Feltételezésem szerint azért, hogy nehogy kimaradjon a ruha-témában kialakuló csajos vitákból, Matyi is elkezdte a harcot a vízhatlan nadrágok ellen. A mindennapossá vált problémát végül egy autós mintás kezeslábas oldotta meg: ő választotta, s az egyezség rá eső része úgy szólt, hogy ezentúl nem lesz alkudozás a kinti ruhákról. Nagyon igyekszik betartani akkor tett ígéretet.
Pannával azonban nem lehet(ett) ilyen könnyen megúszni. Mióta a reggelek a ruhák miatti hisztikkel indulnak, közösen elhatároztuk, hogy este együtt választjuk ki a másnapi rucikat, s akkor nem lesz majd hajnali menet. Ezzel aztán új programponttal bővült az amúgy is hosszú és mozgalmas rituálé. A vacsora, a C-vitamin cseppek, a fogmosás, a minimum két (egy lányos meg egy fiús) estimese, a ráadás vécézés, vízivás, az éneklés, imádság, az altató, a hátsimogatás mellé extra perceket kell arra szánni, hogy átbeszéljük, melyik ruhadarabokat vesszük majd fel reggel.
Alkudozás, divattanácsok, mi-mivel (nem) talál, vagy az elkeseredés, hogy az éppen óhajtott pöjgős szoknya a mosásban van – mind-mind embert (Anyát) próbáló türelemjáték. Aztán ha sikerül kiegyezni az alsó részben, jöhet az újabb kör a felsőről: tündéjes bjúz legyen, Anya, nem szejetem ezt a csítosat. Ezt a tegnap szerettem, most már nem ezt szejetem. Biztos pöjgős ez a szoknya? Felpróbálhatom, hogy lássam, hogy biztosan pöjög? De én hejcegnős harisnyát szejetnék. Olyant mikoj veszel nekem? Miután sikerül dűlőre jutni, kezdődik is az újabb alkudozás: De akkoj majd hojnapután a szivájványos szoknyát veszem, jó, Anya? Persze, hogy jó, mit is mondhatnék mást?
Rémálmom a simogatós bjúz – ez egy flitteres csilivilli felső, amit ajándékba kapott a kisasszony, s nem voltam eléggé résen, hogy ezt a rémséget időben eltüntessem a szeme elől. S mintha érezné, hogy ki nem állhatom, újra meg újra ezt akarja felvenni. (Bezzeg itt már nincs azzal probléma, hogy a tegnap még szerette, ma meg már nem. Ki érti ezt?!)
Mivel az esti programot igyekszünk egyszerre lebonyolítani a két gyermekkel, a ruhaválogatós pontnál most már Matyi is bekapcsolódik. Ő is szeretné kiválasztani, hogy másnap miben megy oviba. Szerencsére vele százszor könnyebb megtalálni a megfelelőt. Inkább kihasználja a csajos divattanácskozás idejét egy kis plusz legózásra.
Egy ideig nagyon jól alakultak a reggelek. Panna valósággal lelkesen ébredt, hogy felveheti a hejókittis bjúzt vagy a jijapöttyös harisnyát. Aztán egyik reggel szomorúan rám nézett, s így szólt:
– Anya, baj van. Éjjel, ájmomban megjátogatott egy tündéj, s azt mondta, hogy nem szejetné, hogy a józsaszín vijágos juhát vegyem ma fel.
– Tessék?! – néztem rá tágra nyílt szemekkel. – S akkor most mi lesz?!
– Nem tudom, Anya, de el vagyok kesejedve, mejt azt, azt nem mondta meg a tündéjke, hogy mit vegyek ma fel.
Ki gondolta volna, hogy Anyaként nem csak a Fogtündért fogom megismerni, de még valamiféle eddig ismeretlen Divattündérrel is találkoznom kell, aki ráadásul ilyen csúnyán borsot tör az orrom alá?!
