1925. június 25-én a sajtó képviselőit a botanikus kertbe invitálták annak megnyitása apropóján, amelyről a helyi és fővárosi újságok elismerően írtak. Napra pontosan száz évvel később ugyanúgy meghívást kaptak a különböző médiaorgánumok munkatársai, az ok ezúttal a centenáriumi programsorozat volt.
A botanikus kert igazgatója, Mihai Pușcaș leszögezte, fontos hangsúlyozni, hogy nem az alapítást, hanem a kert a nagyközönség előtti megnyitását ünneplik.
Nincs botanikus kert Mikó Imre nélkül
A sajtótájékoztatón ugyan nem hangzott el, de Kolozsvár első tudományos botanikus kertje nem a mai helyén, hanem a Mikó-kertben létesült és gróf Mikó Imre adományozta az 1859-ben alapított Erdélyi Múzeum-Egyesületnek. A kert első igazgatója – akkori szóhasználattal őre – Brassai Sámuel volt. Az egyesület jóvoltából a terület 1872-ben ötven évre a frissen megalakult Ferenc József Tudományegyetem használatába került. 1873 és 1896 között Kánitz Ágost vezette az intézményt, 1896 és 1900 között Istvánffi Gyula igazgatta, később a múzeumkert Richter Aladár vezetése alatt élte virágkorát.
Tatár István a Szabadságban megjelent egyik cikkében (Botanikus Kert 1920-ból?, 2000. augusztus 14.) azt írta, „Richter professzor minden energiájával és igyekezetével harcol, hogy az »elvesztett paradicsom« helyett újat, szebbet, Kolozsvárhoz méltót létesítsen. Ennek érdekében kieszközli, hogy a magyar állam 350 000 koronáért fölvásárolja a Majális és Kert utcák között elterülő, változatos domborzatú, régi fenyvesültetvényekkel tarkított villakerteket. Valóban a legalkalmasabb hely egy igazi Botanikus Kert létesítésére: közel húszholdnyi területet ölel föl. A kezdeti lépések 1910 és 1912-re esnek. A tervet, hogy az Apáthyanumhoz hasonló, hatalmas növénytani intézet épüljön fel az ország legszebb botanikus kertje közepén, egy másik hatalom valósítja meg”. A költözés Richter idejében nem valósulhatott meg, a folyamatot az első világháború kitörése hátráltatta.
Később a botanikai tanszék vezetését Alexandru Borza vette át, az ő irányítása alatt kezdődött el a régi botanikus kert áthelyezése az új területre. Az áttelepítés az 1920-as években történt meg, ekkor azonban a kert még nem volt látogatható, kizárólag az egyetemi oktatás és a kutatás céljait szolgálta. A nagyközönség számára 1925-ben nyitották meg a jelenlegi helyszínen, amelyet ma Alexandru Borza Botanikus Kertként ismerünk.
Kolozsvár legnépszerűbb látványossága
A sajtótájékoztatón Adrian Petrușel, a BBTE rektora úgy fogalmazott, nagy öröm számukra, hogy ma közösen ünnepelhetik a botanikus kert nyilvános megnyitásának 100. évfordulóját. „A Babeș–Bolyai Tudományegyetem botanikus kertje valódi ékkő – nemcsak az egyetemé, hanem az egész városé is. Ha megkérdezünk valakit, aki nem kolozsvári, hogy mi jut eszébe a városról, valószínűleg azt mondja: az Untold, a TIFF, talán az Electric Castle, de biztosan megemlíti a botanikus kertet is. Ha azt kérdezzük, mit szeretne meglátogatni, az emberek 99%-a azt válaszolja, hogy a botanikus kertet nézné meg” – fogalmazott a rektor.
Hozzátette, a helyszín tökéletes példája annak a három fő küldetésnek, amelyet a modern egyetem vállal: az oktatás, a kutatás és a társadalommal való kapcsolattartás. Elmondta, a helyszínen a kezdetektől fogva folyt oktatás, a herbárium és a különböző gyűjtemények révén most is kiváló tudományos kutatások zajlanak. A kert immár száz éve nyitva áll a társadalom előtt, évente több mint 250 ezer látogatóval. Adrian Petrușel szerint ez büszkeségre ad okot, ugyanakkor arra is ösztönöz, hogy elgondolkodjanak arról, mit tegyenek a következő 100 évben.
A rektor szerint az egyetem eddig is jelentős beruházásokat eszközölt a kertben, és ezt a jövőben is folytatni kívánják. Hozzátette, emellett a város támogatása is nagyon fontos, hiszen a természet időnként kárt tesz a kertben, és ezt helyre kell állítani.
Ember és természet közötti párbeszéd
Gheorghe Șurubaru városmenedzser Emil Boc polgármester üzenetét tolmácsolta. „Ma száz éve, hogy a botanikus kert először megnyitotta kapuit a közönség előtt. Egy évszázadnyi szépség, oktatás, kutatás és egyensúly a tudomány és a természet között – épp itt, Kolozsvár szívében. Ez a szimbolikus hely nemcsak a csend és színek oázisa, hanem élő intézmény, amely együtt növekedett a várossal és az egyetemmel” – idézte Emil Bocot a városmenedzser. „Alexandru Borza professzor víziója mély gyökereket vert itt, és kicsírázott több ezer növényfajban, oktatási projektekben, tudományos partnerségekben – és legfőképp azok szívében, akik belépnek ide. A botanikus kert nemcsak turisztikai látványosság, hanem a kolozsvári akadémiai szellem, az ember és természet közti párbeszéd, valamint a biodiverzitás és kulturális örökség tiszteletének szimbóluma” – állt az üzenetben.
Emil Boc üzenetében arra is kitért, hogy a jubileum alkalmával nemcsak a múltat, hanem a kert jövőjét is ünnepeljük – a zöld, nyitott és emberekhez kapcsolódó jövőt. Az elöljáró gratulált a Babeș–Bolyai Tudományegyetemnek a kivételes örökség a továbbviteléért, és arról biztosított, a városvezetés továbbra is támogatja a botanikus kertet.
Gheorghe Șurubaru a kolozsvári önkormányzat nevében köszönetet mondott mindazoknak, akik az évtizedek során ápolták, fejlesztették és értékelték a kertet.
Borza öröksége
Mihai Pușcaș egyetértett Adrian Petrușel gondolataival, miszerint a mai akadémiai intézmény három fő küldetést vállal, ez a kutatás, az oktatás (elsősorban hallgatók számára), valamint a társadalmi felelősségvállalás. Pușcaș szerint ezek a küldetések már Alexandru Borza idejében jelen voltak: az intézmény célja a tudomány, az oktatás és az általános kultúra szolgálata volt. A kert a modern botanikai koncepciókat tükrözi – nem csupán látványosságnak szánták, bár ma már ezt a funkcióját is elismerik.
Borza fiatalon kapta meg a feladatot, hogy létrehozza a botanikus kertet a területen, amelyet 1918 előtt vásároltak meg. A román egyetem keretében 1919-ben hivatalosan is megalapították az intézményt. Az első években gyorsan haladtak: újabb területeket vásároltak, kijelölték a főbb szekciókat, utakat építettek, valamint hidat a patak fölé, 1925-re a víztorony is elkészült, amely ma kilátóként szolgál.
1927-ben megépült a kis üvegházkomplexum, létrejött a japánkert, 1929-ben megkezdődött az új intézet – a fehér épület a bejáratnál – építése. 1931-re fűtést vezettek be az üvegházak medencéibe, és először termesztettek Romániában Amazonas-i óriás tündérrózsát.
1935-re elkészült az intézet épülete, amelyet 1937-ben II. Károly király ünnepélyes keretek között avatott fel. A nagy infrastrukturális munkálatok 1939-ig befejeződtek.
A legnagyobb újítás az 1960-ban megnyílt nagy üvegházkomplexum volt. A kert 1991-ben vette fel Alexandru Borza nevét.
A helyszínen közelmúltban létrejött egy látássérülteknek szánt rész is. Bővítették a növénygyűjteményt úgy, hogy februártól őszig folyamatosan legyen látnivaló. A kert koncepciója máig korszerű – Borzát még Washingtonba is meghívták tanácsot adni hasonló kerthez.
Mihai Pușcaș azt is elmondta, az utóbbi években nyitottak a közönség felé is: nemcsak ők jönnek hozzánk, hanem mi is eljutunk hozzájuk: például a közösségi médiában csaknem 30 ezer követőnk van.
A kertben 1926-ban a 80 ezres városban 16 ezer látogatót regisztráltak, 10 éve 125 ezren keresték fel a helyszínt, ma már évente több mint 250 ezer vendéget fogadnak.
