“Semmi sem változik, amíg a nőkön kérik számon a férfiak ingének tisztaságát”
A Nemzetközi Gazdasági Fórum tavalyi adatai alapján vonta le azt a következtetést, hogy Romániában a nőknek még legalább száz évre lenne szükségük a nemek közötti egyenlőtlenség leküzdésére, és hasonló megállapítást tett a Friedrich-Ebert-Stiftung alapítvány is egy korábbi jelentésében, amely a romániai férfiak és nők jelenlétét valamint arányát vizsgálta különböző területeken: a politikai képviseletben, gazdasági életben, különböző szakmákban, továbbá elemezték a nemek közötti bérszakadékot, oktatáshoz való hozzáférést városon és vidéken, a végzettségnek megfelelő elhelyezkedést adott munkaterületen, stb. Összehasonlítva a többi volt szocialista országokkal, megállapították, hogy a nemek közötti egyenlőtlenséget tekintve itt tapasztalható a legnagyobb, 2,4 pontos visszaesés 2020-2021 között. A jelentésben az alapítvány szakemberei úgy fogalmaznak, hogy az egyenlőtlenség ténye és jelenléte már abból a megállapításból indul, miszerint: “nőnek születni máris nagyobb a valószínűsége annak, hogy fizikailag és verbálisan bántalmazzák, hogy kimarad az iskolából, hogy ugyanolyan típusú munkáért kevesebb fizetést kap, mint a partnere, hogy egyedül viseli a gyermekgondozás vagy a szülői felügyelet felelősségét, hogy nehezebben jut hozzá bizonyos egészségügyi szolgáltatásokhoz, vagy, hogy az élettársa megöli”... Az Európai Parlament rendszeresen közzéteszi és újabb adatokkal frissíti a jelentéseit a nemi egyenlőtlenségekről, továbbá javaslatokat tesz ennek a helyzetnek az orvoslására, azonban a jelentésekben szinte végeláthatatlan a felsorolása a nőket érintő hátrányos megkülönböztetésnek a társadalmi, gazdasági élet megannyi területén, továbbá a magánéletben is.
Visszaesett a nők foglalkoztatottsági aránya
A bérszakadék tekintetében sem változott semmi az utóbbi években, hiszen az Európia Unióban Románia továbbra is a lista utolsó előtti helyén áll, csak Bulgáriát előzve meg: a jelentésben a szerzők itt rávilágítanak arra, hogy elsősorban nem is annyira a nemek közötti bérszakadék jelent gondot jelenleg, hanem a gazdagok és szegények közötti kereseti különbség nőtt meg nagyon az utóbbi időszakban. Ennek ellenére természetesen nagyok a különbségek a különböző szakmákban, munkaterületeken, így például a nők bére a kiemelt ágazatokban (mint például a népszerű számítástechnikában, az informatikai területen) több mint negyedével alacsonyabb, mint a férfiaké, és a nők munkaerő-piaci részvétele is sokkal alacsonyabb ezekben az ágazatokban, mint a férfiaké.
A nők aránya a foglalkoztatott népességen belül 2020-ban 42,6%-ot ért el, ami két és fél évtized óta messze a legalacsonyabb szint. Azonban a nők nemcsak a foglalkoztatottak körében vannak alulreprezentálva, hanem az önálló vállalkozók és a munkáltatók körében is – az egyetlen terület, ahol mondhatni a nők dominálnak, a nem fizetett családi, háztartási munka területe, azonban ezeknek a nőknek a helyzete messze a legbizonytalanabb, és bizonyos tekintetben a munkanélküliek közé sorolhatók. A legtöbb esetben ezek a személyek családtagjaik jövedelmétől függenek, nincsenek karrierlehetőségeik és fizetetlen háztartási munkát végeznek. Romániában a nők még mindig sokkal inkább ki vannak téve ezeknek a kockázatoknak, mint a férfiak – fogalmaznak az említett jelentésben, amelyet az Adevarul bukaresti napilap idéz.
Kevésbé neveznek ki női vezetőket, még az elnőiesedett szakmai ágazatokban sem
Egyes ágazatok elnőiesedtek, tehát többségében nők dolgoznak például az egészségügyben, az oktatásban, a banki és biztosítási ágazatban (2020-ban ezeken a területeken 70%-ban a nők domináltak), ellenben az építőiparban, bányászatban, közlekedésben 25% alatti a női alkalmazottak részaránya. A jelentést készítők azt is megállapítják, hogy a nők közül még azokban az ágazatokban is kevés vezető kerül ki, amelyekben többségében nők dolgoznak, tehát a vezetői tisztségeket elsősorban férfiak töltik be. Példaként említik még az egészségügyet, ahol a középfokú végzettségű egészségügyi dolgozók túlnyomórészt nők, az orvosok körében viszont a nők aránya már észrevehetően csökkent.
Az Európai Parlament rendszeresen teszi közzé valamint frissíti jelentéseit a nemek közötti egyenlőtlenségről, továbbá az egyenlőség megteremtésére tesz javaslatokat. Szinte végeláthatatlan a felsorolása a nők hátrányos(abb) helyzetét igazoló tényeknek, adatoknak: a nők az EU-ban az önálló vállalkozóknak csak 34,4%-át, a kezdő vállalkozóknak pedig 30%-át teszik ki; az európai számítástechnikai ágazatban dolgozó közel nyolcmillió embernek csak 16%-a nő, a digitális ágazatban dolgozó férfiak aránya háromszor nagyobb, mint a nőké; a nők aránytalanul alulreprezentáltak a médiában, ugyanakkor a nők és férfiak egyenlőtlen képviselete a médiában fenntartja a nőkről és férfiakról alkotott képet befolyásoló sztereotípiákat; a nők alulreprezentáltak a jól fizetett ágazatokban és a döntéshozói pozíciókban, és a férfiaknál nagyobb valószínűséggel töltenek be olyan munkaköröket, amelyekhez túlképzettek: az EU-ban minden ötödik nő a legalacsonyabban fizetett kategóriában van, szemben minden tizedik férfival; bár a nők munkaerő-piaci részvétele nőtt, még mindig tartósan fennáll a nemek közötti különbség, ami a nőket kiszolgáltatott vagy bizonytalan helyzetbe hozhatja – az EU-ban a nemek közötti különbség a foglalkoztatásban 11,6%; , bár törvényben rögzített az egyenlő értékű munkáért egyenlő bérhez való jog, az nem mindig biztosított; a nők és férfiak órabére közötti különbség az EU-ban 16%, bár a tagállamok között jelentős különbségek vannak – ez a bérszakadék 40%-ra nőhet, ha figyelembe vesszük a foglalkoztatási rátát és az általános munkaerő-piaci részvételt; a hagyományos nemi szerepek és sztereotípiák továbbra is befolyásolják a nők és férfiak közötti munkamegosztást otthon, az oktatásban, a munkahelyen és a társadalomban, a fizetetlen gondozási és háztartási munkát túlnyomórészt nők végzik, ami befolyásolja a foglalkoztatást és a szakmai előmenetelt, és hozzájárul a nemek közötti bérszakadékhoz és a nemek közötti nyugdíjkülönbséghez; az EU-ban minden harmadik 15 éves vagy annál idősebb nő volt már valamilyen fizikai és/vagy szexuális erőszak áldozata, valamint minden második nő volt már szexuális zaklatás áldozata, és minden tizedik nő volt online zaklatás áldozata…, stb.
Az EU statisztikai hivatala, az Eurostat adatai szerint 2021-ben Romániában a 18-64 év közöttiek esetében a foglalkoztatottsági arány 55% volt a nők körében és 75% a férfiak körében – míg az uniós átlag 65% a nőknél és 76% a férfiaknál. Szintén Eurostat adat, hogy 2021-ben a felsőfokú végzettségű és három vagy több gyermeket nevelő anyák körében a foglalkoztatási arány Romániában 78,5% volt (az uniós átlag 79%), ami magas arány, de elmarad a romániai felsőfokú végzettségűek általános 86%-os arányától, ami a foglalkoztatottságot illeti. Ezzel szemben a három vagy több gyermeket nevelő, alacsony iskolai végzettségű anyák foglalkoztatási aránya mindössze 20% volt.
Szakember: el kell oszlatni egy tévképet
– Általában a társadalmi gondolkodást meghatározza egy olyan optimista lineáris kép vagy elképzelés, hogy a nemi egyenlőtlenség korábban nagyon nagy volt. A rendi társadalomban, gyakorlatilag a 20. század elejéig, formális jogok nélkül éltek a nők, s azzal, hogy kivívták a jogaikat Európában vagy a nyugati világban, van egy olyan elképzelésünk, hogy folyamatosan egy kicsit jobb, fokozatosan megoldódik és csökken a szakadék férfiak és nők között, vagy, hogy egyre értelmetlenebb egyenlőtlenségről beszélni, mert jogilag mindenkinek ugyanolyan jogai vannak, tehát jogilag bármire lehetősége van. Ezzel szemben a statisztikai adatok azt mutatják, és a kutatók is kezdenek egyre inkább egyfajta “megrekedt forradalomról beszélni”. Úgy tűnik, hogy valóban volt egy pozitív tendencia, de ez valamikor megállt, sőt, egyre inkább azt látjuk, hogy korábban kivívott jogok megkérdőjeleződhetnek – fejtette ki a Szabadságnak Geambașu Réka szociológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet egyetemi adjunktusa.
A szakember szerint Románia esetében a helyzet mindig az, hogy a különféle rangsorok rendszerint nyugaton készülnek, és olyan mutatószámokat tartalmaznak, amelyekben a nyugati társadalmak adott esetben kicsit jobban szerepelnek. Már megszoktuk, hogy Románia néhány más országgal együtt ezeknek a listáknak a végén szokott kullogni. Elég sok oka van ennek, de az biztos, hogy az állam, mint közösség, amennyiben tágan értelmezzük, egészen biztosan sokat tehetne annak érdekében, hogy ez a nemi olló csökkenjen vagy bezáródjon valamelyest.
– Az ilyen jellegű felmérések, amelyek a nemek közötti különbségeket is követik illetve mérik, rendszerint olyan mutatókat használnak, mint például a nőknek a politikában való képviselete és jelenléte, a gazdasági életben a vezető pozíciókban betöltött aránya és súlya, a munkaerőpiaci mutatók, a bérrés – ezekben Románia valóban nem áll túlságosan jól. Látjuk, hogy a politikai élet például továbbra is megmarad egy ilyen macsó maszkulin világnak, ahova a nők nem férhetnek hozzá. Nagyon sok kutatás rendszeresen arra a megállapításra jut, hogy ez inkább azokban az országokban van így, ahol a gondoskodás női területnek számít. Románia egy szélsőségesen neoliberális állam, ami alatt azt kell érteni, hogy az állam nem vállal gyakorlatilag szinte semmilyen, vagy nagyon kis és rossz minőségű szerepet vállal az úgynevezett reproduktív munkáknak az ellátásban. Reproduktív munkák alatt azokat a feladatokat szoktuk érteni, amelyek a munkaerő napi szintű újratermeléséhez szükségesek, tehát egészségügy, oktatás, gyermeknevelés, szociális ágazat – ezekben Románia keveset tesz, keveset költ ezekre a területekre. De ezeket a feladatokat valakiknek mégiscsak el kell végezniük, és a nők lesznek azok, akik fizetetlen munkaként gondoskodnak öregeikről, bölcsőde helyett otthon maradnak a gyerekekkel, délután tanulnak a gyerekekkel, és mindez pont elég ok arra, hogy a versenyképességüket rosszul érintse, ami pont ahhoz kellene, hogy csökkenjen a férfi-női egyenlőtlenség – vázolta a helyzetet Geambașu Réka.
Az iskolázottság nem oldja meg az egyenlőtlenséget
Az oktatást illetően a szakember felhívta a figyelmet egy paradox helyzetre: Románia része annak a nemzetközi trendnek, miszerint a nők iskolázottabbak a férfiaknál, össztársadalmi szinten képzettebbek, nagyobb a diplomások aránya a nők, mint a férfiak körében, de ez önmagában nem elégséges ahhoz, hogy megoldja az egyenlőtlenség kérdését, mert közben erős szegregáció jellemzi az oktatást.
– Megfigyelhető, hogy a nők pszichológiát, pedagógiát, humán tudományokat tanulnak inkább, s ezek a kevésbé fizetett szakmák. A férfiak műszaki s egyéb pályákat választanak. Látszólag az oktatás fontos csatornája lenne ennek az esélyjavításnak, de mégsem alkalmas rá, amíg ilyen nagyon erős a szegregáció. Nagyon sok kutatás igazolja, hogy a nők már a pályaválasztás pillanatában belekalkulálják, nekik kell majd a napi nagyon sok óra fizetetlen munkát a családfenntartásban elvégezni, tehát eleve a tanári pályán sokakat az tart a kevés fizetés és megbecsültség ellenére, hogy annak olyan az időbeosztása, ami mellette lehet gyerekeket nevelni. Tehát megint csak ott kötünk ki, hogy amíg ennyire szélsőségesen kiegyensúlyozatlan a gondoskodási feladatoknak az elosztása férfiak és nők között, addig a nők labdába se tudnak rúgni nagyon sok területen – magyarázta a szakember.
Az állam sokat tehetne…
Szerinte az értékrendben azt látjuk, hogy hagyományos: akármilyen nemzetközi összehasonlításban vizsgáljuk a román társadalomnak a nemi jellegzetességekkel kapcsolatos értékrendjét, azt látjuk, hogy ezek hagyományos értékek vagy meggyőződések, az egyház, a vallásosság erős szerepet játszik ebben, ez egy szekuláris társadalom. Nem nagyon látunk mintákat, nincsenek számottevő súllyal rendelkező női vezetők, nem látunk példát, hogy valaki ezt sikerrel véghez tudja vinni, s ez is fenntartja illetve újratermeli ezt a fajta hagyományos gondolkodást.
Az értékrend megváltoztatását önmagában nem látja kivitelezhetőnek – mondta Geambașu Réka. Nem működik úgy, hogy például az agyonterhelt diákoknak bevezessenek egy “nemi egyenlőség órát”, amelyen megtanítsák nekik, most tekintsenek egyenlőként a nőkre… Arra lenne szükség szerinte, hogy ezt a szélsőséges ráterhelését megszüntessék, a fizetetlen munka alól mentesüljenek a nők. Ezt pedig az állam nélkül nem lehet megtenni. Sőt, az egyenlőtlenséget még ez sem tudja száz százalékosan felszámolni. A nagyon és joggal idealizált skandináv országokban sem teljes az egyenlőség: ott látjuk a legjobb eredményeket, hogy például a nők felülreprezentáltak az állami szektorban, nagyon jól keresnek, nincs nemi bérkülönbség, viszont a férfiak a még jobban fizető versenyszférában dolgoznak…
– Míg ez az erős vadkapitalizmus van, ahol az emberi erőforrás újratermelésének teljes feladata a nőket terheli, addig nem látom, hogy ez az értékrend változzon. Amíg a nőkön kérjük számon a férfiak ingének a tisztaságától, a gyerek romántudásán keresztül, az öregek elgondozását, addig nem látom, hogy ez miként fog változni, ezt a terhet csak közösségi erőfeszítéssel lehetne a vállukról levenni – jelentette ki Geambașu Réka.
