Bár szárazság van, ha elég magasra megy az ember, talál gombát az erdőben. Volt szerencsém 1100 méteren járni, gombát találni, így ez alkalommal erdei gombát pirítottam, de működik boltban vásárolt termesztett csiperkével is, téli hónapokban én is abból készítettem, amikor friss gombára vágytam.
Ugyan van néhány gombaszedő, -főző és -fogyasztó évtized a hátam mögött, mégis nagyon sokáig hibásan pirítottam a gombát. Természetesen úgyis fogyasztható volt, de az íze nem hozta a teljes pompáját. A tapasztalat nagy úr, ugyanis egy idő után rájöttem, hogy összehasonlíthatatlanul finomabb lesz a gomba, ha becsületes munkát végzek, még akkor is, ha csupán egyszerű pirításról van szó. Ennek a háromlépéses módszernek másfél lépését én is sokáig kihagytam, míg rá nem jöttem, hogy mekkora ízkülönbség lehet a két változat között. Nem mellékesen ez az egyik legfinomabb, leggyorsabb és legegyszerűbben elkészíthető gombaétel, amit többféle különböző módon tálalhatunk.
A zsebünkbe sem kell mélyen belenyúlnunk, ráadásul, ha magunk szedjünk le a gombát, akkor szinte semmibe sem kerül. Gombászáskor, kivétel nélkül, mindig az az aranyszabály lebegjen a szemünk előtt, hogy csakis azt a gombát szedjük le fogyasztásra, amit ezer százalékban ismerünk. Ha kicsit is kételkedünk benne, inkább hagyjuk meg a csigáknak, főzzünk vásárolt csiperkéből. Pirítottam így róka-, galamb- vagy medvegombát, gereben gombát, de a bolti csiperkével sem kell szégyenkezni, mert az is finom. Feltéve, ha az ember szereti a gombát.
Hozzávalók:
500 g gomba
3-4 ek. olaj
só, bors
Elkészítés:
A gombát megtisztítom, szeletekre vágom. Számolok azzal, hogy összeesik, ezért nagyobb szeleteket vágok. Első lépésben az olajat tapadásmentes serpenyőben, közepes lángon felforrósítom, a szeletelt gombát rádobom. Fakanállal óvatosan alányúlva kavarok egyet-egyet rajta. Az sem gond, ha alig fér a gomba a serpenyőben, mert pillanatok alatt levet enged, és kezd összeesni. Ez lenne a második lépés. A gombát hagyom rotyogni saját levében, míg a kiengedett lé teljesen el nem fő róla. Ez az a pont, amikor sokan elzárják a tüzet, és késznek nyilvánítják az ételt. Ekkor már a gombaillat belepte a konyhát, teljesen meg is párolódott, fogyasztható. Ha azonban a gomba ízét teljességében akarom élvezni, adok még neki néhány percet, és nem hagyom ki a harmadik lépést, ami nem más, mint maga a pirítás. Sózom, borsózom, és közepes lángon addig kavargatom, míg a gombaszeletek aranybarnára sülnek. Olyan, mintha ez a lépés beterelné a még laza, kicsordogáló ízeket, és bezárná a gombaszelet belsejébe, attól lesz annyira finom.
A pirított gomba ezennel készen is van, itt már csak a fantáziánktól függ, hogy mire használjuk fel. Egyik nagy kedvencem például az, amikor a friss szelet kenyérre tejfölt teszek, és arra halmozom a pirított gombaszeleteket. Ez hidegen és melegen is működik. Nekem annyira bejön, hogy állítom, napokig el tudnék élni rajta.
Ez a pirított gomba arra is jó megoldás, hogy úgy tudok gombásítani egy fogást, hogy a gombát csak tálaláskor adom hozzá, ily módon azoknak a családtagoknak, akik nem kedvelik a gombát, nem kell kerülgetniük, míg mások akár bővített gombaadaggal élvezhetik az ebédet, vacsorát. Jelen esetben a gyerekkedvenc rizses húst koronáztam meg vele. S mivel ez tálalás után a tányéron történt, ki-ki kívánsága szerint adagolhatta, vagy hagyhatta ki a gombát.
Tésztás fogásoknak is kiváló kiegészítője lehet, de húsok mellé köretnek is kiváló. Meg merem kockáztatni, hogy a világ egyik legfinomabb és legegyszerűbb fogásáról van szó, felhasználásának csupán a fantáziánk szab határt. Gombakedvelőknek kötelező!
