Igenis, hülyék vannak. Ők azok, akik mindig mellébeszélnek, akik azt is értik, amit nem értenek. Fittyet hánynak az érvekre, a logikára, a jóérzésre. Ezért vitázni velük nemcsak értelmetlen, hanem lehetetlen is. Valaki nem azért hülye, mert nem érti a dolgokat, hanem azért, mert észre sem veszi, hogy nem érti, és ha felhívják rá a figyelmét, akkor sem érti. Elsősorban azok megnyugtatására, akik netán magukra vennék megállapításaimat, sietek leszögezni, hogy a legtöbb ember csak egy kicsit hülye, ezért tulajdonképpen nem is nevezhető hülyének. Az igazi hülye az, aki nagyon hülye! Ha valakiben fölmerülne, hogy talán hülye is lehetne, ez a legbiztosabb jele annak, hogy nem hülye. Ugyanis a hülyének nincsenek kétségei, nincs kilátása önmagából, és nincs önkritikája sem.   A hülye nem hibás amiatt, hogy hülye, ezért őt csak megérteni lehet. Más a helyzet azonban, ha a hülyék olyan társadalmi pozícióba kerülnek, hogy döntésüktől függ sok ember, vagy akár az egész társadalom élete. Ilyen esetben nem kerülhetik el mély ellenszenvünket. A hülye általában nem szenved a saját hülyeségétől, nincs lelkiismerete, ennélfogva bűntudata sincs.  A hülye lehet rosszindulatú, de jóságos is. Jókedvre is derülhetünk a társaságában, de azonosulni nemigen tudunk vele, mert tudjuk, hogy hülye.

Minden igazi hülye reménytelen eset. Természetesen én a normális, „menőként” megjelenő hülyéről beszélek, arról, aki közöttünk jár, és egyébként sikeresen alkalmazkodik, képes a közízlésnek megfelelő produkciókra, hiszen a zsigereiben érzi az érvényesülés lehetőségeit. Eltekintek tehát a patologikus esetektől, mivel ezek inkább az elmebetegség megnyilvánulásai. Az elmebetegekkel pedig az elmeorvosok foglalkoznak. A hülyével nem foglalkozik senki. Egyébként az elmebeteg lényegesen különbözik a hülyétől, mert bizonyos formája az elmebetegségnek társulhat a zsenialitással, de egy valódi hülye sohasem lehet zseni. Fontosnak tartom még hangsúlyozni, hogy különbség van  „hülye” és  „hülyéskedés” között. Ugyanis a  hülye nem tud hülyéskedni. Aki tud hülyéskedni, az nem lehet hülye. Aki nem tud hülyéskedni, az élni sem tud.

Az utóbbi időben nagyon foglalkoztat egy kérdés : mi lenne, ha egyszer rájönnénk arra, hogy mindannyian mellébeszéltünk, vagyis bizonyos értelemben hülyék voltunk? Talán ez lenne az egyetlen bizonyíték arra, hogy  nem is vagyunk olyan hülyék.