A Házsongárd Alapítvány eseményén Demeter Kata konzul köszöntötte a népes közönséget, kiemelve, hogy a részvevő fiatalok nemcsak lelkes érték- és hagyománymentők, hanem értékteremtők is, akik egyre igényesebb munkát végeznek, és egyre többen vannak. Gergelyné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója elmondta, a 2018-ban a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nél elnyert pályázatuk címe egy Illyés Gyula idézet:„Őrzeni kincses temetőket… – ifjúsági kegyeleti munka a kolozsvári Házsongárdi temetőben. Az alapítvány húsz éve alakult, és a kezdetektől élvezte a hazai történelmi egyházak, valamint a tantestületek, magánszemélyek támogatását, hogy a fiatalok baráti csapatokba szerveződve vegyék ki részüket a munkából. Az évek során száz neves ősünk sírhelyét mentették meg az enyészettől, és mindez nem valósulhatott volna meg anyaországi segítség, a magyar külügyminisztérium támogatása nélkül.
Mozgalmuk most már terjedőben: példájukat a kárpátaljai magyar középiskolás diákok is átvették. A kolozsvári önkéntesek, akik maguk választották ki célpontjaikat temetőgondozói munkájukat fényképeken, lírai szövegekben, tetszetős munkafüzetekben, sőt kisfilmeken is megörökítették. Az alapítvány igazgatója a hatvankét fiatal részvevőt a kutatómunka, a felfedezések útjára serkenti, és bizakodik, hogy a mozgalom tanárok nélkül is működővé, önfenntartóvá válhat.
A pályázat négytagú bírálóbizottságának tagjai Gaal György, Sipos Gábor, Hunyadi Attila történészek és Gergelyné Tőkés Erzsébet voltak, akik ezúttal a kialakult holtversenyben nem hirdettek rangsort, hanem mind a kilenc csapatot győztesnek minősítették és egyenlő módon könyvjutalomban és borítékos elismerésben részesítették. „Ráadásként” a pedagógusszövetség részéről Pákay Philip: Szabadság tér 56. A kommunista terror aktái című kétkötetes adomány szolgált.
A zsűri elnöke, Gaal György arra emlékeztetett, hogy Kolozsvár a történelem folyamán Erdély szellemi és egy ideig politikai fővárosa is volt, aminek következtében sok neves ember került az összmagyar örökségnek számító Házsongárdba. A sírkertben jelenleg négyszáz műemlékké nyilvánított sírhely van, de legalább még ennyit lehetne azzá tenni, mert sorsuk bizonytalan. Az alapítvány arra ösztönöz, hogy az elvándorolt utód-rokonok váltsák meg ezeket a sírokat, különben elhanyagoltságuk miatt nem kolozsvári gyökerű tulajdonba kerülhetnek. Nagyon fontos a mozgalom folytonosságának biztosítása – mondta az elnök.
Sipos Gábor azt hangsúlyozta, hogy az alapítvány, anyaországi és más nyugati forrásokból, egyre nagyobb munkákat, például kripták felújítását is szorgalmazza, amelyek nyomán a Házsongárd viruló, „élő temetővé” kezd válni.
A találkozón fellépett a református kollégisták énekkara, a csapatok fényképeiket, kisfilmjeiket mutatták be. Kiemelkedett az a produkció, amely emlékeztetett Janovics Jenőnek, a száz évvel ezelőtti kolozsvári Nemzeti Színház igazgatójának naplójegyzetére a hatalomváltás előtti utolsó Hamlet-előadásról, annak drámai, torokszorító hatásáról a magyar közönség soraiban, majd a román hatóság kegyetlen gumibotos fellépéséről. Egy másik videó már derűs házsongárdi sétát varázsolt a vetítővászonra, amely mai fiatalos szellemességet és optimizmust sugallt őseink emlékének gondozása és megőrzése tekintetében.
