Néhány évvel ezelőtt az egyik angol ismerősöm említette a turnip nevű zöldséget mint régi és olcsó alapanyagot. Nagy, retekformájú zöldségnek írta le, magyarázva, hogy ők ott mire használják. Akartam látni, hogy néz ki, ezért rákerestem az interneten. Megállapítottam, hogy nálunk ilyen zöldséget nem termesztenek, vagy legalábbis én még eddigi életem során nem találkoztam vele. Míg a múlt héten meg nem pillantottam kisboltunk zöldséges polcán. Rögtön felismertem, haza is hoztam egy kötéssel. Hazaérve azon morfondíroztam, hogy szégyenszemre nem is tudom, magyarul vagy románul mi a neve, a boltban sem néztem meg, csak lelkesen betettem a kosaramba, és futottam haza vele.
Elmerültem az internet bugyraiban, és rájöttem, hogy nem is annyira egyértelmű a helyzete ennek az ősrégi, rete kalakú zöldségnek, amelyet magyarul vajrépának, tartórépának, fehérrépának vagy kerek répának hívnak. A zöldség maga szinte egyidős az emberiséggel: az ókori görögök és rómaiak is fogyasztották, Európa-szerte, a krumpli megjelenése előtt igen népszerű volt. Ették nyersen, főzve, sütve, takarmányzöldségnek is használták. A román neve „nap” vagy „nap alb”, beírva az internetkeresőbe, több cikk jelenik meg, amely magyarázza a zöldség eredetét és fogyasztási lehetőségeit.
Visszamentem a boltba, és megkérdeztem, hogy minek nevezik azt a fehér, retekszerű zöldséget? Megtudtam, hogy fehér retekként hozzák a beszállítók, a számlán is így jelenik meg. Ezért feltételezem, a vevők nagy többsége retekként vásárolja, és retekként is fogyasztja. Amivel nincs is semmi baj, mert nyersen is finom, de főzhető is, süthető is, sőt a friss, zsenge levelei is fogyaszthatóak.
Levesbe, ragukba, süthető a sütőben, az angolok nagyon finom savanyúságot is készítenek belőle. Több recept burgonyaszerepben használja a vajrépát, mégsem nevezhetjük a krumpli elődjének, mert teljesen más gumós növényről van szó, de nyugodtan mondhatjuk, hogy a letűnt korokban krumpliszerepet töltött be az étkezésben. Olcsó és népszerű alapanyagnak számított, később a szegények eledelévé minősült át, majd az idők során feledésbe merült. Az új fajta zöldségek, és főleg a krumpli teljesen kiszorította. Az egészséges táplálkozás hívei azonban visszahozták a köztudatba, hiszen immunerősítő és gyulladáscsökkentő hatása is ismert, magas víztartalma pedig hozzájárul a szervezet hidratálásához, és egyben az emésztésre is jó hatással van.
Hozzávalók:
3-4 közepes méretű vajrépa
4 ek. olívaolaj
3 cikk fokhagyma
5-6 ek. reszelt parmezán sajt
Só, bors
Elkészítés:
A vajrépát megpucolom, 20 perc alatt egészben megfőzöm. Leszűröm, még forrón laposra nyomon (krumplitörővel vagy akár egy vizespohár aljával). Ezt a műveletet óvatosan kell végezni, mert a forró leve ki fog csorogni, ezért vigyázzunk, hogy ne égessük meg magunkat. A lenyomkodás után papírtörlőre teszem, hogy a maradék nedvessége is felszívódjon.
A tepsit sütőpapírral kibélelem, s olívaolajjal vékonyan bekenem, majd ráteszem a vajrépákat. Az olívaolajat összekeverem a reszelt fokhagymával, a sóval és a borssal, s ezzel a fűszeres olajjal bekenem a vajrépák egyik oldalát, majd gazdagon megszórom reszelt parmezán sajttal. Óvatosan megfordítom, és ugyanezt a műveletet elvégzem a másik oldalával is: bekenem az olajjal, majd megszórom parmezánnal. Ezek után 180 fokos sütőbe tolom, 20-25 perc után megforgatom, s még 15 perce visszateszem sülni.
Fogyókúrába is jól illeszthető finomság, amit magában, csíkokra vágva rozskekszeken vagy kenyérre téve is lehet fogyasztani. A fokhagymaimádók akár négy cikk fokhagymát is használhatnak hozzá.
Isteni, olcsó, egyszerű harapnivaló, amely a nap bármely szakaszában jól jön. Fogyaszthatjuk főfogásként vagy egészséges nassolnivalóként, bárhogyan finom. Én is most készítettem először, s minden bizonnyal nem utoljára.
