Megjelent a Szabadság mellékletében, a Református Híradó pünkösdi számában.
Az első keresztyén század sem volt más. Az emberek elvadultak, nem volt Isten-ismeret. A birodalmi játékszabályok fontosabbak voltak, mint az erkölcs és a hit. Jézus Krisztus tanítása alapján ismerte meg a világ Istent. Istent ma is meg lehet ismerni Jézus Krisztus által. Csak keresni kell őt, és ő megtalál. Erre oktat napjainkban is a református keresztyén egyház is. Virágvasárnaptól pünkösdig tartják a gyülekezetek Kolozsváron és környékén a konfirmációi fogadalomtételt, amely az elméleti tanítás lezárásának és az Isten melletti elköteleződésnek az ünnepe. Ez még mindig csak elméleti tudás.
Az elméleti tudás vezet bennünket a személyes találkozás felé. Mégis Isten személyes megismerése csak a Szentlélek ünnepe után jöhet el. Amikor Isten megszólal a Szentlélek által, akkor kezdi a kultúrkeresztyén érteni Isten akaratát és így lesz hitvalló keresztyénné. A Szentlélek Úristen életünkben való megjelenésével alakul ki valós párbeszéd Istennel. Személyes lelki kapcsolat.
Ezt a személyes kapcsolatot nem az ember irányítja, hanem Isten. Az ember a megszólítás után csak annyit mondhat: „szólj Uram, mert hallja a te szolgád” (1Sám 3,10). Ide el lehet jutni a hit gyakorlatában. Új erő forrása ez. Ebből a perspektívából más jelentősége van a pünkösdnek. Ez újfajta gondolkodás és párbeszéd kezdete. Új, Isten által irányított értékrend kezdete is.
Ez az Istennel való személyes kapcsolat és a Szentlélek láthatatlan, de megfogható munkája minden túlzott ellenőrzésre törekvő társadalmi berendezkedés, diktatórikus hatalom, birodalmi gondolat rémálma. Nem lehet követni, lenyomozni, kihallgatni, digitálisan követni a Lélek áramlását. Mert fúj, ahova akar!
(Borítókép: DerWeg/Pixabay)
