Öt kutatás indul a Méhes György – Nagy Elek Alapítvány 2026-os Határon túli magyar kutató és feldolgozó (HTMKF) pályázatának eredményeként – jelentették be. A nyertes pályamunkák az 1944 és 1952 közötti erdélyi magyar értelmiségi élet különböző területeit vizsgálják, különös tekintettel a kommunista hatalomátvétel időszakára, az állambiztonsági megfigyelésekre, a koncepciós perekre, valamint a kulturális és intézményi hálózatok működésére.
A beérkezett egyéni és csoportos pályázatokat a HTMKF-program tényfeltáró bizottsága szakmai, tartalmi és módszertani szempontok alapján bírálta el, majd a kuratórium döntött a támogatásokról. A 2026-os kiírás nyertesei között egy mesterképzéses hallgató, két szenior kutató és két kutatócsoport szerepel. A BA kategóriában nem érkezett pályázat, a doktori kategóriában pedig nem hirdettek nyertest.
Öt kutatás, egy történelmi korszak
A mesterképzéses hallgatók kategóriájában Telegdi Imre nyert Bözödi György 1944–1952 közötti szellemi tevékenysége a román állambiztonsági dokumentumok tükrében című pályamunkájával.
A szenior kutatói kategória első helyezettje Antal Róbert-István, aki Magyar vonatkozású koncepciós perek Romániában az ötvenes évek elején címmel kutatja a kommunista hatalomgyakorlás egyik legfontosabb eszközét. A második helyezést Borbély András szerezte meg Gaál Gábor baloldaliság és hatalom kettős szorításában (1946–1954) című munkájával.
A csoportos és intézményi kategória első helyezettje Novák Csaba Zoltán, akinek kutatása Hatalmi viszonyok, értelmiségi stratégiák az erdélyi magyar kulturális térben (1944–1952) címmel az értelmiség és a kommunista hatalom közötti viszonyokat, valamint az alkalmazkodás és túlélés lehetséges stratégiáit vizsgálja.
A kategória második helyezettje Bartha Katalin Ágnes, A Kolozsvári Állami Magyar Színház irodalmi hálózatai. Szövegek, szerepek, megfigyelések (1944–1952) című kutatásával. A munka a korszak egyik meghatározó kulturális intézményének irodalmi kapcsolatrendszerét, valamint az állambiztonsági megfigyelések és az intézményi működés összefüggéseit tárja fel.
Az öt kutatás különböző nézőpontokból közelít ugyanahhoz a történelmi időszakhoz. Közös bennük, hogy az erdélyi magyar értelmiség mozgásterét és alkalmazkodási, illetve túlélési stratégiáit, a sztálinista korszak politikai megtorlásait, az állambiztonsági megfigyeléseket, továbbá az irodalmi és kulturális élet szereplőinek kapcsolatrendszerét vizsgálják.
Nemcsak iratok, hanem történelmi összefüggések
A HTMKF-program célja új, korábban nem publikált történelmi tények és összefüggések feltárása az állambiztonsági és egyéb levéltári források kritikus, tudományos feldolgozásával. A kezdeményezés hangsúlya nem a szenzációs történetek felkutatásán, hanem a források történelmi kontextusba helyezésén és az összetett életutak árnyalt bemutatásán van.
„A román állambiztonsági iratok önmagukban ritkán adnak teljes képet, csak korabeli kontextusba helyezve válnak megbízható tudásanyaggá. A HTMKF-program éppen ezért nem gyors ítéletekre, hanem évekre szóló, aprólékos forrásfeldolgozásra épül, a múlt megbélyegzése helyett a korszak összetettségének megértésére” – fogalmazott Bandi István, a bizottság titkára, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) tudományos munkatársa.
Magyarországi együttműködéssel tárják fel a múltat
A HTMKF-program szakmai hátterét a Méhes György – Nagy Elek Alapítvány és az ÁBTL együttműködésében 2026 januárjában létrehozott tényfeltáró bizottság biztosítja. A testület feladata a romániai magyar irodalmi és kulturális élet állambiztonsági vonatkozásainak, valamint az 1944 utáni időszak eddig kevésbé ismert levéltári forrásainak feltárása és tudományos feldolgozása.
A bizottság koordinációját és szakmai irányítását Bandi István történész, az ÁBTL tudományos kutatója végzi. A testület tagja dr. Benkő Levente, dr. Fodor János, dr. Főcze János, dr. Jánosi Csongor és dr. Nagy Levente. A program védnöke dr. Csendes László, a CNSAS, vagyis a Szekuritáté Irattárait Vizsgáló Országos Tanács korábbi tagja.
A 2026-os pályázat az 1944–1952 közötti időszakra összpontosít, amely az erdélyi magyar közösség és értelmiségi réteg számára a háború utáni új politikai berendezkedés, majd a kommunista diktatúra megszilárdulásának időszaka volt. A most támogatott kutatások azt vizsgálják, hogyan alakult ebben a közegben az értelmiség mozgástere, milyen hatással voltak az állambiztonsági szervek a kulturális és szakmai életre, illetve miként változtak meg az intézményi és személyes kapcsolatrendszerek.
Az alapítvány szerint a hosszú távú tényfeltáró munka célja, hogy a múlt feldolgozása ne megbélyegzésre vagy gyors ítéletekre, hanem a források szakszerű értelmezésére és a történelmi összefüggések feltárására épüljön. A kutatások eredményei így az erdélyi magyar értelmiség második világháború utáni történetének pontosabb és árnyaltabb megismeréséhez járulhatnak hozzá.
