A magyar válogatott már korábban is játszott klubcsapatok ellen: 1901-ben az angol Richmond AFC és a skót Surrey Wanderers ellen is kiállította az MLSZ a hivatalos csapatát, ezek azonban nem minősülnek hivatalos mérkőzéseknek. A 115 évvel ezelőtti osztrák–magyar összecsapást a magyarok pár év múlva, az osztrákok pedig 1908-ban fogadták el hivatalos mérkőzésnek.
Az első hivatalos és szabályos magyar labdarúgó-mérkőzést 1897. május 9-én játszották, az első magyar nemzetközi mérkőzést pedig 1897. október 31-én rendezték a Budapesti Torna Club és a bécsi Cricket and Football Club között. Az első magyar győzelem külföldi csapat ellen 1899-ben született meg, a MAC 3–0-ra legyőzte a bécsi Victoriát. A legjobb pesti és bécsi csapatok sem 1902-ben találkoztak először, korábban már négy alkalommal is rendeztek Budapest-Bécs találkozót.
A másfél évvel korábban megalakult Magyar Labdarúgók Szövetsége 1902 októberében kötötte le az első hivatalos szövetségközi mérkőzését, az MLSZ igazgató tanácsa a Teréz körúti Stanoj kávéház külön helyiségében rakta össze szavazás után az első hivatalos keretet. A kezdetekre jellemző volt, hogy aktív játékosok vezették a meccseket. Az első hivatalos mérkőzésünket például az az angol Roland Shires vezette, aki az első BTC-Cricketter találkozón balösszekötőt játszott. Itthon egyébként annyira nem tulajdonítottak jelentőséget a meccsnek, hogy a magyar csapatból négyen is lemondták a szereplést minden különösebb ok nélkül.
Érdekesség, hogy az első meccsről maga a csapatkapitány, Hajós Alfréd tudósított a Sport-Világ című hetilapnak.
A magyar labdarúgó-válogatott második mérkőzését 1903. április 5-én játszotta Csehország ellen Budapesten. Az első gólt a csehek szerezték, Borbás Gáspártól azonban érkezett a válasz, aki ezzel megszerezte a magyar válogatott történetének első gólját. A végeredmény 2–1-es hazai győzelem lett, miután a hajrában Minder Frigyes is betalált.
