Az Egészségügyi Világszervezet a betegségek jelentette globális terhek listáján kilencedik helyen említi a háztartások légszennyezettségéhez köthető egészségügyi problémákat. A beltéri levegő minőségének romlása szoros összefüggésben áll azzal a globális igyekezettel, hogy háztartásainkat energiahatékonyabbakká tegyük. A régi lakóépületek felújítási terveiből azonban számos esetben kimaradnak a mechanikus szellőzőrendszerek. A problémát tetézi, hogy az utóbbi években világviszonylatban is megnövekedett az igény az otthoni munkavégzés iránt, így esetenként egyre több időt töltünk ugyanazon zárt térben. A beltéri légminőség vizsgálatának fókuszában számos illékony és félig illékony szerves vegyület megjelent, illetve egyre nagyobb figyelmet fordítanak a kutatások a beltéri radonkoncentrációra. Ám a felújított lakóépületekben újabb és újabb légszennyező anyagok bukkanhatnak fel, kölcsönhatásba lépve a már ismertekkel, illetve keveset tudunk arról is, hogy hosszútávon milyen térhasználati szokások és fizikai tényezők határozzák meg egy-egy szennyező vegyület koncentrációjának a megnövekedését.
A kutatás keretében olyan kolozsvári, temesvári, bukaresti, jászvásári, valamint szebeni lakások légminőségét vizsgálták a kutatók, amelyek két évnél idősebbek, és több mint egy éve estek át különböző energiahatékonysági célokat szolgáló felújításokon (ide sorolható a falak szigetelése vagy a nyílászárók cseréje is). Továbbá szelekciós kritérium volt, hogy az épületben lakók gyenge minőségűnek ítéljék a lakás levegőjét, illetve hogy legalább egy helyiségében 250 Bq/m3 érték fölötti legyen a levegő radonkoncentrációja. A mérésekre a hideg évszakban került sor, két mintavételi technika párhuzamos alkalmazásával. A radon, az illékony szerves vegyületek, valamint a karbonil vegyületek koncentrációját passzív detektorok segítségével mérték, míg a szén-dioxid-koncentráció, a beltéri hőmérséklet, légköri nyomás és relatív páratartalom értékeit egy aktív, valós idejű képet alkotó készülékkel rögzítették. Az aktív monitor szintén mért radonkoncentrációt.
Az illékony szerves vegyületek közül leginkább a limonén, a heptán, a szén-tetraklorid, a tetradekán, valamint az alfa-pinén volt jelen a lakóépületekben. A lakások 52%-ában az évi átlagos radonkoncentráció meghaladta a még elfogadható 300 Bq/m3 küszöbértéket, a formaldehidkoncentráció pedig az enteriőrök 95%-ában magasabbnak bizonyult, mint a német hatóságok által megengedhetőnek tekintett 50 mg/m3 határérték. Az acetaldehid-koncentráció a belterek 10%-ában lépte át a francia hatóságok által elfogadhatónak tartott küszöbértéket. A két mintavételi módszer nagyon eltérő radonkoncentrációkat adott, ami arra utal, hogy az ideiglenes változók (térhasználati szokások, hőmérséklet, relatív páratartalom, légköri nyomás) erős hatással vannak a beltéri levegő minőségére. A magas radonkoncentráció összefüggést mutat a szén-dioxid-koncentráció növekedésével, ami a megfelelő szellőzőrendszer hiányának tulajdonítható.
A kutatás során két lakásprofil rajzolódott ki: az első csoportba sorolhatók az államszocialista időszakban tervezett lakóépületek, amelyek alatt jellemzően pincehelyiségek húzódnak meg. A pincét a lakott terektől elválasztó horizontális betonréteg jelentősen tompítja a talaj radonsugárzását. Az új építésű, főleg a 2000 után készült lakóépületeknél ez a vízszintes záróréteg már hiányzik.
A kutatók ajánlása szerint az energiahatékonyság növelését célzó felújítási munkálatokat körültekintőbben, mechanikus szellőzőrendszerek betelepítésével kellene kivitelezni. Az ideiglenes változók valós idejű, hosszú távú megfigyelése olyan módszertani újítás a beltéri levegőminőség kutatásában, amely segíthet megértenünk a légszennyeződések még feltáratlan hatásmechanizmusait.
Borítókép: illusztráció
