Régen megtiszteltetés volt, ma kevesen vállalják a tisztséget
JÁNOSI GYÖNGYI
A reggeli áhitatot Szabó Mihály helybéli lelkipásztor tartotta a több mint 600 éves templomban, alapigeként Jeremiás 1,4-8 verseit választotta: Isten saját szolgálatába állít mindnyájunkat, közben megbecsült munkatársaivá akar tenni, Jézus által barátjává akar fogadni; aki elfogadja, annak feladatokat ad és utat mutat ezek elvégzésében; Jeremiást népek prófétájává tette, nekünk családot, gyülekezetet, presbiteri közösséget ajándékoz, amelyekért felelősek vagyunk, s ahol példát kell mutatnunk. Az áhitat után a lelkipásztor röviden bemutatta a jelenlévő körülbelül 100 presbiternek a templomot és annak történetét.
A kultúrotthon épületében folytatódott a program, ahol Gál-Máté István egyházmegyei szövetségi elnök köszöntötte az egybegyűlteket, felolvasva az 1Péter 5,2-3 igeszakaszt, amely a konferencia meghívójának a mottója is volt. Ezt követően Vincze-Minya István esperes köszöntésében az Efézusbeliekhez írott levél 2,14-22 verseit közvetítette a résztvevőknek.
Ez alkalommal két interaktív előadás hangzott el a konferencián. Mindkettőnek a témája a legaktuálisabb eseményre fokuszált, éspedig a presbiterválasztásra. Lehetőség volt a hozzászólásra, véleménynyilvánításra az előadások közben. Péntek-Gyímesi András magyarkapusi lelkipásztor előadásában a presbiterválasztás nehézségeire mutatott rá, valamint arra, hogy a választások során sajátos helyzetek alakulnak ki egyes gyülekezetekben. A presbiterválasztás időpontjának a kérdése is felmerült: nem fertőzi-e meg egy kicsit az adventet, a karácsonyi készülődést, az ünnepi hangulatot?
A hozzászólások alapján arra lehet következtetni, hogy bizony minden gyülekezetben vannak sajátos helyzetek, problémák, ami viszont a legtöbb helyen gond, egy olyan kérdés, amire nem található konkrét, elfogadható válasz, csak rengeteg kifogás és mentegetőzés: régen nagy megtiszteltetést és komoly hozzáállást feltételező tisztségnek számított a presbiterség, napjainkban egyre kevesebben vállalják ennek a tisztségnek a betöltését. Miért? Könnyű kibúvót találni Isten és embertársaink, gyülekezetünk szolgálata alól. Sokan talán félnek a gyülekezet kritikájától? Pedig köztudott az, hogy csak annak lehet hibát kapni a munkájában, aki dolgozik.
Szó esett a presbiterválasztás szabályzatáról, annak helyes, statútum szerinti lebonyolításáról. Felmerült a női presbiterség kérdése is. Gyülekezeteinkben mindenütt sokkal magasabb százalékot mutat a nők templomlátogatása, mint a férfiaké. Vannak olyan feladatkörök is egy-egy gyülekezetben, amelyekhez talán a nők jobban értenek, mint például a vendégfogadás, takarítás megszervezése, kulturális programok, gyermekprogramok, diakóniai szolgálat.
Barta István zsoboki lelkipásztor az egyházi törvény, a statútum azon pontjait emelte ki előadásában, amelyek főleg a megválasztandó presbiter személyére vonatkoznak: kifogástalan magán- és családi élet, őrködés, támogatás, buzdítás, szeretet, egyetértés és együttműködés a lelkipásztorral, imádkozó és bibliaolvasó személy. Templomba járó egyháztagok közül kell presbitert választani, nem lehet abban a reménységben élni, hogy valaki azzá válik megválasztása után. Istentől feladatokat kapunk, de ne ijedjünk meg tőlük, hiszen soha nem kívánja tőlünk az olyan feladatok megoldását, amelyeket az Ő segítségével nem tudnánk megtenni. Nagyon fontos a presbiteri közösség építése, a szolgatársi kapcsolat erősítése, a barátság, a közös célok általi összetartozás érzésének elmélyítése. Mindezek úgy valósíthatók meg, hogy közös programokat, eseményeket, kirándulásokat szerveznek egymással, családjaikkal, lelkipásztorukkal. Ha jól ismerik egymást, sokkal jobban tudnak együtt dolgozni. Egy presbiter az utóbbi 25 év azon változásaira utalt, amelyek a tisztelet, a becsület, a szeretet, a felelősségtudat terén mutatkoznak, sajnos nem jó irányban.
A konferencia végén a magyarbikali Gyermekzenekar fél órás műsorral örvendeztette meg a jelenlévőket, akik nagy tapssal jutalmazták a gyermekek tehetségét. A kiskoncert után a helybéliek szeretetvendégségre hívták a konferencia résztvevőit, bizonyítva a magyarbikaliak vendégszeretetét.
(Borítókép: Kiss Gábor)
