Vasárnap a 298. búcsúünnepét tartotta a Szentháromság dicsőítése titulust viselő kolozsvári piarista templom. A jezsuiták által építtetett, 1724. szeptember 10-én felavatott istenházát – akkor helyezték a főoltárra a Kolozsvári Könnyező Szűz csodatevő kegyképet – 1725. május 13-án szentelte fel csíkszentmártoni báró Antalffy János erdélyi püspök.
A jezsuita rend XIV. Kelemen pápa általi 1773 júliusi eltörlése után az uralkodó, Mária Terézia 1776. október 15-én beiktatta helyükbe Kolozsvárra a piaristákat, a kegyes tanítórend – akkori szóhasználat szerint „Kegyes, Ájtatos, vagy Jámbor Oskolák Szerzetének” – tagjait, akiket két év múlva, 1778. augusztus 28-án állandósított a templom örökségében is.
Szentháromság ünnepének reggelén Sárközi Sándor piarista szerzetes pap magyar nyelven mutatott be szentmisét. Ezt román nyelvű szentmise követte, amelynek főcelebránsa és szónoka László Attila főesperes-plébános volt. Az olasz nyelven celebrált újabb szentmise után, amelyet Miklós Claudiu János jezsuita mutatott be, este az elsősorban egyetemistákkal megtelt templomban mutatták be a búcsús szentmisét.
Ennek főcelebránsa és szónoka a tíz éve pappá szentelt Csíki Szabolcs, a Gyulafehárvári Főegyházmegyei Ifjúság pasztorációs Bizottságának titkára, főegyházmegyei ifjúsági főlelkész, csíkdelnei plébános volt. Vele koncelebrált többek között László Attila főesperes-plébános, a piaristák, Nagy Károly ferences szerzetes pap, Fábián László györgyfalvi, Keresztes Olivér kolozsi, Ferencz Antal kolozsvár-szentpéteri, Jakab Gábor kerekdombi, Vízi Zakariás Györgyfalvi negyedi plébános, Bőjte Csongor segédlelkész, aszisztált Nagy Emil gyakorlati éves kispap.
Fotó: a szerző felvétele
A főcelebránst, az együtt miséző pap testvéreket, és minden jelenlévőt Molnár Lehel piarista szerzetes pap, kolozsvári egyetemi lelkész köszöntötte, rámutatva, hogy Csíki Szabolcs nagyon sok programban összedolgozik a fiatalokkal, a fiatalokért. Elmondta: „köszöntjük a Szentháromságot, mert életre hívott minket, folyamatosan vezeti és bátorítja az egyetemistákat is, akikkel együtt a Jóisten tenyerére helyezünk mindent. Már most hálát adunk ezért a tanévért, az együttlétért, és azért is, mert vannak olyan egyetemi oktatók és szervezetek, akik támogatják a Katolikus Egyetemi Lelkészséget”. Nem utolsósorban megköszönte rendtársa, Sárközi Sándor piarista és Lengyelfy Enikő szolgálatát a KEL keretében.
Csíki Szabolcs ünnepi prédikációjában többek között kiemelte: „Arra hívlak, hogy engedjük közel magunkhoz, hogy miként lehetünk buzgó, bátor, odaadó emberek, akik nem fanatikusak... Inkább olyan fiatalok és emberek, akikről érezni lehet, hogy nem olyan dolgokhoz ragaszkodnak, amelyek az utcán hevernek, hanem olyanok, akikre az egyházunk épülhet, akiknek az életében Isten munkálkodni tud. (...) Buzgó, bátor, odaadó fiatalokká és emberekké csak akkor válhatunk, ha tisztában vagyunk azzal: élő csak élőtől származik, isteni élet csak isteni életből. Ma hajlamosak vagyunk állandó diagnózisokat felállítani és emlegetni... Összeesküvés-elméletből sincs kevés a tarsolyunkban. És igen, az egyház struktúra szempontjából lehet bajban – a szinodális út legalábbis ezt emeli ki –, a plébániai közösségben, ahol szolgálok és élek, lehet baj, az egyetemi lelkészségen akadhatnak kihívások, a főegyházmegyénkben is lehetnek bajok... De Isten nincs bajban. Be kell vallanunk, voltak az egyháztörténelemnek nehezebb korszakai is. (...) Sokféle út vezet Istenhez, legalább annyi, mint amennyien most itt vagyunk. Az apostolokhoz hasonlóan kiléptünk a zárt ajtós teremből... egyetemistaként, felnőtt fiatalként tenni kell! Amikor pedig tudunk tenni, Isten csodálatosan működik. (...) Szentháromság ünnepén, amikor ezt a csodálatos misztériumot szemléljük, arra is meghívást kaptunk, hogy szövetségre lépjünk. Szövetségre azzal, aki már meghívott, megszólított, szövetségre Istennel és egymással is” – hangsúlyozta Csíki Szabolcs.
A búcsús szentmisét követően valamennyi jelenlevő hivatalos volt a KEL által felajánlott szeretetvendégségre.
(Borítókép: a szerző felvétele)
