MTVA SAJTÓ- ÉS FOTÓARCHÍVUMA
Nagyváradon született, gyermekkorát Berettyóújfalun töltötte, a budai Verbőczy István Gimnáziumban (ma Petőfi Sándor Gimnázium) érettségizett. Hosszas szülői rábeszélésre középiskolás korában kezdett vívni a bajnokok sorát felnevelő legendás olasz vívómester, Italo Santelli iskolájában. 1926-tól a Vívó és Atlétikai Club (VAC), 1930-tól a Tisza István Vívó Club vívója volt, 1934-ben az Újpesti Torna Egylethez (UTE) került.
Kardvívásban és párbajtőrvívásban egyaránt versenyzett, 1931-től 1937-ig mindkét fegyvernem magyar válogatottjában szerepelt, de kiemelkedő eredményeit kardvívásban érte el. Első versenyén, a Miskolci Atléta Kör országos, kizárásos kardversenyén bronzérmet szerzett 1928-ban, a következő évben megnyerte a szlovák bajnokságot. A szakértők szerint a hazai vívók egyik legjobbja volt, de a rendkívül erős mezőnyben magyar bajnoki győzelmet csak csapatban szerzett: párbajtőrben háromszor (1937, 1938, 1939), kardban csak egyszer, 1930-ban nyert bajnokságot. Hatszor volt Európa-bajnok: egyéniben 1933-ban Budapesten, 1934-ben Varsóban, csapatban 1931-ben, 1933-ban, 1934-ben és 1935-ben szerzett aranyérmet.
Az ötkarikás játékokon az 1932-es Los Angeles-i olimpián csapatban Gerevich Aladár, Glykais Gyula, Nagy Ernő, Petschauer Attila és Piller György, négy évvel később Berlinben Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kovács Pál, Rajcsányi László, Rajczy Imre oldalán volt az aranyérmes csapat tagja, 1936-ban az egyéni versenyt is ő nyerte meg (1932-ben bronzérmes volt). Berlinben a csapatverseny során közel félórás asszóban egyenlített az olasz Marzi ellen, akit az egyéni döntőben is legyőzött.
A balkezes Kabos Endre rendkívül elegáns, nyugodt stílusban vívott. „Mestere volt a külső, áthúzott elővágásoknak, ellenfele szinte megtorpant, félszeg, bizonytalan lett... Vívását csodálatos tempóérzékre építette, elegáns egyszerűség jellemezte. Óriási akaraterővel tudott összpontosítani, kivárni a legkedvezőbb alkalmat. Lábmunkájára jellemző volt a hosszú, nyújtott kitörés, amelyből a legnagyobb könnyedséggel ment vissza vívóállásba. Kitűnő reflexekkel rendelkező észvívó volt, kombinatív, ötletes, inkább óvatos, mint vakmerő” – írta róla Syposs Zoltán a Villanó pengék című munkájában.
Anyagi gondjai miatt többször abba akarta hagyni a vívást, a Los Angeles-i olimpia után, a gazdasági világválság mélypontján egy ideig munkanélküli volt. Később zöldséges boltot nyitott, majd magántisztviselő lett bankokban, 1934-től Ascher Lipót, az UTE mecénásának jóvoltából az Egyesült Izzó főtisztviselője lett.
Az 1930-as évek végétől, az egyre erősödő antiszemitizmus légkörében származása miatt már nem léphetett pástra, pedig berlini sikere után még arról beszélt, hogy az 1940-ben, Tokióban esedékes ötkarikás játékokon is indul. Magyarország belépése után a második világháborúba munkaszolgálatra hívták be, szolgálata alatt tiszteket tanított vívásra. 1944. november 4-én éppen a Margit hídon kelt át, amikor a híd máig tisztázatlan okokból a csúcsforgalom idején felrobbant, az áldozatok között volt az alig 37 éves Kabos is.
1936-ban Toldi aranyérmet kapott. 1936-ban az olimpián kapott tölgyfacsemetét Berettyóújfalu községháza elé ültette el, a városban 1994 óta nevét viseli a helyi sportcsarnok, 2009 óta pedig az évente adományozott Berettyóújfalu Sportjáért díj. 1986 óta a Zsidó Sporthírességek Csarnokának tagja. 2006-ban emléktáblát kapott a budapesti Attila úti Petőfi Sándor Gimnáziumban.
