Farkas Júlia Dorottya
- Azért szeretnék felnőtt lenni, mert sok mindent el szeretnék érni! – válaszolta bátran egy nyolc éves kislány. – Célokra gondolsz, amiket el szeretnél érni az életben? – kérdeztem vissza. – Nem, hanem a polcokra. Túl magasan vannak …
Egy másik kislány csillogó szemmel úgy fogalmazott: azért jó felnőttnek lenni, mert egész éjszaka lehetne tévézni. - Bár – tette hozzá - másnap reggel a szülők emiatt nagyon fáradtak, nem úgy, mint én, aki időben lefekszem …
Zs. azt mondta: azért szeretne felnőtt lenni, mert akkor elmehetneszülőértekezletre, és hallhatná, amit mondanak róla. H.szerint a felnőtteknek azért jó, mert ehetnek, ihatnakbármit, még kólát is! B. úgy véli: jó a nagyoknak, mert megmondhatják a gyerekeknek, hogy mit csinálhatnak és mit nem. R. is irigyli a felnőtteket: mindent tudnak, minden könnyű számukra, nem kelltanuljanak többet. A kis E. azért lenne anyuka, mertazok befesthetik a hajukat.R.úgy véli., azért lenne jó felnőttnek lenni, mert tudna segíteni a nagytestvérén a tanulásban. Ha felnőtt lenne, P. örökbe tudná fogadni a kóbor állatokat.
I.: Ha felnőtt lehetnék, akkor szabadidőmben viccelődnék és játszanék a gyerekeimmel, mivel keveset lennék otthon a munka miatt.
Zs.: Azért lenne jó felnőttnek lenni, mert fel tudnám venni a telefont románul!
P.: Azért szeretnék felnőtt lenni, mert így én is gondoskodhatnék gyermekekről. És bort ihatnék. Kérdeztük, van fogalma arról, milyen bort inni? Ó, nincs, hangzott a válasz, de nem lehet rossz, hiszen amikor anyu iszik egy pohárral, mindig olyan jókedvű tőle …
Az egyik kisközösségben őszinte fintor futott át a gyermekek arcán, amikor előálltam a kérdéssel: szeretnétek-e felnőtt lenni? Badarság, mi van abban jó? – néztek egymásra meglepetten és egyetértésben. Feltettem egy „kisegítő kérdést”: ha a jótündér egy napra felnőtté varázsolná titeket, mire használnátok ezt a lehetőséget? Az alaposan megfontolt válaszok a következők voltak:
Zs.: Megkérdezném édesapám, hogy kell beírni a kódot a tablettbe!
K.: Palacsintát forgatnék, húslevest főznék és szilvás gombócot!
Z.: Ha már nagyon muszáj, akkor erős felnőtt szeretnék lenni, mert ha fel kell emelnem a levessel teli fazekat, ahhoz erő is kell!
Volt, aki sehogy sem látott fantáziát a felnőtté válásban.
A.: Még akkor sem szeretnék felnőtt lenni, ha parancsolhatok, tévézhetek és rengeteg csokit ehetek. Felnőttnek lenni nehéz, mivel mindent fizetni kell, s munkába kell menni.
- Nem szeretnék felnőtt lenni, az iskola könnyebb, mint a munka – zárta beszélgetésünket ellentmondást nem tűrően T.
Legjobban a gyerekek látnak ráerre a mi összekuszált világunkra, okítanak minket a jóra, belőlük árad a tiszta, őszinte szeretet, amelyet még nem rontott el a való világ. A frappáns válaszokon túl a feleletekből kiérződik az érzelmi kötődés: sokan csak azért válnának felnőtté, hogy segíthessenek. Szüleiken, testvéreiken, a kóbor állatokon. És hogy maguk is gyermeket nevelhessenek.
A válaszok hallatán azt gondolom, nem is volna rossz, ha egy napra legalább felnőtté válnának a kérdezett ifjak. Hirtelen jobb lenne a világ, hiszen magukkal hoznák azokat az elfeledett értékeket, amelyek ennek a kornak a sajátja. Mint ahogy jó volna, ha egy napra, például most, június 1-je alkalmával, mi felnőttek is visszanyerhetnénk gyermeki mivoltunkat - lélekben legalább.
.
