A munkaszünet arra alkalmas, hogy a szülők több, de főleg minőségi időt töltsenek gyermekeikkel, akiket a mindennapok rutinjában sokan hajlamosak elhanyagolni. Manapság sok gyermekre nem figyelnek eléggé a szülők, könnyen lepasszolják a nagyszülőknek, illetve kizárólag az iskolára bízzák nevelésüket, oktatásukat. Sok szülő, amikor a gyermekével van, nem figyel rá eléggé, nem kommunikál vele, aminek az eluralkodó agresszivitástól a virtuális világba való menekülésig, számos tünete van.
A mai napon ezért főleg azon kell elgondolkodniuk a szülőknek, hogy az amúgy is szűk és összezsugorodott időkeretek között, hogyan tudnak a lehető legmaximálisabban minőségi időt eltölteni csemetéjükkel, akiknek a jövője nagymértékben függ a szülők hozzáállásától, a gyermek iránt táplált empátiától és a szülői feladatok iránti elkötelezettségtől.
Gyermeket nevelni hivatás, aminek megvan a maga iskolája. Ezt csak a gyakorlatban lehet kijárni. Azért rendkívül fontos, mert gyermekeinken keresztül építjük a jövőt, amely olyan lesz, amilyenné neveltük a jövő nemzedékét. Persze ostobaság azt gondolni, hogy ez egy teljes mértékben ellenőrizhető folyamat, és hajszálnyi pontosan meg lehet tervezni. A szülők nem mérnökök kell legyenek, hanem elsősorban olyan, a világ fele nyitott, önmagukkal békében levő, felelős személyek, mindenek előtt jóemberek, akik a nevelés közben felmerülő folyamatos kihívásokat érzékenyen le tudják reagálni és Istenbe, jövőbe vetett bizalommal nevelik fel az égi gondviselés által rájuk bízott apró lelkeket.
Fontos, hogy ne csak június 1-jén tudják le a szülői kötelezettséget, hanem az év többi 364 napján is próbáljanak odafigyelni gyermekeikre, akik se nem jobbak, se nem rosszabbak, mint amilyenek voltak a mai felnőttek. A megváltozott körülmények, életmód és egyéb külső tényezők hatására időnként másként viselkedhetnek, ami szokatlan lehet, de ez távolról sem jelent rosszindulatot. A gyerek mindig egy megismételhetetlen egyedi csoda. Vigyázzunk hát rájuk jobban!