Templom és homokozó

Olvasom a szerdai Szabadságban, hogy a Református Kollégium és az Emil Racoviţă Főgimnázium tanári és szülői közössége panaszkodott a Farkas utcai épületük előtt kialakított utcaszakaszra, ahol esős időben sár keletkezik, száraz időben a por száll. Azt is olvasom, hogy ezen Németországból hozott homokkal szándékoznak segíteni. Hát ez csodálatos, most már a homokot is külföldről kell hoznunk! Az bizonyára nem porzik és sarat sem képez.

A két tanintézet panaszosai mellé felsorakozhatnak a Farkas utcai Belvárosi Református Egyházközség hívei is. A nem rég renovált műemlék templomuknak két utcára nyíló kapuja van. A hosszas utcajavítás és a régészeti ásatások miatt a nyugatra néző díszes főkapu hosszasan használhatatlan volt. Ezt természetesen tudomásul kellett venni, reménykedve az azt követő térrendezés sikerében. Használhatták a Sámi (Gaál Gábor) utca felé néző északi kiskaput. Az egyházközségnek közel háromezer híve van, s pár százan vasárnaponként eljárnak a templomba, ünnepi alkalmakkor akár ezren is. Nyilván a kiskapun át – főleg istentiszteletek végén – csak apránként lehetett távozni. 

Elkészült a főkapu előtti utcaszakasz, megnyílt a nagykapu. Öröm volt nézni az utca távlatát autók és zöld virággruppok nélkül. Kissé furcsa volt a kapu előtti járdán túl a szürke homokos borítás. Sokáig mindenki azt ideiglenes megoldásnak hitte. Aztán a nyilatkozatokból kitűnt, hogy ez véglegesen így marad. És eljött az őszi esős időszak, később egy kis hó is hullott. Kiderült, hogy a homokból sár lesz, s a híveknek azon át kell megközelíteni a templomot. Azokra még gondoltak, akik nyugat felől a Farkas utcán érkeznek, a kollégiumi járda folytatásában leraktak kőlapokat, amiken a kapuig lépegethetnek. De a hívek többsége keletről, a várfal felől vagy a Sámi utcán át érkezik. Nekik maradt a kiskapu! Ugyanis máskülönben át kell gázolniuk a homokos részen. A főkapu felé nem helyeztek el illő járdát. Ez aztán a Sámi utca sarkán lévő lelkészi hivatal munkatársait is érinti. Hiszen ha a főkapun át akarnak bejutni a templomba, csak a homokozón át tehetik meg. Márpedig a templom hagyományai szerint a vasárnapi istentiszteletre a parókus lelkész, alkalmilag a püspök (aki a templom beiktatott lelkésze is) a főgondnok kíséretében a főkapun át érkezik az istentiszteletre. Ha esős idő van, sárban tapicskolhatnak. És a hívek is mind behordják a nedves homokot a templomba. 

Nyáron, szárazság idején sem kellemes így az utca. Igaz, hogy nem hevül fel annyira, mint a kövezet, de minden áthaladó autó után porfelhő száll. Ami aztán a bútorokon, az ott tanulók vagy lakók tüdejében is leülepedik. Persze, sétáló utcáról van szó, de azért teljesen nem lehet a járműveket onnan kitiltani: az intézményekhez, lakásokhoz el kell jutni. 

Csak reménykedhetünk benne, hogy a német homok megoldja e kellemetlenségek egy részét. De azért a lelkészi hivataltól a templom főbejáratáig ki kell építeni a kövezett járdát.  

promedtudo2Hirdetés

A rovat cikkei

Amerikai elnökök elleni agresszióból kijutott alaposan az Egyesült Államok történelme során: Trump a hetedik a sorban; az ország fennállásától számolt 248 év alatt elkövetett 8 (Henry Ford életére 1975 szeptemberében kétszer is rátörtek) támadás 31 éves átlagot ad ki. Magyarán, egy elméletileg átlagolt séma szerint egyetlen emberöltőnyi időszakra két Fehér Ház elleni fegyveres cselekedet jutna. A glóbuszon bizonyára vannak vidékek jócskán, ahol az ilyen jellegű statisztika komorabb következtetéseket eredményez, de az előbb vázolt adathalmaz is elgondolkodtató frekvenciájára utal a politikai indíttatású erőszaknak.
Máskép(p)
Pár hét leforgása alatt immár a második politikai vezetőellen követnek el merényletkísérletet. Robert Fico szlovák miniszterelnök után Donald Trump amerikai republikánus elnökjelöltön volt a sor. Vajon ki következhet? – fogalmazódhat meg sokakban a kérdés, noha a két említett támadás között nincs semmilyen közvetlen összefüggés.
Máskép(p)