Az ünnep az emberi civilizáció kezdete óta létezik: már az ősi közösségek is megjelölték az év fontos fordulópontjait, például a napfordulókat, az aratást vagy a vadászszezon kezdetét. Az ünnepek eredetileg szorosan kapcsolódtak a természet körforgásához, a vallási hiedelmekhez és a közösség fennmaradásához. Az emberek azért ünnepelnek, hogy kifejezzék hálájukat, megemlékezzenek fontos eseményekről, erősítsék az összetartozás érzését, s kiszakadjanak a mindennapok rutinjából. Az ünneplés lehetőséget ad arra is, hogy közösen örüljenek, hagyományokat adjanak tovább, valamint megerősítsék kulturális és családi kötődéseiket.
A farsangi időszak vízkereszttől hamvazószerdáig tart, és a tél búcsúztatásának, valamint a tavaszvárásnak vidám, hagyományokban gazdag időszaka. Régen a lányok, asszonyok fonóba jártak, ahol a munka mellett az ismerkedés, a párkeresés, de a bolondozás, a játékosság és a nevetés is fontos szerephez jutott. A farsangi időszak végén jelmezekbe öltözve, maszkokat viselve űzték el a telet és a rossz szellemeket. A farsang sok helyen ma is fontos közösségi esemény, hiszen alkalmat ad a mulatságra, bálokra, felvonulásokra és a közös ünneplésre. Örömet, vidámságot hoz a tél végére, erősíti a közösségi összetartozást, és lehetőséget ad a felszabadult, játékos kikapcsolódásra.
Az évben ez volt az egyetlen alkalom, amikor a feje tetejére állhatott a világ, amikor az emberek olyan dolgokat engedhetnek meg maguknak, amelyeket máskor nem. A beszólógatás, kinevettetés napjaink farsangjában is megtalálható.
A hozott recept szervesen kapcsolódik a farsanghoz, de ez alkalommal kicsit távolabbra utazunk. A svájciak Bázelben ünneplik a legnagyobb farsangjukat, amely egyben az egyetlen protestáns, tízezreket megmozgató farsang a világon. És hogy protestáns mivoltjukat igazolják, a farsangot minden évben hamvazószerda utáni hétfőn indítják.
Az ünnepség pontban hajnali négykor indul, amikor is az egész városban lekapcsolják az áramot, hogy csak az erre az alkalomra, sok munkával és odafigyeléssel készített lampionok világítsanak, mely pillanatot az ünneplő tömeg ujjongással fogad. Ekkor csendülnek fel a pikkolók hangjai először, és hallatják pergésüket a dobok. Megkezdődik a három napon át tartó ünnepség, mulatozás, zenélés, játszás, beszólógatás, kifigurázás. Helyi, de nemzetközi történések és személyek is helyet kapnak a kifigurázottak között.Ennek a világraszóló ünnepségnek az egyik hagyományos étele a lisztleves. A klikkekbe szerveződő, ünneplő bazelieket a hétfő hajnali farsangindítás, valamint néhány óra felvonulás után az éttermek várják ezzel a forró fogással. Büszkén ragaszkodnak ehhez a fogáshoz, és azt tartja a fáma, hogy régen akkor állt készen a lány a férjhez menésre, ha finom lisztlevest tudott készíteni.
A leves születésének egyik népszerű, farsanghoz illő vidám története az, hogy egy szórakozott szakács megégette a rántást, de nem akarta eldobni, ezért levest készített belőle.
A leveshez csupán néhány hozzávaló szükséges, szinte a semmiből elkészül, a titok abban rejlik, hogy megfelelő színű rántás készüljön.
Hozzávalók:
1 fej hagyma
50 g vaj
5 ek. liszt
1 l marhahúsleves
fél deci fehérbor
só
szerecsendió
Gruyère-sajt
100 ml főzőtejszín
Elkészítés:
A vajból és lisztből rántást készítek. A lisztleves főzésének ez a kulcsmozzanata. Míg nálunk a rántásnak világos színe van, ennek a levesnek a barna színű rántás adja meg az alapját. A barna rántás ugyanúgy készül, mint a világos színű, azzal a különbséggel, hogy alacsony lángon addig kell keverni, míg a rántás szépen megbarnul. Csakhogy nem szabad túlzásba esni, mert ha túl sokáig pirítom, nemcsak a színe lesz sötétebb a kelleténél, de az íze is keserűvé válik. Amikor a rántás halványbarnára pirult, beleteszem a felszeletelt hagymát, megkeverem, majd ezt a hagymás rántást felöntöm marhahúslevessel. Fehérborral és szerecsendióval fűszerezem.
A tejszín hagyományosan nem tartozott a hozzávalók közé, de van, aki ezzel teszi még krémesebbé a leves állagát. Én is ezt a változatot készítettem el. Valójában ez rántásos krémleves, amelynek a hagymaszalak adnak némi textúrát, és amelyet reszelt sajttal tálalok. A leves legfontosabb és legértékesebb hozzávalója a sajt, ezen soha senki se spóroljon.
Roppant finom krémleves ez a lisztleves, amely forrón tálalva jól átmelegít bennünket a hideg napokon. Pirítóssal vagy rozsszelettel kínálva igazán laktató fogás, érdemes kipróbálni.
