Éva elmesélte, hogy az évszakelmélet Johannes Eaton művész nevéhez kötődik, aki kifinomult színérzékének köszönhetően megfigyelte: egy-egy szín árnyalatai évszakonként különböznek. Tehát másféle vörös látható tavasszal, nyáron, ősszel és télen. Ezután elkezdte figyelni a modelleket, akik a stúdiójába jöttek, és kategóriákba helyezte őket: akiknek világosabbak voltak a tónusai (hajuk, szemük, bőrük), azokat a tavaszba, a fakóbbakat a nyárba, a meleg árnyalatokkal rendelkezőket az őszbe, az élénkebb, erősebb karakterű, feketés hajúakat pedig a télbe sorolta. Mindezeket a tulajdonságokat a természetben vette észre, és csodálatosnak tartotta, hogy az emberek is ezzel együtt rezonálnak már születésüktől fogva. Nagyon sokan úgy élik le életüket, hogy csak nagyon későn szereztek tudomást erről, mint például Éva is, pedig szárnyalhattak volna a saját színpalettájukban már fiatal koruk óta.
Vallomása szerint életében drasztikus pillanat volt az a váltás, amelyet részben a színtanácsadásnak köszönhet. Előző munkája abból állt, hogy szegény roma gyermekeket segített iskolába, illetve idős, beteg asszonyokat kezelésre eljutni. Mindeközben a magánélete sem volt teljesen zökkenőmentes, mindez pedig kiégéshez vezetett. Elmondása alapján egyszerűen „ki volt éhezve a szépre”. Ekkor történt, hogy elment egy színtanácsadásra, és egyből beleszeretett teljes lényével. Úgy érezte, hogy „megérkezett”… Először befelé figyelt, majd kitört, és szárnyakat kapott. Azt szeretné, ha stúdiójában minél többen megtapasztalnák ezt a felszabadító érzést. Úgy véli, a „színteszt” olyan formája az önkifejezésnek, a magabiztosságnak, az önbecsülésnek, amely mindenkiben benne van, amikor leül a székbe a tükör elé, és elé helyezik a különböző árnyalatú kendőket. Az ember zsigereiben érzi, hogy melyik az övé és melyik nem. A végén pedig az „igenkosárban” meglátja az igazi színpalettáját, az évszakát.
De tulajdonképpen mit is jelent az, hogy egy szín „működik-e” vagy sem rajtunk? Éva elmagyarázta, hogy minden színnek három tulajdonsága van: hideg vagy meleg, élénk vagy fakó, sötét vagy világos. Ha konkrétan kell megfogalmaznunk, hogy egy szín jól áll-e vagy sem – azon túl, hogy ezt valahol a lelkünk mélyén azért érezzük –, azt kell figyelembe vennünk, hogy vajon egy rossz árnyalat előhozza-e a pattanásokat, a szem alatti karikákat, besárgítja-e a bőrünket, „darabossá”, durvává teszi-e az arcunkat? Egy jó szín ugyanis olyan, mint a „meghosszabbításunk”. Azaz mindent egységesít, a bőrünk, arcunk frissen, fiatalosan néz ki, és ha például az utcára kilépünk, nem a ruhát veszik észre először rajtunk, hanem azt, aki viseli.
Éva a kendők mellett parókákat is használ a tanácsadásnál annak érdekében, hogy a székben ülő teljes lényében érezze önmagát az évszakban, vagy hogy épp ellenpéldát lásson, hiszen a rossz példa a legjobb példa.
A fiatalabb nemzedék, aki sok digitális platformot használ, már számtalan filterrel, szűrővel találkozott, amely állítólag meg tudja mondani, hogy ki milyen évszakba sorolható, ezért megkérdeztem Évát, mi a véleménye ezekről, hihetünk-e bennük? Lehet, hogy helyesen dönt az alkalmazás – mondta –, de a legtöbb esetben könnyen félrevezethet. Én is úgy vélem, valójában egyetlen digitális filter sem képes azt nyújtani, amit egy másfél órás színtanácsadás Évával, ugyanis mindezt saját magam is megtapasztalhattam. Évában egy csodálatos nőt ismertem meg, aki minden kérdésemre megfontoltan és szakszerűen válaszolt. Akinek az arca boldogságot, örömet, lelki békét és kiteljesedést sugárzott, egész sor olyan érzést, amelyeket soha nem fogunk olyan embereken látni, akik nem azt teszik, amit szeretnek. A tekintetéből és hangjából áradó bizalom, türelem és gyöngédség felér bármilyen más önismereti kurzusnál, terápiánál, meditációnál…
