Ciolos szép reményű politikai karrierrel indult uniós mezőgazdasági biztosként, majd egyéves szakértői miniszterelnöki mandátum is megadatott neki, megnyitva számára minden lehetőséget, hogy a román politika élvonalába kerüljön. Cioloș soha nem élt a felkínált lehetőségekkel, 2016-ban nem vállalt megmérettetést. Nem akart belépni az USR-be, ehelyett civil szervezet építésébe kezdett, amiből aztán a homályos bejegyzési sztori övezte PLUS-kaland követte, majd az USR-vel való összeolvadás. Úgy tűnt, hogy Cioloș nem merítette ki az erőforrásait, hiszen nagy meglepetésre legyőzte Dan Barnát az USR tavalyi tisztújító kongresszusán. Ehhez képest alig négy hónnappal az akkori győzelme után ismét lelépett. Cioloșnak persze nem volt könnyű dolga, hiszen az USR országos vezető tanácsában többségben voltak Dan Barna emberei. Vélhetően megelégelte az akadályoztatásokat és benyújtotta a lemondását a pártelnöki tisztségről.
Az elmúlt négy hónapban az USR teljesen háttérbe szorult. Cioloș mandátuma idején a párt tovább zuhant a felmérésekben, miután kiléptek a kormánykoalícióból. Ha a tavalyi év legrosszabb politikusának Klaus Iohannis számított, akkor a legrosszabb politikai párt vagy a leggyengébb politikai teljesítményt nyújtó politikai erő magasan az USR volt, amely mai napig sem értette meg választóinak az elvárásait. Hatalmas reményekkel indultak, az embereknek nagy elvárásaik voltak az USR-vel kapcsolatban, talán túl nagyok, de a párt vezetősége mind Dan Barna, mind Cioloș idejében nem tudott kinőni a kispártokra jellemző köldöknéző mentalitásból. Barna és Cioloș is azt hitte, hogy pusztán a belharcokkal elfoglalva, online ülésekkel meg lehet váltani a világot. Az USR azt képzelte, hogy tele van szakértőkkel, akik fiatalok, korszerű tudással vannak felvértezve, de sajnos bebizonyosodott, hogy valójában nem rendelkeznek azzal az elemi politikai érzékkel sem, ami elengedhetetlenül szükséges közéleti szerepvállaláshoz. Lehet, hogy vannak közöttük jó szakemberek, de politikai érzék nélkül csak nevetségessé váltak. Az USR nem értette meg, hogy mindent el kellene követnie annak érdekében, hogy hatalmon maradjon, ehhez pedig meg kellett volna kötniük az elmaradhatatlan kompromisszumokat, hiszen egy hárompárti koalícióban kizárt, hogy csak olyasmi történjen, ami az USR kedvére való. Arra kellett volna összpontosítaniuk, hogy sikeres legyen a kormányzás és 2024-ig megerősítsék a jobbközép pártokat. Ezt csak eredmények felmutatásával tehették volna meg, ehelyett az ellenzékiséget választották az AUR oldalán. Ez elborzasztó példája a politikai farkasvakságnak....
Az USR hamar megrészegült a kezdeti győzelmeitől, és most mintha még mindig azok mámorában szédelegne. Nem értették meg, hogy elvont elvekkel, elméletekkel nem lehet eredményeket elérni a hazai politika mocsarában. Az USR háttérbe szorult, s a keletkezett űrt pillanatok alatt betöltötte az AUR, amely egyre veszélyesebb akciókra ragadtatja el magát. George Simion, az AUR társelnöke hétfőn már szinte tettlegességig fajuló agressziót követett el a parlamentben. Sokan legyintenek még mindig, hogy nem kell komolyan venni az AUR-t, de minél engedékenyebbek a hatóságok velük, annál bátrabbakká válnak. Simionék komoly háttértámogatással jutottak be a parlamentbe. Nem tudni, hogy gazdáik meddig hordozzák őket a tenyerükön, talán most hogy a legfőbb ügyészség vizsgálatot indított Simion ellen, miután megrángatta az energiaügyi minisztert a parlamenti pulpitusnál, tiszta vizet sikerül önteni a pohárba, és ejti a rendszer az egyre kezelhetetlenebbé vált kegyeltjét. Vannak már erre utaló jelek, hiszen az ortodox egyház bírálta az elmúlt időszakban az AUR-t, vélhetően Simion felelőtlen akciói miatt, és Ioan Aurel Pop akadémikus is kijelentette, hogy nem lesz az AUR államelnök-jelöltje 2024-ben. Ezek olyan jelzések lehetnek, amik azt mutatják, hogy elfogyott a Simion iránti türelem, de még korai ezt biztosra venni.
A demokratikus pártoknak is sokkal többet kellene tenniük annak érdekében, hogy elszigeteljék az AUR-t és általában a szélsőséges figurákat. Ezt nem értette meg az USR. Azt, hogy nem lehet büntetlenül tárgyalni közös bizalmatlansági indítványról az AUR-ral, de Emil Boc sem értette meg, aki - saját bevallása szerint – arról akart ártatlanul meggyőződni: vajon nem a kommunikáció hiánya az oka az erőszaknak? Hát sajnos nem. Hiába fogadta Kolozsvár elöljárója a polgármesteri hivatalban Simiont, mert pár nappal később Boc párttársát, Virgil Popescut szinte lefejelte a parlament mikrofonjánál. Lehet szépíteni a dolgokat, ámíthatjuk magunkat, hogy a szélsőséges eszméket vallókat meg lehet szelídíteni párbeszéddel, de ezzel csak legitimáljuk őket, felhívjuk rájuk a figyelmet. Márpedig épp ez kell nekik, hogy tovább növeljék népszerűségüket.
