Egy éve kezdték újra szolgálatukat a kincses városban
Az ünnepi szentmise főcelebránsa Tőzsér Pál (Segítő Szűz Máriáról nevezett) áldozópap volt – aki 1968-ban született a Csongrád megyei Szentesen, tizenegy gyermekes családba; 1987-ben lépett a rendbe, Budapesten szentelték pappá 1995-ben, továbbá földrajz és történelem szakos gimnáziumi tanár. Koncelebráltak Szilvásy László, Molnár Lehel és Sárközi Sándor piaristák, a Szent Mihály plébánia képviseletében Popesc Mihăiţă Cristian segédlelkész, Fábián László györgyfalvi plébános, kórházlelkész és Keresztes Olivér kolozsi plébános; a legszentebb áldozat bemutatásának idejére a rendalapító oltárára kihelyezték tiszteletadásra Kalazanci Szent József 1772-ből származó, Rómából kapott vér-ereklyéjét.
Bevezetőjében Tőzsér Pál rámutatott: Istennek minden emberrel kapcsolatban van egy álma. Nagyon fontos, hogy hivatásunk, életutunk találkozzon, és megegyezzen ezzel az álommal. Akkor jó keresztényekként valóban hasznosak leszünk/lehetünk magunk, közösségeink, a társadalom számára.
A szentmise szónoka Szilvásy László (Keresztes Szent Jánosról elnevezett) áldozópap volt; ő 1971-ben született Békéscsabán, a gimnáziumot a kecskeméti piaristáknál végezte, és 1990-ben lépett a piarista rendbe. Teológiai tanulmányait 1991-től a Kalazantinum Hittudományi Főiskolán, 1993-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, majd 1996-tól a római Pápai Lateráni Egyetemen végezte, ahol kánonjogot tanult. 1998-tól a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium tanára, majd igazgatója volt. 2007-től a rendtartomány központi vezetésében dolgozott Budapesten, tartományi titkárként, gazdasági ügyekért felelős tartományi asszisztensként, valamint ökonómusként. 2011-től 2019-ig házfőnöki tisztséget is betöltött. 2017-től a rend Fenntarthatóság és Projektek Generálisi Titkárságát vezette. 2019-től másfél éven át a tartományfőnöki tisztséget is betöltötte, majd felmentését kérte.
Szilvásy László szentbeszédében Kalazanci Szent József megpróbáltatásokkal teli, de hivatásához mindvégig hűségesen kitartó életéről beszélt, illetve a rendalapító háromféle hivatásáról: először papi, majd tanári, végül szerzetesi elköteleződéséről. Akkor is megújulásra szorult a világ, és nagy szükség volt a hiteles keresztényekre, papokra, ideális tanítókra, nevelőkre, szerzetesekre. Az Újszövetség Jóbjaként is emlegetett, sokat szenvedett Kalazancius, ahogy a piarista rend hagyománya emlékezik rá, igazán megérdemli, hogy szentnek nevezzük. Ő belül is olyan volt, mint kívül: egy igazán erős, jellemében is rendíthetetlen ember, békés, szilárd, kiegyensúlyozott. Egy másik jó tulajdonsága pedig az egyszerűség volt. Ugyanakkor elkötelezte magát az őszinteség és a tisztesség mellett is. Ez a bölcsesség azonban nem akadályozta meg abban, hogy magasra szárnyaljon, álmokat szőjön, terveket készítsen. Mindeközben két lábbal állt a földön. Karizmája a legfőbb ok arra, hogy csodáljuk, tiszteljük és példaképnek tartsuk napjainkban is. Tőlünk elsősorban azt kívánja, hogy hivatásunknak élve odaadó papok, szerzetesek, tanárok és nevelők legyünk – nyomatékosította Szilvásy László.
Szilvásy László: hivatásunknak élve legyünk odaadó papok, szerzetesek, tanárok és nevelők (A szerző felvétele)
A szentmise végén Sárközi Sándor – rendtársa, Molnár Lehel egyetemi lelkész nevében is – kifejezte háláját az újratelepedést lehetővé tevő dr. Kovács Gergely érseknek és László Attila főesperes-plébánosnak, valamint az eltelt esztendő folyamán a szolgálatukat elősegítő Schuller Hajnalnak, a Báthory István Elméleti Líceum igazgatójának és Fodor György piarista konfráternek, bennefoglalva a piarista öregdiákokat és a templom hűséges híveit.
Az egyházzenei szolgálatot Geréd István kántor és az általa vezényelt kórus végezte az eseményen, amely a piarista himnusz közös eléneklésével zárult.
(Borítókép: a szerző felvétele)
