Izgalmas lesz végigolvasni, majd értelmezni a nyers alapszámok lebontását korra, nemre, lakhelyre való tekintettel (megyés, kisrégiós vagy akár országrészenkénti metszetben) ahhoz, hogy megfejtsük, miként borultak becslések, stratégiák, kis túlzással politikai értékrendek széles e hazában.
Mégis néhány inkább vázlatos széljegyzetet már most megkíván az év eddig leghosszabb, hétfőbe hajló vasárnapja. Sérülékeny és támadható egy párt (mint pl. most a PSD), ha egyszemélyes vezénylésre kódolt politikai szereplőként gondolja el magát; a szociáldemokraták fiaskója azért érdekes, mert a jelenlegi hatalmi koalíció több mint kétéves kormányzása kétségtelen eredményeket is produkált. Hogy a vívmányok egy része igen viszonylagos és egyfajta túllicitált előremenekülésnek tűnnek, szintén elgondolkodtató. A Dăncilă-kabinet, egyébként sok szempontból vitatható teljesítményét majdnem teljesen beárnyékolta a korrupció-ellenes diskurzus, illetve Dragnea ügye(i). A PSD-nek komoly házifeladatot jelent a május 26-i szavazás és referendum: váltásra van szükség a pártban, amit ha személycserékkel letudnak, csak a szöveges példa első tételét pipálják ki. Egyelőre a börtönbe vonuló pártvezér utódlására koncentrálnak, de közben több mint dinamikus belső mozgásokra kell számítani.
Az ALDE buktája, így utólag átgondolva, nem is akkora meglepetés, mert koalíciós partnerként, bár az volt a benyomás, hogy kevésbé exponált és ezért mérsékeltebben erodálódik, számítania kellett a számla benyújtására.
A liberálisok eufóriáján legalább hárman osztoznak: maga a párt, a kampánycélokból „beinvitált” listavezető és az államfő. A győzelem hevében most még nincs idejük a babérokon osztozni-összekapni, de valószínűnek tartom, a háttérben mindenik magának vindikálja az érdemek dandárját.
Az USR-Plus választási szövetség diadalára – mert egyértelműen ő a vasárnap nagy nyertese – bár voltak utaló jelek a kétszámjegyes eredményre, még nincs koherens válasz, megfejtés: többtényezős feladvány, amire szintén több, egymásnak ellentmondó vagy épp komplementer részmagyarázat kirstályosodik ki.
Victor Ponta is jubilálhat, hiszen bizonyította, hogy életképes alternatívát tud létrehozni a paletta baloldalán, és most azon töri a fejét, hogy miként használhatja ki a PSD házatáján eluralkodó kapkodást: befogad-e újabb átigazolókat, vagy kivár, és csak módjával enged a csábításnak, hogy egykori pártjából „erősítsen”.
Băsescu hamiskás mosolya újra feltűnik a brüsszeli folyosókon, klasszikus példáját szolgáltatva annak, hogy a román politikusnak hét élete van acélos keblében; a PMP bejutása mondhatni egyszemélyes produkció, a párt csak asszisztált az exelnök újabb teljesítményéhez.
Az RMDSZ szereplése több megfontolandót is felvet: egyrészt a taktikai lépések jelentőségét, a kormánykoalíciótól való fokozatos eltávolódás időzítését, másfelől a korszerű kampánytechnikai eszköztár hatékony bevetésének fontosságát.
Sűrű belpolitikai periódusra számíthatunk, aminek szerves része lesz az intrika, a cselszövés, a manipuláció és a kombinatorikát, mint tudományt megszégyenítő legkülönfélébb forgatókönyvek vetélkedése. Rendszerint választások után pár nappal a kampány és a voksolás izgalmai alábbhagynak, egy ország visszatér a maga (olykor új) kerékvágásába. Románia ez alól is kivételt képez: a feszültségektől terhes periódusban éppen jól fog – áttételesen is áldásos—momentum lesz a pápalátogatás és kalendárium által diktált, de várva-várt gyermeknap.
