A szentmise főcelebránsa és szónoka Székely Dénes kanonok, Kolozsvár-monostori plébános volt, akivel együttmisézett Bőjte Csongor segédlelkész, a Verbum Egyesület igazgatója; Fábián László, györgyfalvi plébános, kórházlelkész; Ferencz Antal, a Szent Péter egyházközség plébánosa; Jakab Gábor pápai prelátus, kerekdombi plébános; Popesc Mihăiță Cristian, a kolozsvári római katolikus román közösség plébánosa; Vizi Zakariás, Györgyfalvi negyedi plébános, az Erdélyi Római Katolikus Státus elnöke, valamint Orbán Szabolcs, Nagy Károly és Pantea Tibor ferences szerzetes papok. Az asszisztenciában segédkezett Ambrus Arnold akolitus és Srádi Benjamin ferences házfőnök.
Székely Dénes prédikációjában rámutatott arra, hogy Assisi Szent Ferenc (1182–1226) minden idők egyik legnépszerűbb szentje. Ismertségének és népszerűségének fő oka, hogy az evangélium embere volt. Ferenc találomra felütötte az evangéliumos könyvet és ezt olvasta: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között!”. Felkiáltott: „Testvérek! Ez a mi életünk! Ez a mi regulánk!” (1209. április 15.).
A szónok többek között hangsúlyozta: „Szent Ferenc nem akart mást, mint az evangéliumot élni és azt másokkal megkedveltetni. Tudjuk, hogy nem született szentnek, mint ahogy senki nem születik szentnek, hanem azzá alakítja magát. A szent is csak ember, de olyan ember, aki mindig tud újrakezdeni, aki együttműködve Isten kegyelmével legyőzi emberi gyengeségeit. Isten szegénykéjéről tudjuk, hogy selyemfiúból lett koldus, teljes ismeretlenségből lett korának világsztárja. Gazdag családban született, de az evangéliumi szegénység követője lett. Egyszerű életmódja, mély lelkisége és személyes karizmája tömegeket vonzott, köztük Árpád-házi Szent Erzsébetet is. Úgy prédikált a természetnek, az erdő madarainak és állatainak, mintha kommunikálna velük, az emberek özönlöttek hozzá.
A mai kor egyik nagy hibája, hogy sok a beszéd. Mindenki, mindenhol csak beszél, ígér fűt-fát – főleg a választási kampányban, de utána alig van eredmény. Unalmas a sok ígérgetés, a sok üres beszéd – a ma emberét a tettek érdeklik! Mi a fontosabb: a szó vagy a tett? Az elmélet vagy a gyakorlat? Sok beszéd szegénység! Szent Ferenc keveset beszélt, de annál többet tett!”
Székely Dénes a továbbiakban a rendalapító életéből két templomot – a San Damiano és a Lateráni pápai bazilika – , illetve ezekhez kapcsolódó két misztikus élményt emelt ki.
Ferenc kezdetben lovag, híres ember akart lenni. Amikor azonban elmúlt húsz éves, történt valami, ami teljesen megváltoztatta az életét, megtérítette. Egy hadjárat során megsebesült, foglyul ejtették, börtönbe zárták, ráadásul megbetegedett. Itt kezdett el gondolkodni az élet értelmén.
„Az Aquila felé vezető úton fordulat állt be az életében. Meghallotta a belső hangot: ki adhat neked többet: az Úr vagy a szolga? Az Úr – felelte Ferenc. Hát akkor miért hagyod el az Urat a szolgáért, a Herceget az alattvalóért? Egyszerre megdöbbentette életének a visszássága. És itt következett be a lelkében az a belső fordulat, amit megtérésnek mondunk, legalábbis itt indult el. A belső fordulatot egy külső fordulat is követte. Még a lovát is megfordította visszafelé, a lovagi fegyverzetét odaadta más valakinek, ő pedig nem szégyellt visszamenni Assisibe. Attól kezdve aztán kereste a magányt, kereste, hogy helyrehozza, amit addig elrontott.
Világias életéből megtérve Krisztust akarta követni, figyelve a felszólításra, amit a San Damiano-i feszületről intézett hozzá a Megváltó: »Menj, Ferenc, építsd újjá Egyházamat, mely omladozik.« Az olasz nyelvben a »chiesa« szó egyformán jelent templomot és Egyházat. Ő arra a rossz állapotban levő templomra gondolt, ahol éppen imádkozott, ezért eladta a lovát és egy rakomány ruhaneműt az apja készletéből, hogy kijavítsa az omladozó templomot. Ferenc egész életében az evangéliumi életre vágyott, és megalkuvás nélkül járta annak útját.”
A második misztikus látomással kapcsolatban Székely Dénes elmondotta: „Rómában a Lateráni pápai bazilika előtt látható az a szoborcsoport, ami Szent Ferencet ábrázolja tizenegy első követőjével Rómába menet, hogy III. Ince pápa jóváhagyását kérje életformájukra.
A legenda szerint a pápa álmot látott: látta, hogy a Lateráni bazilika összedőlni készül, de egy jelentéktelen kis szerzetes a templom mellé áll, és miközben egyre nagyobb lesz, a vállával megtámasztja az épületet. Néhány nappal később megjelent Ferenc társaival a pápa előtt. Ekkor tudatosult benne a felismerés: »Valóban ez az a szerzetes, aki Isten egyházát megtámasztotta, és megmentette a pusztulástól!« A pápa érezte, hogy Ferencet Isten világosította meg és indította el útján.
Szent Ferenc 800 esztendővel ezelőtt, élete utolsó két évében megkapta azt az ajándékot, amit Jézustól kért: »Két kegyelmet kérek Tőled, mielőtt meghalok. Add, hogy érezhessem azt a szeretetet és azt a szenvedést, melyet Te éreztél, amikor értünk keresztre feszítettek.« Furcsa kérés?! Önmagában a szenvedés nem érték. Isten sem örül annak, ha mi kínlódunk. Az teszi értékessé a szenvedést, hogy közben a krisztusi hasonlóság üt át rajtunk. Valamint az, hogy a szeretet fokmérője az áldozat. Tehát minél nagyobb áldozatra vagyunk képesek Istenért, annál inkább igazoljuk iránta való szeretetünket. (...)
Gyermekkoromban mindig megcsodáltam a székelyudvarhelyi ferences templomban azt a keresztbe tett két kezet, amelyen a sebhelyek látszanak. Akkor nem értettem, de most már tudom, a kereszt nemcsak központi jelképe hitünknek, hanem központi tartalma is. A Kereszt által nyertük el megváltásunkat, a kereszt útján mutatta meg Isten irántunk való végtelen szeretetét. (...)
A mai embernek, aki az evangélium szellemében akar élni, aki becsületesen helyt akar állni az életben, annak keresztjei, szenvedései vannak és lesznek. A szenvedés és bűn sebeit hordozzuk mindannyian egyéni életünkben, a világban és az Egyházban egyaránt: háborúk, békétlenség, botrányok, elbizonytalanodott emberek, üres templomok… sok beszéd, kevés tartalom… (...)
Keresztény emberként az a célunk, hogy Jézushoz váljunk hasonlóvá. Ezen az úton olyan akadályok vannak, mint a türelmetlenség, a versengés, bosszúvágy, veszekedés, hatalomvágy. Az Úr azt kéri tőlünk, hogy akárcsak Szent Ferenc, távolítsuk el szívünkből ezeket az érzéseket, helyettük alázattal, szelíden, szolgálatkészen és engedelmesen kövessük Őt. Szent Ferenc keveset beszélt, de annál többet tett! Ő sem született szentnek – azzá lett, mert figyelt a belső hangra és követte azt. Figyeljünk mi is a belső hangra és kérjünk lelki békét, bátorságot és bölcsességet” – zárta prédikációját Székely Dénes.
A szentmise végén Nagy Károly ferences templomigazgató megköszönte mindenkinek a jelenlétét, ami bátorítást is jelent a ferences közösség részére, köztük a Világi Rerences Rend tagjainak. Kiemelten említette Kőrösi Viktor Dávid vezető magyar konzult, Vákár Istvánt, a Kolozs megyei tanács alelnökét, kifejezve háláját az általuk képviselt két intézmény támogatásáért. Károly atya rámutatott: Szent Ferenchez hasonlóan nap mint nap többet kell tennünk, figyelve a belső hangra, imádkozva. Ugyanakkor Isten bennünket is jónak teremtett, ezt kell kitartóan keresnünk egymásban. Erre tanít Szent Ferenc, aki még az állatot is testvérnek tartotta. Magatartásunkkal sugároznunk kell a ferences köszöntést – Pax et Bonum / Áldás és békesség.
A búcsús szentmise előtt az oltárra, a legszentebb áldozat bemutatásának idején pedig a rendalapító Assisi Szent Ferenc mellékoltárára kihelyezték tiszteletadásra Assisi Szent Ferenc szerzetesi öltözete pici szövetdarabkáját tartalmazó hiteles ereklyéjét. Amint Orbán Szabolcs ferences atyától, a Gyulafehérvári Pasztorálteológiai Intézet egyetemi tanárától megtudtuk, a díszes barokk ereklyetartó 1826-ban, Bécsben készült. Eredetileg a híres máriaradnai ferences kegytemplom tulajdonában volt, majd körülbelül 24 éve hozták Kolozsvárra, amikor a radnai Istenháza és a rendház épületei a Ferences Rendtől átkerültek a temesvári római katolikus egyházmegye tulajdonába.
Orbán Szabolcs ferences atya örömmel tájékoztatott, hogy a templom tornyának restaurálásával egyidőben elkezdődött a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére felépített Lorettói Szűz kápolnája – az eredeti pontos mása – homlokzatának főjavítása és festése is.
