Átadták a Házsongárd Alapítvány által felújított Mikó-Rhédey kriptát
*** Rohonyi D. Iván fotóriportja ide kattintva tekinthető meg. ***
„Ma is összeszorul szívünk, ha arra gondolunk, hogy Mikó Imre munkássága egyik nagy eredményét, a sepsiszentgyörgyi református kollégium épületét másodszor is elorozta a román állam” – kezdte beszédét Brendus Réka, a magyar kormány nemzetpolitikai államtitkárságának főosztályvezetője. Mint kiemelte, ezeknek a jelenkori történéseknek a fényében igencsak aktuális értelmet kap Mikó Imre sokat idézett mondata: „Csöndben, és halkan munkálva”…
Az „Erdély Széchenyijeként” is emlegetett Mikó Imre céltudatos, tervező, építő államférfi volt; ehhez az alkatához az érző magánember jelleme társult – folytatta Brendus Réka, hozzátéve: Mikó Imre emberi mivoltának teljességéről sokatmondóan tanúskodik a szabadságharc időszakában kelt levelezése feleségével, amelyből kiolvasható a közéleti szerep iránti felelősség, a feleség iránt érzett, rajongó szerelem, a gyermekek iránti, végtelen ragaszkodás is.
A párbeszéd erejével, közösségi építkezéssel lépni előre
Brendus Réka meglátása szerint, Mikó Imre fenti mondatával másfél évszázad távlatából mintha a mának is üzenne. „Nem akármilyen üzenet ez: a kitartó, állhatatos, megalkuvást nem ismerő, és emellett, a távolról sem harsány cselekvés üzenete. Csattanós és érdemi válasz arra a vehemens magyarellenességre, amely ma a romániai közbeszédet is jellemzi” – emelte ki a politikus. Úgy vélte, bár hajlamosak lennénk vehemensen reagálni a temetőgyalázások, javak elbitorlása, oktatási intézmények elvitatása esetén, ilyenkor a helyes hozzáállás az, ha a jog és a párbeszéd erejében vetett hit vezérli a gondolatainkat.
Az erdélyi magyar közösség jelenkori történelmének többszöri tanulsága, hogy csak következetes párbeszéddel, a jogok fokozatos bővítésével, azok érvényesítésével, intézményi és közösségi építkezéssel lehet érdemben előrelépni
„Csendben, és halkan munkálkodva tekintsünk tehát a jövőbe, éljünk az adódó eszközökkel, legyenek azok gazdasági, politikai vagy közösségi jellegűek” – nyomatékosította Brendus Réka, hozzátéve: újabb és újabb nemzedékekben kell erősíteni a közösségtudatot, a szülőföld iránti tiszteletet, a család iránti szeretetet és az elkötelezettség érzését. Hangsúlyozta: a közösség köszönettel adózhat mindazoknak, akik azon munkálkodtak, hogy az Erdélyi Pantheonnak ez az értékes emléke megújulhasson, kiemelten Gergely Erzsébetnek, a Házsongárd Alapítvány igazgatójának, nemcsak ennek a restaurálási folyamatnak a lebonyolításáért, hanem azért az áldozatkész munkáért, amit évtizedek óta végez.
Felszólalt az ünnepségen Betegh Katalin, egy régi erdélyi nemesi család leszármazottja is, aki kiemelt módon hozzájárult a felújítási munkák befejezéséhez; mint elmondta, büszkeséggel tölti el, hogy hozzájárulhatott a sírépítmény megújulásához azáltal, hogy az általa szervezett, és a Castellum Alapítvány védnöksége alatt zajlott kolozsvári bálon, a vendégül látott közel kétszáz meghívottat arra buzdította, támogassák a Házsongárd Alapítvány értékmentő tevékenységét.
„Mikó Imre tenni akart, nem csak lenni valaki”
Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy városának képviseletében Nagy Zoltán megyei tanácsos üdvözölte a résztvevőket. A helyi elöljáró, elmondása szerint, 1998-ban, kiscserkészként „találkozott” először Mikó Imrével, amikor részt vett a a Bocskai Vince által megálmodott, egész alakos szobor leleplezésén Sepsiszentgyörgy főterén. Mint mesélte, tizenegy évesen irigykedve tekintett a grófra, amiért „vállra vetve viselhette mentéjét, amit neki, édesanyja többszöri felszólítása nyomán – be kellett gombolnia, hiszen november volt…”
„Azóta Mikó Imre alakja betölti Sepsiszentgyörgy főterét, óvja az általa alapított kollégiumot, és talán nincs olyan ember a városban, akinek ne mondana valamit ez a szó, hogy: Mikó…”– húzta alá Nagy Zoltán. A Székely Mikó kollégium jellegzetes épülete meghatározó eleme a megyeszékhely központjának, a Mikó-szellemiség számtalan generációt hatott át, és ez az iskola megannyi jeles személyiséget adott a városnak, Székelyföldnek és a Kárpát-medencének egyaránt – folytatta a tanácsos.
Mikó Imre valódi államférfi volt, aki tenni akart, nem csupán lenni akart valaki – fogalmazott Nagy Zoltán. Vagyonát, társadalmi helyzetét, kapcsolati hátterét szülőföldjének fejlesztésére fordította, és erről az útról annak ellenére sem tért le, hogy életét megannyi személyes tragédia övezte. „Maradandót alkotott Zabolától Sepsiszentgyörgyön át Kolozsvárig, melynek gyümölcseit ma is élvezheti az utókor.” Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester nevében megköszönte a Házsongárd Alapítványnak és a Castellum Alapítványnak, hogy „a kincses városban sem hagyják elfeledni Hídvégi gróf Mikó Imrét.”
Gergely Erzsébet: a Házsongárdi temető legimpozánsabb főúri kriptájaGergely Erzsébet összegzésében elmondta: a kétszintes, neogótikus sírépítmény 1863-ban épült, és a közel félezer éves Házsongárdi temető legimpozánsabb főúri kriptája. „A korábban már restaurált iktári Bethlen-kriptával együtt mintegy megkoronázzák az Erdélyi Pantheont” – hangsúlyozta a Házsongárd Alapítvány igazgatója, hozzátéve: országosan védett műemlékről lévén szó, az évszázados károsodások helyreállítását kizárólag építészmérnöki és restaurátori szaktudást igénybe véve végezték.
Köszönetet mondott az építészeknek, restaurátoroknak, építkezési vállalkozóknak, akik odaadó munkával kitartottak, helytálltak az engedélyeztetések és akadályok útvesztőjében. Kiemelte a Mossfern tervezőiroda munkatársainak, Macalik Arnold, Szilágyi-Bartha József és Andreea Mureşanu műemlékes építészeknek a fáradozását, akik ellenszolgáltatás nélkül segítették az alapítvány munkáját.
"Egy pusztuló temető a történelmi tudat pusztulását is jelenti"A tetőcsere Schuller-Török István munkáját dicséri, Tamás Árpád Levente székelyudvarhelyi vállalkozó cégének köszönhető a vízszigetelés, a belső restaurálás és a kripta díszes kapujának helyreállítása – tudtuk meg. Nagy Benjámin kőfaragó-restaurátor és csapata a tőlük megszokott hozzáértéssel végezte a külső felújítást, kiemelten a homlokzati fal kőcsipkéinek, címeinek restaurálását.
„Egy pusztuló temető a történelmi tudat pusztulását is jelenti. De ha egy ilyen megújult sírépítményre tekinthetünk, öröm tölthet el bennünket, az egyre fogyatkozó magyar sírok ellenére is büszkélkedhetünk vele. A bizakodást erősíti egyébként bennünk az évi több ezer látogató, érdeklődő, a nagyszámú adományozó is, akárcsak a kolozsvári iskolások, ifjúság önkéntes kegyeleti munkája” – hangsúlyozta Gergely Erzsébet, hozzátéve: egy ilyen helyreállításnak egyértelműen közösségformáló, közösségmegtartó ereje is van.
Az ünnepség Kató Bélának, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének, és László Attilának, a kolozsvári Szent Mihály római-katolikus plébániatemplom plébánosának, a Kolozs-Doboka egyházkerület főesperesének áldásával zárult.
Kató Béla: voltak olyan emberek, akik úgy tekintettek erre az építményre, mint a saját házukraKató Béla kiemelte: egy ilyen kripta felújítása pontosan olyan nehéz és költséges munka, mint bármelyik templomé az országban. A különbség viszont az, hogy a templomok mögött van egy élő gyülekezet is – a Házsongárdi temetőben több sír, műemlék-építmény mögött már nincs ott a család sem, amely ezt megtehetné.
„A Mikó-Rhédey kriptánál most mégis itt áll egy, a felújítást ünneplő gyülekezet, ami annak köszönhető, hogy voltak olyan emberek, akik úgy tekintettek erre az építményre, mint a saját házukra, templomukra, felismerve, hogy nem szabad romlani hagyni” – hangsúlyozta az egyházi elöljáró, hozzátéve: meggyőződése, hogy amíg magyarok élnek Erdélyben, Mikó Imréről mindig meg fognak emlékezni, ehhez a kriptához el fognak jönni.
– Mikó Imre olyan személyiség volt, aki egész Erdélyre, és az anyaországra kiterjedően is felelősséget hordozott és vállalt. Tudta, kinek szolgál, hogy el kell, és azt is, hogy kinek kell tetteivel elszámolni. A Házsongárd Alapítvány vezetője is ilyen módon próbál a Mikó Imre nyomdokaiba lépni, felelősséget vállalva egy olyan munkáért, amelynek a célja az, hogy még további nemzedékeken keresztül legyen majd hova eljönni” – emelte ki Kató Béla.
László Attila főesperes hangsúlyozta: „az ősök erősítenek minket, életünket, amelyet mi munkálunk tovább, ahogyan annak idején ők is tették.” Isten áldását kérte a felújítást végzőkre, résztvevőkre és közösségre.
