A Szociáldemokrata Párt (PSD) a zavaros poszt-Dragnea időszakon próbál egyelőre túllépni, a június végi kongresszus vélhetően stabilizálja a párton belüli viszonyokat. Hatalmi harcnak, belső leszámolásnak túlzás lenne a PSD-n belüli folyamatokat nevezni, Dragnea elnökként ugyanis ügyelt arra, hogy ne éleződjenek ki az ellentétek a pártban (csírájában elfojtva azokat). Hogy milyen érdekcsoport tölti ki azt a hatalmi űrt, ami Dragnea távozása hagyott, hamarosan kiderül, de szinte biztos, hogy Dăncilă asszony testesíti a továbbiakban is meg azt. Tisztségét tekintve Viorica Dăncilă jelenleg a legerősebb ember a pártban, és az is marad, ha a szociáldemokraták kormányon akarnak maradni a választásokig. Bár Romániában furcsa hagyománya van annak, hogy a hatalmon lévő, tehát a választásokat szervező pártok rendszerint veszítenek, a PSD számára létfontosságú tovább kormányozni. Ez ugyanis a legnagyobb kohéziós erő, ami összetartja a bizonytalanság hullámai közt vergődő szociáldemokratákat.
Fellélegezhetnek a liberálisok is. Ha a kormány bukását követően hirtelen át kellett volna venniük azt a csődtömeget, ami jelenleg Románia, és amiről olyan vérfagyasztó szlogeneket gyártottak a kampány során, simán bele buktak volna ebbe a vállalkozásba a választásokig hátralevő időszakban. A Barna-Cioloș féle USR-PLUS nem is titkolta, hogy tart a kormányzati felelősségvállalással járó eróziótól, csalódást okozva elsősorban a Rezist mozgalom környékén, azokban, akik komolyan hittek-hisznek a román politika megválthatóságában, és hogy erre (valamiért) Cioloș és társai predesztináltak.
Az RMDSZ tartalmilag is hozzájárult a bizalmatlansági indítvány szövegéhez, alá is írta és meg is szavazta azt. Kétlem azonban, hogy ebből messzemenő következtetéseket lehetne levonni a szövetség és a jelenlegi ellenzék jövőbeni együttműködését illetően. Ami viszont igazán érdekelt, az a Ponta-párt magatartása volt. A Pro Románia ugyanis nem írta alá a kormánybuktató kezdeményezést, elhatárolódva ezáltal a jobboldali ellenzéktől, hamisnak, szemfényvesztőnek nevezve a szöveg tartalmát, az indítványt ugyanakkor megszavazta. A gesztusnak sokféle értelmezése lehet, számomra azt jelenti: hosszú távú taktikának vagyunk tanúi. Ponta világosan látja, hogy egy baloldali kispártnak az egyetlen esélye a túlélésre, ha baloldali nagypárt válik belőle. Ha nem akar a Tăriceanu-párt sorsára jutni, vissza kell vennie a Szociáldemokrata Pártot, még mielőtt az éppen szervezkedő Dăncilaék teljesen rá nem telepednek arra. Erre vezethető vissza a PSD-t támadó ellenzéktől való elhatárolódása, ugyanakkor a PSD-vezetők alkalmasságának megkérdőjelezése a bizalmatlansági indítványra leadott pro szavazatok formájában. A kérdés már csak az, kell-e a PSD-nek Victor Ponta?
Addig is … Viorica Dăncilă kormánya köszöni, jól van, és az ellenzék sem panaszkodik, minden marad a régiben. Az előrehozott választások kiírása immár okafogyott, erre ugyanis legkésőbb június 24-ig lehetett volna sort keríteni. A referendum is lecsengett, senki sem beszél már róla, következményeiről, merthogy nincsenek. Lehet, hogy más, friss szemfényvesztési technikákat kellene gyorsan kitanulni a soron következő elnökválasztásig?
