„Ha felsétálunk a Házsongárdi temető tetejére, a hatalmas síremlék igényes és gazdag arisztokrata nyughelyét jelölheti vagy akár államférfiét is. Nemcsak a síremlék őrzi munkásságának emlékét, hanem azok az időtálló intézmények is, amelyeknek alapítását neki köszönhetjük, illetve amelyek fenntartásához jelentősen hozzájárult. Politikai pályája és élete, társadalmi tekintélye lehetővé tette, hogy intézményeket hozzon létre” – kezdte beszédét Sipos Gábor.
Az előadásból megtudtuk: Mikó Imre jogi tanulmányai után, 1826-ban az erdélyi főkormányszéken, 1835–1837 között az erdélyi udvari kancellárián dolgozott. Az uralkodó 1847. október 1-én erdélyi kincstárnokká nevezte ki, de belső titkos tanácsosi címet is kapott, majd 1848-ban a guberniumot vezette rövid ideig.
„Mikó inkább liberális felfogású volt, kiegyensúlyozó szerepet játszott a hatalom és az erdélyi nép között. Amikor 1848 decemberében eredménytelenül az erdélyi főkormányszék panaszát vitte az új uralkodónak, őrizetbe került, ahonnan 1849 őszén kerülhetett haza. A szabadság elbukása mellett családi tragédiák is érték. Sikerült talpra állnia, és a társadalmi munkákban találta meg a kiutat” – folytatta Sipos Gábor.
Megtudtuk: Mikó Imre tagja volt az Erdélyi Gazdasági Egyesületnek, amely az elmaradott erdélyi gazdaság fellendítését tűzte ki célul. Az egyesület 1848-ban megszűnt, majd 1854-ben újraalakult közbenjárásával, és elnöki tisztséget is vállalt. Mikó Imre tagja volt 1843-tól az Országos Színházi Bizottságnak, amely a Kolozsvári Nemzeti Szinház működését segítette. Mikó többször kezdeményezett gyűjtést a színház Farkas utcai épületének felújítására. Az Erdélyi Református Egyház egyik főgondnoka volt 1840–1876 között. Mivel Nagyenyeden tanult, hozzájárult, hogy az iskola 1850 után visszaszerezhesse kollégiumi rangját. Fia, gróf Mikó Ádám korai elhunyta után, 1863-ban értékes, 863 könyvből álló könyvtárát a kollégiumnak adományozta a könyvszekrényekkel együtt. Adománnyal segítette a sepsiszentgyörgyi kollégium 1859-es megalapítását: 1870–1876 között a főtéri szárny terveit Mikó Imre fizette ki, és végrendeletében 60 000 forintot hagyott a kollégiumnak. Mikó volt a Magyar Történelmi Társulat első elnöke, amelyet 1867–1876 között vezetett. Ugyanakkor a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt 1858–1876 között.
„Legnagyobb és legjelentősebb megvalósítása az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) megalakulása. Az 1842-es országgyűlésen Kemény József és Sámuel felajánlották gyűjteményüket (könyvtárukat, levéltárukat) az Erdélyi Országos Múzeum javára; 1855-ben Kemény József hagyatékának megmentése sürgetővé vált. Mikó 1856-ban a Kolozsvári Közlönyben cikksorozatban népszerűsítette a múzeum ügyét. Felajánlotta nyaralóját és tíz holdas kertjét a múzeum céljaira. Bécsi tárgyalások folytán a kormány elfogadta a múzeumot fenntartó egyesület létrehozását. Az 1859. november 23-i alakuló gyűlésen, a Redutban jóváhagyták az EME alapszabályzatát. Mikó haláláig elnöke volt az EMÉ-nek. Fontos szerepet játszott a kolozsvári egyetem 1872-es megalakulásában; 1872. október 19-én előtte tették le az esküt az egyetem akkor kinevezett tanárai” – összegzett Sipos Gábor.
Somogyi Gréta, a budapesti Hadtörténeti Intézet munkatársa elmondta: „Több éve foglalkozom gróf Mikó Imre munkásságával. Két éve rendeztem sajtó alá Lipthay Endrével Mikó Imre és feleségének levelezését. Nagyon gazdag életpályát tekinthettünk át. Mikó Imre levelezése révén megismerhettük a férjet, az apát, a testvért, a sógort. Sok mindent rekonstruálni tudtunk. A levelezés kultúráját már joggyakornok korában elsajátította, a rendszerező elvet élete végéig megőrizte. Ennek a precizitásnak köszönhető, hogy hagyatékának nagy része ma is kutatható, áttekinthető. Mikó Imre 1840-ben vette feleségül Rhédey Máriát. Házasságuk első időszakáról kevés írásos anyag maradt fenn. A házasság utolsó évéből, amikor Mikó Imrét kinevezték Nagyszebenbe kincstárnoknak, és kénytelen volt távol lenni családjától, az egyetlen kommunikációs lehetőség a levelezés maradt, amely még a 21. századi ember számára is sok érdekességet tartogat.”
Mikó Imre és Rhédey Mária házasságából négy gyermek született: 1842-ben Mária, 1843-ban Ádám, 1847-ben Ferenc és 1849-ben Anna. A házastársak akár napi három levelet is írtak egymásnak. A levelezés során Rhédey Mária többek között leírja, amikor 1848-ban a kis Ferenc megbetegedett, majd elhunyt. A korabeli közlekedési viszonyokat tekintve elképzelhető, hogy Mikó Imre még a fia temetésére sem tudott eljönni.
„A házaspár a levelezés során arról is értekezik, hogy Mikó Imre hagyja ott a biztos nyugdíjjal kecsegető kincstári állást. Végül Kemény Dénes arisztokrata arra biztatta, hogy Kolozsváron lenne a helye, és kérte, legyen tagja annak a bizottságnak, amely Magyarország és Erdély uniójának kimondását megkönnyítené Bécsben. Miután apósa, Rhédey Ádám 1849 januárjában elhunyt, felesége, Rhédey Mária megszülte negyedik gyermeküket, majd 1849 márciusában elhunyt. Mikó Imre 1849 októberében került haza, és gyermekei nevelését felesége végrendelete szerint végezte. Mikó Ádám tanulmányait Kolozsvár után Heidelbergben és Berlinben folytatta. Az apa és a fiú között számos levélváltás történt. A fiatal Ádám 1862-ben tífuszban elhunyt. Holttestét édesapja hazahozatta, ám a koporsóját nem találták meg a családi kriptában” – magyarázta Somogyi Gréta.
Mikó Imre számára a családi tragédiák még nem értek véget, mivel legnagyobb lánya, Mária 1868-ban a harmadik gyermeke születése után meghalt, így Mikó Imre Anna lányával maradt. Anna első férje fiatalon elhunyt, majd Mikó Imre halála után pár évvel, 1880-ban Anna férjhez ment Pejácsevich Arthúr grófhoz, a kolozsvári háztartást felszámolta, és férjéhez költözött Nógrád megyébe, Ludány településre. Ebből a házasságból három gyermek született, két lány és egy fiú, ez utóbbinak a hatóság megengedte, hogy a Pejácsevich-Mikó családnevet viselje. Pejácsevich-Mikó Endre Ludányban élt, és a Mikó családi hagyaték nagy része is ott maradt. Endre 1949-ben már nem élt, felesége, Amália viszont igen. Kénytelen volt végignézni, amint 1949-ben az összes családi festményt és levelezést a veszprémi múzeumba vitték. Szintén ott található 480 személyes tárgy is, így Mikó-ereklyék is. A tárgyak nincsenek kiállítva, a festményeket restaurálni kellene. A kolozsvári és veszprémi hagyatékot összerakva még érdekesebb Mikó-életképet sikerül kialakítani” – hangoztatta Somogyi Gréta.
