezt jó érzés követni. Az is örömmel töltheti el az alapítókat, hogy az egykori támogatott diákok közül többen már támogatóként csatlakoztak a Nyilas Misi Egyesülethez – köszöntötte a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület huszadik születésnapján a jelenlevőket Geváld Júlia, a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület tevékenységét ünneplő eseménynek helyt adó házigazda tanintézet, az Apáczai-líceum aligazgatója. Úgy vélte, a tanárnak harcolnia kell a diákjaiért, hogy tehetségük kibontakozhasson. – Nekem ilyen tanáraim voltak. Visszaemlékszem arra, amikor pályáztam és elnyertem a legtehetségesebb vidéki diákot megillető díjat. Ezt követően az addig lehetetlennek tűnő dolgokat is bevállaltam – fogalmazott az aligazgató, aki meg volt győződve arról, hogy a jelenlevő diákok között is van, aki hasonlóan érez. – Ma a tehetségek találkozója azért valósult meg, hogy a gondolataik megosztásával lehetőségeik ne összeadódjanak, hanem megsokszorozódjanak – fogalmazott.
Az egyesület létrehozásáról
– A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) mindig is kiemelkedő szerepet vállalt a tehetséges fiatalok támogatásában. Az MTA tagjai közül többen származnak Erdélyből, ezért tudják, mennyire szükség van az ilyen jellegű támogatásra. Reméljük, hogy megszerzett tudásukat az ösztöndíjasok az erdélyi magyarság, illetve a magyarság egésze javára kamatoztatják majd – közölte É. Kiss Katalin professzor asszony, a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület egyik alapítója.
Az egyesület másik alapítója, Péntek János professzor kifejtette: az egyesület főleg a középiskolás diákoknak akart segítséget nyújtani, hogy nyolcadik osztály után ne hagyják abba a tanulmányaikat, és leérettségizzenek.
– Az egyesületnek nem volt induló tőkéje. Ezért a Magyarországi Baptista Szeretetszolgálat kezdetben nagy segítséget jelentett: ott folyt a támogatók toborzása. Akkor tanszékvezető voltam, de a tanszéket nem lehetett bevonni ebbe. Kézenfekvő volt, hogy az egyesület az RMDSZ intézménye, az Iskola Alapítvány keretén belül induljon el. Azért nem maradtunk az Iskola Alapítvány keretében, mert úgy véltük, a programot nem szabad se politikához, se egyházhoz kötni, mert leszűkíti a támogatók körét. Ezért egy év után leváltunk az Iskola Alapítványtól és 2004-ben intézményesült a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület – emlékezett az egyesület létrehozására É. Kiss Katalin és Péntek János. A kuratórium egyik fele Budapesten, a másik fele Kolozsváron lakott. 2008-ban döntöttek arról, hogy minden Kolozsvárra költözik, de Budapesten is létrehozták az alapítványt. Erre azért volt szükség, hogy az adófizetők által felajánlható egy százalékos adót össze tudják gyűjteni. A programot fokozatosan javították, már ami a pályázati kritériumok megállapítását, a pályázók által vállaltak betartásának ellenőrzését illeti – mesélték még.
Megtudtuk: az egyesület 2006-tól bekerült a Kárpát-medencei tehetségtámogató szervezetek közé, majd 2009 januárjában csatlakoztak a magyarországi Nemzeti Tehetségsegítő Tanácshoz, amelyet a magyarországi és határon túli, tehetségsegítéssel foglalkozó civil szervezetek hozták létre még 2006-ban. Az egyesület különböző programokra pályázott az évek során.
Száz magyar fiatalból csak 35 érettségizik
A készülő oktatási törvénytervezet kapcsán Péntek János kifejtette: gyönyörű a törvény, de akik megírták, mintha nem is ebben az országban élnének, hiszen a mai romániai közoktatás még nagyon távol áll a törvény azon kitételeitől, miszerint mindenkinek biztosítja az esélyegyenlőséget, befogadó, nem szegregál és nem diszkriminál. – Ettől nagyon távol állunk. Attól tartok, nem a törvényt, hanem az országot kellene kicserélni – hangoztatta a professzor.
Egykori ösztöndíjasok mesélték el, mit jelentett számukra az ösztöndíj
Péntek Jánostól megtudtuk: az Iskola Alapítvány 2017–2022 között végzett felmérése alapján a fenti időszakban 49 településen szűnt meg a magyar oktatás. Ez azért is szomorú, mert a tapasztalat azt mutatja, ahol megszűnik a magyar közoktatás, néhány évtized múlva megszűnik a magyar közösség is.
– Szomorú adat, hogy az elemit kezdő száz magyar gyerekből csak 35 jut el az érettségiig. Országos szinten – a többségieket is beleértve – ez az arány 48% százalék. Minden fontos mutató szerint, úgy iskolaelhagyás, mint a Pisa-teszteredmények tekintetében Románia az utolsó helyen áll. A civil szervezetek által lebonyolított programokkal a helyzetet nem fogjuk megváltoztatni, de azt gondoljuk, hogy a jelenlegi helyzetben szükség van ilyen programra – magyarázta Péntek János nyugalmazott egyetemi professzor. Egyesületük azokat a tanulókat támogatja, akik az esélytelenek között vannak. Az általuk biztosított ösztöndíjjal nem oldják ugyan meg az ösztöndíjas helyzetét, de biztatást jelent a fiatalnak. – Ha nem bíznánk egymásban, a támogatók és az ösztöndíjasok bennünk, akkor ez nem működne. A mi szerepünk az, hogy összekapcsoljuk a szálakat, folyamatosan frissen tartsuk a kapcsolatokat. Így az ösztöndíjas és a támogató kapcsolata szakmai mentorálássá válhat – mutatott rá az egyesület alapítója.
Marinka Viktor magyar konzul kifejtette: az ösztöndíj olyan támogatás, amelynek eredménye évek múlva érik be.
Dénes Idától, az egyesület munkatársától megtudhattuk: a létesítés óta eltelt húsz évben 1500 romániai fiatalt támogattak, jelenleg 320 támogató 267 ösztöndíjast támogat, akik közül 187 iskolás és 80 egyetemi hallgató. Hat támogató az egykori ösztöndíjasok közül kerül ki, ez pedig azt jelenti, fontosnak tartják, hogy ők is segítsenek.
Tóthné Kurtán Zsuzsa magyarországi egyetemi oktató programvezető egy kárpátaljai programot ismertetett a tehetségnapon, amelynek részeként a 2015–2016 tanévtől támogatják a kárpátaljai magyar fiatalokat.
Ezt követően Berki Ádám orvos, Vizeli Ibolya közgazdász, Szabó Zsuzsanna tanár, Pap Noémi óvónő, Antal Helga orvostanhallgató, András Alpár-Márton informatikushallgató, Bartalis-Kádár Apor tanár, Csiki Dániel automatizálási mérnök, Hadnagy Tibor földmérő mérnök és nem utolsósorban Marosán Csaba kolozsvári színművész, egykori ösztöndíjas mesélte el, mit jelentett számára a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület által nyújtott ösztöndíj. Érdekes és buktatókkal teli életutakat ismertünk meg a volt ösztöndíjasok elbeszéléseiből, de úgy tűnt, megtalálták helyüket az életben, és választott szakmájukat örömmel végzik. A fiatalok sokgyerekes családból származnak, akik számára a mindennapi anyagi nehézségek miatt nagy segítséget jelentett az ösztöndíj.
A következő kerekasztal-beszélgetés során jelenlegi ösztöndíjasok osztották meg az ösztöndíjjal kapcsolatos élményeiket. Benedek Kristóf fizikushallgató, Bodnár Mónika Brigitta tanuló, Bugán Szidónia Bernadett gyógypedagógus hallgató, Fazakas Emőke Ildikó villamosmérnök hallgató, Karácsony Levente joghallgató, Mátyás Kincső Éva tanuló, Papp Richárd tanuló, Somodi Ágota teológus hallgató vett részt a beszélgetésen. Mindannyian úgy vélekedtek, erőt adott nekik az, hogy nagy tudású, ám addig ismeretlen emberek bíznak bennük, és anyagilag támogatják őket.
