Keresztény szemlélet, szex és pedagógia csatája törvény, egyház, iskola és szülők között
(Borítókép: a Mentés másként pedagógia eseményének plakátja)
Nagyon nagy a baj
Hol a kétségbeesett kilátástalanságot, hol a pislákoló reményt éreztem felülkerekedni a népes közönségen és meghívott előadókon, amint arra próbáltunk választ keresni, hogyan kezelhetjük jól az ember életének egyik igen jelentős és természetes részét képező szexualitás tematikáját az iskolákban, a megfelelő időben és formában érkező felvilágosítástól jogi kérdéseken át pszichológiai és társadalmi vetületekig. Nagyon nagy a baj – hangzott el többször is Solymosi Zsolt részéről, aki lelkészként és egy elitiskola nevelőjeként (a János Zsigmond Unitárius Kollégium aligazgató-tanára) első kézből szembesül a beszélgetés témáját képező kérdéskörrel, gyakorta gyors és hozzáértő beavatkozást igénylő igen éles helyezetekben. Nem udvariaskodott megállapításaival: szerinte szexuális neveletlenség uralkodik, az egyház nem sokat tesz azért, hogy ebből szexuális nevelés legyen, pedig fényévekre vagyunk attól, hogy egyáltalán felfogjuk, minek van kitéve egy 15 éves gyerek, mialatt a felnőttek nem mondanak/tesznek semmit ez ügyben, és ezzel egy időben nem látja a fiatalok védelmét biztosító burkot.
A felnőttek nemkívánatos gyakorlatának látja a gyerekek érzelmi és szexuális életének infantilizálását Gegő Virág szociális munkás (Mentés másként pedagógia), aki erdélyi magyar tanárok körében zajló kutatás alapján háromféle értelmezését látja a szexuális nevelésnek: elterjedt hagyománya van az absztinencia alapú megközelítésnek, amely a házasság előtti nemi élettől próbálja eltántorítani a fiatalokat; az átfogó szexuális nevelés főként a biztonságos szexuális viszonyokra irányul és túlnyomórészt biológiai elemeket tartalmaz; a holisztikus megközelítés multidiszciplináris jellegű, a gyermekeket arra igyekszik felkészíteni, hogy biztonságos és felelősségteljes döntéseket tudjanak hozni a saját testükkel, egészségükkel, szociális-érzelmi életükkel kapcsolatban.
El lehet ugyan rejteni dolgokat, de nincs értelme, mert valaki sérülni fog – mondta Illyés Magdolna, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézetének adjunktusa, aki szerint a hitoktatás és a szexuális nevelés nem zárják ki egymást. A tisztasági fogadalmat csak abban az esetben látja járható útnak, ha az a fiatal saját szabad – és kellőképpen tájékozott, felvilágosult – döntésén alapul.
Van is, nincs is szexuális felvilágosítás az iskolában
Az első szexuális felvilágosító foglalkozásokat az ezredforduló táján tartották az iskolákban – idézte fel László Éva, a BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézetének egyetemi adjunktusa. Azóta ezeket egyre több ellenőrzés és feltétel övezi, de annak örültek, amikor a tanfelügyelőség meg akarta ismerni a folyamatot, és azt sem kifogásolja, hogy az iskolai szexuális nevelést szülői beleegyezéshez kössék. A beszélgetés részvevői egyöntetűen kívánatosnak tartják, hogy a gyermekek szexuális nevelése kapcsán a szülők is tájékoztatást kapjanak annak mikéntjéről, a hatékonyság érdekében szükséges a szülőkkel valamennyire közös viszonyulásrendszer, közös nyelv kialakítása. Hasonlóképpen a szexuális nevelés kapcsán a meghívottak egyaránt a holisztikus, multidiszciplináris megközelítést tartják helyesnek, amely annak legkülönfélébb aspektusait érinti a biológiai, pszichológiai, társadalmi és jogi kérdésekkel bezárólag.
Balról jobbra: Jakab Villő Hanga, Illyés Magda, László Éva, Solymosi Zsolt, Gegő Virág
A szülők iskolája kiváló kommunikációs lehetőség, egyebek mellett képes tudatosítani a problémák sokrétűségét, súlyosságát. Sokszor nemcsak a gyermekek, de a szülők, tanárok sincsenek tisztában alapvető fogalmakkal, a legelemibb az intim testrészek megfelelő megnevezésének hiánya. László Éva személyes családi történetet osztott meg, miszerint sok évtizeddel ezelőtt egy felmenője paráznaságot gyónt a templomban, az elképedt plébános visszakérdezésére részletezte: cukorkát csent a kamrából. A paráználkodás fogalma ma sem tisztázott, napjainkban is van tanító, aki azt válaszolja a gyermek érdeklődésére: a paráználkodás meztelenkedést jelent – egy ilyen ügyetlen válasz pedig nem kevés traumát és sok-sok terápiás órát jelenthet a későbbiekben.
Krisztus nem gátolja meg a 12 évest a teherbeesésben
Etikatanárként Solymosi Zsolt azt tapasztalja, hogy a diákok keresik a forrásokat, nagyon tájékozottak, ám információik sokszor tévesek (pl. a fiú veszi be a fogamzásgátló tablettát). Mint mondta, szerencsések azok a gyerekek, akikkel a szüleik beszélgetnek a nemiségről, akár addig elmenően, hogy mit jelent a férfiasság, nőiesség, mikor minek van a helye, mikor érzi majd, hogy meg van erre érve, mit engedünk, mit nem engedünk. Veszélyesnek tartja rossz kézbe adni a szexuális nevelést. „Vannak nagyon buta szexuális felvilágosítást tartó kollégák, ha óra végén felfújjuk az óvszereket, lufinak használjuk és nagyokat röhögünk, az többet árt, mint segít” – magyarázta. A hatékony szexuális nevelést testi-lelki kapcsolati skálán zajló folyamatként képzeli el, amely korrekt, tudományos információkat átadó eszköztárral rendelkezik, és képes a korának megfelelő módszertannal és szinten a gyermekben tudatosítani olyan egyszerűnek tűnő fogalmakat, mint az intim zóna, intim szféra, mit mire használunk és mikortól stb.
Az egyházak hozzáállásának legnagyobb hibáját abban látja, ha a szexualitást a bűnnel azonosítják, amelybe ha beleestünk, kijönni már nem lehet belőle. A vallásos és szexuális nevelés dilemmája kapcsán úgy véli: a tizenéves elsősorban tinédzser, és csak azután katolikus, unitárius. Megjegyezte, hogy a világ legfiatalabb nagymamája 23 éves és romániai, a közhiedelemmel ellentétben a legtöbb kiskorú anya nem roma származású. Szerinte nincs helye a szélsőségeknek ebben a témában, az absztinencia sem járható út, a világhálóhoz, közösségi médiához való hozzáférés törvényszintű korlátozása sem jelent hatékony megoldást. Az első szexuális együttléttel a nászéjszakáig várni szép elképzelés, de nem ideális, nem hatékony. Mint mondta, meggyőződése, hogy azok, akik ellenzik az ilyen típusú beszélgetéseket az iskolában (utalt itt a felvilágosítást a nyilvános térben vehemensen ellenző ortodox egyházra, illetve általában a szélsőségesen konzervatív-keresztyén álláspont követőire), azok „semmilyen szexuális felvilágosítást életükben nem kaptak és nem is hajlandóak kapni, Krisztusnak jobban örülnek, és az úgy rendben van, de Krisztus nem fogja meggátolni őket abban, hogy teherbe essenek 12 évesen”.
A szexuális nevelés egyetlen tantárgyba bezsúfolását elképzelhetetlennek tartja Illyés Magda, mert elválaszthatatlan a személyiségfejlődéstől és az egésznek a kapcsolati dimenziójától: „A szexuális nevelésnek ugyanúgy része kellene legyen az, hogy hogyan kapcsolódunk, kihez kapcsolódunk, mit jelent egy kapcsolat, hogyan mélyül el egy kapcsolat, mit jelent az intimitás, milyen fokai vannak, hogyan viszonyulok a saját testemhez, van-e elég önbizalmam ahhoz, hogy el tudjam mondani, mit szeretnék. Tehát ez olyan téma kellene legyen, ami a legtöbb tantárgyban megkerülhetetlen.” A BBTE adjunktusa pontosította, hogy a tanárképzés tantervét a minisztérium határozza meg, az egyetemnek csupán arra van lehetősége, hogy az így meghatározott kereteket alkalmanként a szexuális nevelés módszereit, eszköztárát ismertető képzésekkel is feltöltse.
Szex is, szűzhártya is, segélykiáltás is
A kérdés megnyugtató rendezése nem körvonalazódik, sőt ezzel ellentétes történések tanúi vagyunk: már csak államfői kihirdetésre vár az RMDSZ képviselői által is egyetlen kivétellel megszavazott törvény, amely szülői beleegyezéshez köti és csak 8. osztálytól engedélyezi a szexuális felvilágosítást az iskolákban. Mindeközben a kolozsvári iskolák tanárai indecens képek internetes továbbküldésével, tinédzserterhességgel, a kamaszok körében terjedő nemi betegségekkel, a szűzhártya épségének megőrzését talán biztosító módszerekkel szexuális életet élő fiatalokkal és problémáikkal szembesülnek. Nagyon sokan elfordulnak ettől a tananyag leadására szorítkozva, akik viszont segítenének, kénytelenek karizmájukra támaszkodva többnyire hályogkovács módjára tenni, ráadásul gyakran törvényes és dogmatikus falakba ütköznek. Pedig a járvány alatti bezártság időszakában többszáz tinédzser lógott éjjel egykor a világhálón a kolozsvári Midnight Caller (kilencvenes évekbeli, itthon is népszerű amerikai sorozat egy exrendőrből lett rádiós műsorvezetőről, aki éjjeli lelkisegélyszolgálatot működtet élő adásban) névtelen hozzászólásokat lehetővé tevő találkozóin, valós, gyötrelmes vívódásaikra és súlyos problémákra keresve a választ – itt éppen jó helyen. Minél kevesebb esélyt biztosítunk fiataljainknak a helyes eligazításra, annál nagyobb valószínűséggel kényszerítjük őket rossz választásokra.
Két óra elteltével a túl kis térbe szervezett beszélgetést befejezni nem lehetett, csak a folytatás szükségességének biztos tudatában berekeszteni. S hogy jó hírrel búcsúzzunk: részvevői kezdeményezésre a kerekasztal-beszélgetésre meghívott szakemberek megvalósíthatónak találták egy szakmai platform létrehozását, mely a szexuális neveléssel kapcsolatban felmerülő (orvosi, pszichológiai, jogi stb.) kérdésekben eligazíthatná a pedagógusokat. Bár a váratlan felvetésre konkrét vállalás nem is történhetett, Illyés Magda szerint a tanárképző tudna ehhez platformot biztosítani, Jakab Villő Hanga moderátor pedig azt ígérte, hogy a beszélgetést szervező Mentés másként pedagógia figyelemmel követi az ötlet megvalósulását.
