Az év utolsó napján a Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetőségét távolról sem a küszöbön álló EU-elnökség gondjai foglalkoztatták, derül ki a híradásokból, hanem egy másik dilemma: vajon az a jobb, ha Johannis tisztségéből való felfüggesztését kezdeményezik, vagy inkább bűnvádi feljelentést kellene tenniük az államfő ellen nemzetárulás vádjával. A PSD úgy ítéli meg: Johannis az Alkotmány megsértésétől sem riad vissza annak érdekében, hogy ellehetetlenítse a kormány munkáját, szándékosan destabilizálja az országot. Hogy mi lesz a dologból, egyelőre nem világos. A szociáldemokraták azzal is tisztában vannak, hogy Johannis felfüggesztésének kezdeményezése az elnök malmára hajtja a vizet. Államfőnknek jó alkalom lesz ellentámadásba lendülni, mártírként idejekorán beindítani az elnökválasztási kampányt. Dragneáék szerint Johannis azért is provokál, mert számít a PSD kétségbeesett lépésére, így gyakorlatilag tálcán kapja meg a második mandátumot a szociáldemokraták ellen hergelve a közvéleményt. Márpedig a PSD számára létfontosságú az igazságügyi törvények módosítását megvétozó Johannis elmozdítása, kerül, amibe kerül. Bukarestben tehát az elkövetkező félévben nem Románia presztízse a tét, vagy akár a maga is válságos időket élő unió jövője, hanem az idén “végítéletre” váró Dragnea bőre – és Johannis második mandátuma.
Ha már a presztízsről van szó, úgy tűnik, Liviu Dragnea teljes tudatában van annak, hogy az EU-s elnökségnek a nettó haszonélvezője – ha lesz ilyen - egyedül az uniós vezetők rokonszenvét élvező Klaus Johannis. A bűnbak az esetleges kudarcokért – mert ilyen biztos lesz - a hatalmon levő kormány, amely Brüsszel számára a korrupció egyenértéke. Ezért aztán a PSD elnöke meg se próbál már viselkedni. Junckerék csodálkozva hallgathatták, hogy a pro-EU országok közt számon tartott Románia egyik vezető politikusa milyen Brüsszel-ellenes diskurzussal utasította vissza a minap a kormányát ért vádakat azt állítva, hogy az unió kettős mércével mér, hogy Romániát másodrendű országnak tekinti, olyan dolgokért bünteti, amelyeket más tagországokon nem kér számon.
Kétség hozzá nem fér, izgalmas félévnek ígérkezik a román uniós elnökség az EU történetében. Napirenden a precedensélküli Brexit, Nagy Britannia kilépése, amely március végén esedékes. Majd következnek májusban az európai parlamenti választások. Szintén napirenden szerepel a következő többéves uniós költségvetés előkészítése, a britek nélküli unió jövőjére vonatkozó elképzelések körvonalazása, a migrációs válság, az Oroszországgal szembeni szankciók és nem utolsó sorban a Schengen-kérdés. Románia akár abba a kínos helyzetbe is kerülhet, hogy saját elnöksége idején ismét visszautasítják schengeni övezeti tagságát.
Mindehhez egyáltalán nem lenne szükség Bukarest bohóckodására a háttérben. Bár elsősorban szimbolikus jelentősége van, az EU-elnökség Románia számára kiváló alkalom lehet(ne), hogy bebizonyítsa érettségét, megbízhatóságát, hogy megfogalmazza jövőképét az EU haladási irányát illetően. Lehetőség arra, hogy nagyobb befolyásra tegyen szert (a zavarosban, ha tetszik). De mindenekelőtt arra, hogy bebizonyítsa: nem másodrendű állam.
