Petőfi segíti, hogy saját lábán megálljon a szórvány

Ötven önkéntes vesz részt a határokon átnyúló programban

Petőfi segíti, hogy saját lábán megálljon a szórvány
Tenni vágyó, jókedvű, fiatal és fiatalos önkénteseket ismerhettünk meg tegnap Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusán, ahol a Magyar Nemzetpolitikai Államtitkárság által másodszor meghirdetett Petőfi Program résztvevőiként számoltak be arról, hogy az elmúlt két hónapban – amióta elfoglalták „álláshelyüket” a szórványban – mit sikerült megvalósítani, milyen élményeket szereztek. Az idén szeptembertől jövő év májusának végéig itt tartózkodó ösztöndíjasok egy részét elkísérték a találkozóra a fogadószervezetek munkatársai is, akik mentori szerepet vállaltak. Az elhangzott beszámolók alapján a sajtó is megbizonyosodhatott arról, hogy a Petőfi Program sikertörténet, és az eredményeknek (többek közt) az erdélyi szórvány is hasznát veheti. A 2016 őszén kezdődött program során egyébként 50 személy vállalta, hogy az anyaország határain túl, a szórványban élő közösségek megmaradásáért, nemzeti identitásáért dolgozik.

Becske Adrienn népzenész a Szilágy megyei Zsobokon teljesít szolgálatot, fogadószervezete a Zsoboki református Egyházközség, illetve a Bethesda gyermekotthon. –  A  kárpátaljai szórványból, Misk városból érkeztem az erdélyi szórványba, a Bethesda gyermekotthonba. Tavaly hallottam először a programról, és ahogy idén meghirdették, jelentkeztem.  Amikor megkérdezték, hova mennék, Zsobokot választottam, mert azok a programok, amelyekben szívesen részt vennék, a gyerekeknek valók. Zsobokon már eddig  is több programot szerveztek az ottani gyerekeknek. Álmom, egy gyerek-színjátszó csoport létrehozása még várat magára. Meg kell ismernem a gyerekeket. Eddig az iskola magyartanárával közösen megszerveztük a magyar népmese napját, ahol mesét olvastak-mondtak a gyerekek, megemlékeztünk október 23.-áról,  gyakran tanítok a gyerekeknek éneket, verset. Délelőtt az előző nap eseményeit foglalom össze, fényképeket, videókat töltök fel a már lefolytatott tevékenységről, délután mesét olvasok a gyerekeknek – mesélte az újságíróknak Adrienn, aki még tízéves kislányát is elhozta Zsobokra, aki itt járja most az iskolát.

Adrienn mentora, Prózsa Erzsébet elmondta: nagyon meg vannak elégedve az önkéntessel, aki szívesen kapcsolódik be a rendezvényekbe, és nem csak a szervezésből és a lebonyolításból veszi ki részét, hanem például a Szabadságnak is beszámol az eseményekről.  

– Világéletemben gyerekekkel akartam foglalkozni.  Szerettem volna máshol is kipróbálni azt, amit eddig végeztem. Szimpatikus volt számomra a Kallós Alapítvány, sok közöset fedeztem fel értékrendünkben, szemléletünkben. Iskola után a gyerekekkel tanulok,  történelem szakkört és filmklubot vezetek,  hetente egyszer néptáncos foglalkozás zajlik. Ezen kívül, ha Kolozsváron vagy Szamosújváron olyan program adódik, ami őket érdekelné, akkor együtt utazunk be. Azt vettem eddig észre, hogy a gyerekek  nagyon vágynak ezekre a külsős programokra, arra, hogy kis csoporttal  kilépjenek a nagyvilágba – magyarázta a szegedi Simoncsics Sára, aki a válaszúti Kallós Alpítványnál tevékenykedik.  

 –  Sára nálunk első sorban az oktatásban segít, mivel szórvány lévén több szinten szeretnénk megerősíteni az anyanyelvhasználatot. Ugyanakkor néptáncot tanít az érdeklődőknek, és tartott már előadást a magyar könnyűzenéről is – tette hozzá Sára mentora, Balázs-Bécsi Gyöngyi, a Kallós Alapítvány elnöke. 

– Jól működő szervezetbe csöppentem – kezdte a beszámolóját Tóth Borbála, aki a szamosújvári Téka Alapítványnál tevékenykedik –. Én az  V-XII. osztályos gyerekekkel foglalkozom, segítek a tanításban, de már olyan is előfordult, hogy megkértek: kísérjem el őket cipőt vásárolni – mesélte Borbála. 

Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja az ösztöndíjasok bemutatkozása előtt elmondta: a Petőfi Program célja a szórványban élő magyarság nemzeti identitásának megerősítése, de ugyanakkor azt is szeretnék, ha az önkéntes távozása után a helyiek is bekapcsolódnának az elkezdett programok megszervezésébe és lebonyolításába. – Fontos, hogy  saját lábon megálljon a szórvány. Ezzel a programmal Zsoboktól Szamosújvárig és Nagyszalontától Válaszútig  le van fedve a szórvány – összegzett a főkonzul.

Az eseményen jelenlevők sorra ismertették eddigi tevékenységeiket, amiből kiderül, hogy a néptánc-oktatás, a népi hagyományok éltetése főszerepet játszik. Az ösztöndíjasok főként gyerekekkel és fiatalokkal foglalkoznak, de igyekeznek minden korosztályt, még a nyugdíjasokat is bevonni tevékenységeikbe. Kovács Dominik, a kőhalmi Református Egyházközség szórvány-diákotthonában a történelmi hagyományőrzés, az íjászat rejtelmeibe is bevezeti a gyerekeket. A zentai Bajusz Erika a Vízaknai Árvácska gyermekotthonban a napokban laskát akar gyúrni a gyerekekkel együtt. Patócs Júlia Nagyszalontán a 2017-ben esedékes Arany-emlékév megszervezésében segít. A budapesti Varga László Mátyás Temesváron tevékenykedik, a Bánsági Közösségért Egyesület munkáját segítve, a gyerekkel süt-főz, játszik és tanul, és egy Budapest-Temesvár közötti kapcsolat kialakításán is fáradozik.  A székefeshérvári Bankó Anna Csicsókeresztúron és Vicében két falu gyerekközösségét szólítja meg: történelemórát tart nekik, drámajátékot szervez.  A budapesti Lovász Dénes a Máramarosszigeti Hollósy Simon Művelődési Egyletben néptáncot tanít a gyerekeknek, óvodásoktól, gimnazistákig, cserkészekkel is foglalkozik.