„Egyszerű emberek” és dörzsölt politikusok
– Mi vezetett az előrehozott választásokhoz Szlovákiában?
– A történet visszanyúlik a 2016-os választásokig, ezt követően alakult meg az a meglehetősen érdekes hárompárti kormánykoalíció, amelynek vezető ereje a Robert Fico vezette Irány (SMER) nevű párt. Ficóék baloldali liberálisnak deklarálták magukat, de attól ma már nagyon messzire kerültek. A SMER tagja az Európai Parlament szocialista frakciójának, de az elmúlt négy évben a szélsőségek felé sodródtak.
A második párt a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) volt a maga nacionalista, magyarellenes retorikájával, azóta ezt kicsit visszafogták. A harmadik furcsa magyar–szlovák politikai alakulat, a MOST-HÍD. (Az MKP több politikusa 2009-ben vált ki a koalícióból, létrehozva az új pártot – szerk. megj.)
2016 előtt, a SMER négyéves egyeduralma idején szoros összefonódás alakult ki Ficóék, az alvilág és bizonyos gazdasági érdekcsoportok között – amint arról számos bírósági per is tanúskodik. Ezt az irányvonalat folytatták 2016 után is. A dolog odáig fajult, hogy 2018-ban bérgyilkosok hidegvérrel megölték a Fico-kormány sötét ügyeinek feltárására vállalkozó oknyomozó újságírót és menyasszonyát. Kiderült, a bérgyilkosok megrendelést kaptak a volt főügyészhelyettesre, illetve az akkori igazságügyi miniszterre is, „fejenként” 70–200 ezer euróért. A tragédia rendkívül felháborította a szlovák közvéleményt, hatalmas utcai tüntetések voltak, a belügyminiszternek, majd a miniszterelnöknek is le kellett mondania, a kormány élére másik SMER-politikus került, Peter Pellegrini. A nagyobbik kormánypárt körül felgyűlt szemét, a politikai elit hitelvesztése vezetett el oda, hogy 2020-ban az alig ismert politikai szerveződés, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek pártja (OL’aNO) nyerte meg a választást. Ezen mindenki nagyon meglepődött – a legjobban talán maga a párt. Egyértelműen a Robert Ficóék elleni protesztszavazás eredménye volt a győzelmük – ennek minden következményével. Kis iróniával azt is mondhatnám: ennyire találó politikai pártnév még nem volt Európában. Valóban az utcáról szedték össze képviselőiket, a politikával teljesen párhuzamos „egyszerű embereket”. A választások után létrejövő négypárti koalíció, élén Igor Matovic miniszterelnökkel 2022-re teljesen lemorzsolódott, a kormányfőnek végül le kellett mondania. Ráadásul rájuk szakadt a világjárvány, majd a háború, ami profi csapatnak is nagy kihívás lett volna, nemhogy az „egyszerű embereknek”. Arról nem is beszélve, hogy az OL’aNO sem bizonyult „egyszerűnek és becsületesnek”, kipattant egy csomó korrupciós ügy a vakcina-, lélegeztetőgép-beszerzések, a hivatalban levő miniszterek magánvállalkozásai körül. Mindez oda vezetett, hogy az emberek elfordultak tőlük. Hatalmi vákuum jött létre, Zuzana Caputova köztársasági elnök pedig kénytelen volt feloszlatni a parlamentet, emiatt írták ki az előrehozott választásokat.
– Felmérések szerint Robert Fico pártjának, a SMER-nek van a legnagyobb támogatottsága. Annak a politikai alakulatnak, amelyet 2018-ban a népharag elkergetett… Mivel magyarázható ez a „feltámadás”?
– Vélhetően a szlovák néplélekkel. Fico kormányát 2018-ban megdöntötték, a SMER aztán 2020-ban csúfosan elvesztette a választásokat, ez viszont mára, 2023-ra visszájára fordult. A megpróbáltatások, a világjárvány, az infláció, a háború hatására a választók azt gondolhatták: jobb a kiszámítható csapat, még akkor is, ha nem éppen demokratikus, de legalább – úgy, ahogy – tudják irányítani az országot. De a kérdés nem is az, hogy ki nyeri a választásokat, hanem, hogy ki tud majd kormányt alakítani. Mert 1998-ban Vladimir Meciar pártja, 2002-ben pedig Robert Fico pártja nyert, de mindkét alkalommal a második helyen végző Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) elnöke, Mikulás Dzurinda lett a kormányfő, mivel ő tudott parlamenti többséget összegyűjteni.
Különben Ficóékkal másik párt, a köztársasági elnök liberálisai, a Progresszív Szlovákia (PS) verseng az első helyért, akik erős Fico-ellenes retorikával pró európai kormányt ígérnek.
Ilyen összefüggésben tehát nem is a győztesek vannak most igazán „helyzetben”, hanem a kis pártok – természetesen azok, amelyek átlépik a bejutási küszöböt. Mivel sem a SMER, sem a PS vélhetően nem tud majd egyedül kormányt alakítani, ezek a kis pártok felértékelődtek, jó alkupozíciójuknak köszönhetően érvényesíthetik majd érdekeiket a leendő kormány összetételét, programját illetően. Hat-hét ilyen kis párt is van, beleértve a magyarok Szövetségét is. Ezért a nagy pártok nemcsak a saját választóikat igyekeznek megszólítani, hanem a potenciális partnerekét is próbálják mozgósítani.
Az etnikai szavazás vége?
– Milyen esélye van a magyar pártnak, a Szövetségnek, hogy bejusson a pozsonyi Nemzeti Tanácsba? A felvidéki magyaroknak 2010-től nincs parlamenti képviselete…
– A Szövetség furcsa pártegyesítés során jött létre 2021-ben, nagy kérdés, hogy bekerül-e a törvényhozásba vagy sem. A magyar szavazók megosztottak, négy irányból is csábítják „szirénhangok”, ilyen szempontból a párt nincs jó helyzetben.
Egyrészt ott van a már említett MOST-HÍD vegyes párt, amely néhány hónappal a választások előtt kilépett a Szövetségből és Mikulás Dzurinda új pártjával, a Kékekkel (Modri) fuzionált, támogatottságuk 0,7 százalék. Ez ugyan nevetségesen alacsony, arra viszont elég, hogy elvigyenek annyi magyar szavazatot, amennyi hiányozni fog ahhoz, hogy a Szövetség átlépje a küszöböt.
Részt vesz a választásokon a volt szlovákiai magyar mezőgazdasági miniszter, Simon Zsolt által fémjelzett Magyar Fórum nevű párt, amely szintén koalíciót kötött két másik magyar törpepárttal. Népszerűségük 0,3 százalék. Egyesek szerint a fórum csak azért jött létre, hogy megossza a magyarságot. Végül pedig ott vannak a szlovák pártok, amelyek közül többen is indítottak listáikon magyar jelölteket. 2020-ban az átszavazás 30 százalékos volt, tartok attól, most sem lesz kevesebb. Az átszavazás mögött kétségtelenül az a választói magatartás is fellelhető, hogy az esélytelen pártra adott voksot kidobott szavazatnak értékelik, „okosabb” tehát, ha erős politikai alakulat mögé sorakoznak fel – vélik sokan. Ebben akkor lenne logika, ha a magyar párt valóban esélytelen lenne, de pont ez a mentalitás az, ami csökkenti a bejutási lehetőséget.
– Mit ígérnek a szlovák pártok a magyar választóknak? Mivel tudják átcsábítani őket?
– Harminc éve vagyok a politikában, ezért biztosra mondhatom, soha egyetlen szlovák párt sem fogalmazott semmiféle elképzelést, komolyan vehető ajánlatot irányunkba. Azt tudtuk elérni, amit kiharcoltunk magunknak, különösen az a nyolc év alatt, ameddig kormányon voltunk. Most sem más a helyzet.
– Mivel magyarázható a felvidéki magyarságnak ez a megosztottsága, az átszavazásra való hajlandóság?
– A szlovákiai magyar társadalom mentális és politikai megosztottsága talán azzal is magyarázható, hogy a határon túli magyar közösségek közül mi vagyunk a legközelebb az európai civilizációs központokhoz, az onnan érkező hatásokat leginkább mi érezzük. Ennek következményeként a véleménypaletta sokkal szélesebb, a kibertérben folytatott vitákat követve úgy tűnik, minden szlovákiai magyarnak külön elképzelése van arról, mit kellene tenni, hogy erre vagy arra rábírjuk a szlovákokat. Ahelyett, hogy belátnák: az alkupozíciónk megerősödéséhez erős magyar összefogás kell, olyan érdekképviselet, amilyen a Magyar Koalíció Pártja volt.
A másik pedig a kompromisszumképtelenség, a türelmetlenség. Ez nemcsak a magyar közösséget képviselő pártokra jellemző, hanem a szlovákokra is. Ez tükröződik a kampány durvaságában is: két hete Matovic volt miniszterelnök mellbe rúgta a volt belügyminisztert, Robert Kalinyákot, aki ököllel viszonozta ezt. Egyes képviselőjelölteket tojással dobáltak meg, másokat megvertek. Nagyon durva harc folyik a hatalomért, nem elvek, hanem érdekek és pénz mentén zajlik az agresszív küzdelem, nem jó ezt látni közép-európai ország esetében.
„Ne tévesszen meg senkit a magyar miniszterelnök”
– Jelenleg magyar nemzetiségű miniszterelnöke van az országnak, ez kedvezően befolyásolta-e a többség-kisebbség viszonyt?
– Senkit ne tévesszen meg, hogy jelen pillanatban magyar származású miniszterelnök van az ország élén. A politikai válság áthidalására a köztársasági elnök keresett valakit az őt támogató szakértői csapatban, akinek nincs politikai háttere, hogy a választásokig vezesse az országot. Így bukkant Ódor Lajosra, a szlovák nemzeti bank vezérigazgató-helyettesére, aki még akkor került ebbe a pozícióba, amikor az MKP is kormányon volt. Kétségtelenül jó szakemberről van szó mindenféle politikai tapasztalat nélkül, a szlovákiai magyar politikával kapcsolatban pedig semmilyen megnyilvánulása nem ismeretes. Állítólag az elnök csak utólag tudta meg, hogy Ódor magyar, a nemzetiségének tehát semmi köze kinevezéséhez.
A miniszterelnök azóta is afféle béna kacsa szerepében próbál evickélni. Kormánya nem kapott bizalmat, mindenki Zuzana Caputova bábjának tartja őt is, kabinetjét is. Jó esély lett volna arra, hogy a szlovákiai magyarságot kicsit pozitív módon prezentálja a szlovákok előtt, de fél ettől. Vegyes házasságban él, a gyerekei nem tudnak magyarul. Becsületére legyen mondva, magyarságát felvállalja, de a kisujját se mozdítja a közösség érdekében.
– Mennyire része a „magyar kártya” kijátszása a kampánynak? Lehet-e magyarellenes retorikával szavazatokat nyerni ma Szlovákiában?
– Tekintettel arra, hogy nincs erős magyar párt, a magyarkérdés nem jelenik meg hangsúlyosan a kampányban, az oroszokhoz, ukránokhoz való viszony, a migráció a fő téma. Ez utóbbi kapcsán került szó a magyarokról, de nem a felvidékiek, hanem Magyarország vonatkozásában. Az illegális bevándorlók számának megnövekedését sokan összefüggésben hozták azzal, hogy a magyar kormány több embercsempészt is kiengedett a börtönökből a közelmúltban. A dolog pikantériája: a menekültek elsősorban Felvidék déli, főleg magyarok által lakott részein jelentek meg, ami a magyar közösségben is aggodalmat keltett, és maguk is kritikát fogalmaztak meg a magyar kormánnyal szemben. Ez viszont aligha fogja bármilyen irányban befolyásolni a választásokat…
