Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint 2022-ben világszerte mintegy húszmillió új daganatos megbetegedést diagnosztizáltak, amely egyetlen év alatt közel tízmillió halálesethez vezetett. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) kimutatása alapján 2000 és 2022 között a rákos megbetegedések száma Európában közel harminc százalékkal emelkedett. Az alacsonyabb jövedelmű országokban a késői felismerés és az ellátás késedelme rosszabb kimeneteleket eredményez, ami világosan jelzi, hogy a rákellenes küzdelem döntő mértékben gazdasági és (szak)politikai probléma.
Noha az utóbbi évtizedekben a WHO, valamint az Európai Rákellenes Terv (European Beating Cancer Plan) irányelvei mentén jelentős előrelépések történtek a nemzeti rákellenes stratégiák kidolgozása terén, a Journal of Cancer Policy szakfolyóiratban közölt átfogó felmérés szerint a tervek négyötödének nincs reális költségvetése, tízből kilenc figyelmen kívül hagyja a kezelésekhez való hozzáférés késedelmeit, az onkológiai ellátás kapcsán pedig csupán minden ötödik terv foglalkozik a lakhelytől függő egyenlőtlenségekkel. A nemzeti rákellenes tervek java csupán „költséges porfogó” – állítja Dégi László Csaba, a tanulmány egyik szerzője, az Európai Rákszervezet (ECO) korábbi elnöke, a BBTE ombudsmanja, aki ugyanakkor pozitív példaként emeli ki Franciaország, Japán, valamint Írország világos célokkal és jól meghatározott pénzügyi forrásokkal operáló, hosszú távon is nyomon követhető rákellenes stratégiáit.
Öt pillér mentén vizsgálták a stratégiákat
A kutatók az Egészségügyi Világszervezet és az Európai Rákellenes Terv irányelvei mentén öt kulcsterületet határoztak meg – megelőzés, korai felismerés, ellátás, kezelés és életminőség –, majd ezen területekre lebontva húsz észak-, illetve dél-amerikai, ázsiai, európai, valamint kelet-mediterráneumi ország rákellenes stratégiáit vizsgálták. Elemzésük azt értékelte, hogy az általuk meghatározott öt területen mennyire konkrétak és végrehajthatók a tervek: megjelennek-e egyértelmű célok és intézkedések, vannak-e kijelölt felelősök és hozzárendelt források, készülnek-e előrehaladási beszámolók, illetve naprakészek-e a stratégiák. Az adatgyűjtés 2024 februárja és 2025 februárja között zajlott, elsősorban angol nyelvű, hivatalos kormányzati és szakmai forrásokra támaszkodva.
Globális perspektívában az eredmények lesújtó képet festenek. A húsz vizsgált stratégiai tervnek mindössze 65%-a rendelt hozzá kulcsszereplőket a megfogalmazott célkitűzésekhez, és alig 25%-uk rendelkezett a célok megvalósításához szükséges költségvetési tervvel.
A megelőzés esetében a tervek többsége, mintegy 80%-uk foglalkozott a kockázati tényezők csökkentésével, azonban kevesebb mint a felük, alig 40%-uk helyezett hangsúlyt a lakossági tudatosság növelésére. A korai felismerés területén a nemzeti rákellenes stratégiák 50%-a tartalmazott célkitűzéseket a daganatszűrő programokra vonatkozóan, míg mindössze egynegyedük határozott meg konkrét célokat a fejlett diagnosztikai eljárásokkal kapcsolatban. Az ellátás kapcsán több jól definiált cél is megjelent, amelyek többek között a kiválósági központok létrehozására (35%), a több érintettet bevonó együttműködésre (50%), az egészségügyi szolgáltatók tájékozottságának erősítésére (40%), valamint a daganatregiszterek fejlesztésére (55%) vonatkoztak. A kezelés jellemzően a konkrét, végrehajtható célok terén volt kidolgozatlan: alacsony arányban szerepeltek világos célkitűzések a korai hozzáféréssel (10%) és a kezelés finanszírozásával (15%) kapcsolatban. A szabályozási jóváhagyással vagy a bizonyítékkövetelményekkel egyetlen stratégiai terv sem foglalkozott. Az életminőség viszonylag erős hangsúlyt kapott az összes stratégiában, a tervek jelentős része világos célokat és indikátorokat határozott meg a palliatív ellátás (60%) és a támogató programok (60%) területén. A kutatásra és az innovációra irányuló igény és az ezzel kapcsolatos konkrét célok a stratégiai tervek mintegy 65%-ában megjelentek a daganatos betegek ellátásának összes pillérére vonatkozóan.
Országos bontásban a világos, végrehajtható célok, az azok megvalósításához rendelt, reális költségvetés, az egyértelmű felelősségi körök kijelölése és a monitorozási jelentések vonatkozásában Franciaország, Írország és Japán stratégiai tervei mutatták a legjobb eredményeket, míg Ausztria, Brazília, Norvégia, Szaúd-Arábia, Svédország és Törökország dokumentumai a legalacsonyabbakat.
Ajánlások: finanszírozás, egyenlő hozzáférés
A vizsgált dokumentumok kidolgozottsága terén tapasztalt hiányosságok alapján a kutatók egy sor ajánlást fogalmaztak meg. Úgy vélik, prioritásként kezelendő a célzott finanszírozás és a hatékony erőforrás-elosztás biztosítása. Különösen a kevésbé fejlett országokban szükséges a rákellenes célokra elkülönített, független alap létrehozása. Kiemelt figyelmet kell fordítani a marginalizált közösségek, például a vidéki vagy alacsony jövedelmű csoportok célzott támogatására.
A kutatók ugyanakkor kiemelik, a finanszírozásnak nem csupán a leggyakoribb ráktípusokra kell összpontosítania, hanem azokra a területekre is, ahol nagy a klinikai igénybevétel és kevés a terápiás lehetőség.Kiemelt célként kell kezelni az integrált rákregiszterek kiépítését. Fontos, hogy a regionális prioritások a nemzeti tervekbe is beépüljenek, különösen a decentralizált egészségügyi ellátórendszerek esetében. Támogatni kell továbbá a rákdiagnosztika, a kezelés és az ellátás innovációját, például fejlett diagnosztikai eszközök és innovatív gyógyszerek gyorsított bevezetése révén. A stratégiáknak biztosítaniuk kell minden érintett szereplő bevonását, és elő kell mozdítaniuk az árszabályozási és -visszatérítési keretek frissítését – vélik a kutatók.
