Az élettársi kapcsolat a romániai magyarok kis részére jellemző
Vita Emese, az erdélyi párkapcsolatok alakulásának témakörében tartott előadást a IX. Szociológus Napokon. Lapunk arról a párkapcsolati magatartás és a családalapítás kérdéseire fókuszáló kérdőíves felméréséről kérdezte a szakembert, amely a Nemzetpolitikai Kutatóintézet és a Kopp Mária Intézet irányításával készült tavaly a külhoni magyar nagyrégiókban. Az erdélyi terepkutatás a kolozsvári Max Weber Társadalomkutatásért Alapítvány szakmai együttműködésével valósult meg. Az erdélyi reprezentatív mintán1300 18–49 év közötti magyar nemzetiségű egyén párkapcsolati szokásait vizsgálták.
– Amikor a kapcsolatot házasságként, illetve hivatalos okmány nélkül együtt élő párok viszonyaként emlegetik, erre a két kategóriára gondolnak? Vagy az együttélésen olyan kapcsolatot értenek, amelyből nemcsak a papír hiányzik, hanem lazább a házasságnál, sokkal nagyobb szabadságot ad a feleknek, ahonnan kilépni könnyebb és tehermentesebb?
– Mint bizonyára azt sokan tudják, a házasságon kívüli együttélések hivatalos bejegyzésére nincs lehetőség Romániában. Tehát az élettársi kapcsolat, mint legalizált párkapcsolati kategória, nem létezik. Az utóbbi népszámlálás alkalmával ugyanakkor a törvényes családi állapot (nőtlen/hajadon, házas, elvált, özvegy) mellett jegyezték a tényleges családi állapotot tükröző, tulajdonképpen élettársi kapcsolatban élők viszonyát1. Mindez azt is jelenti, hogy az élettársi viszonyban élők hivatalos családi állapotuk szerint lehetnek nőtlenek/hajadonok, akik még házasság előtt állnak, de lehetnek akár házasok, elváltak vagy özvegyek, akik nem kívánnak újból az anyakönyvvezetőhöz járulni. Az alapvető különbségekről tehát nemcsak a házas vs. élettársi kapcsolatban élők viszonyában, hanem a különböző élettársi kapcsolatban élők szándékai szerint beszélhetünk. Az élettársi kapcsolat összességében a romániai magyar népesség kis részét jellemezi, és részben életkori sajátosság, leginkább a fiatal felnőttek körében népszerű. A 2011-es népszámlálási adatok szerint az élettársi kapcsolatban élők aránya a magyar férfiak estében a 30–34 éves korosztályban volt a legmagasabb, 7,5%, a nők esetében pedig a 25–29 éveseknél, akinek 8,6%-a élt élettárssal.
– Mitől függ az, hogy a fiatalok a stabilabbnak tekintett házasság, vagy az élettársi kapcsolat mellett döntenek?
– A párkapcsolati döntéseket objektív és szubjektív tényezők egyaránt befolyásolhatják. A bizonytalanabb élethelyzetben lévő, nemcsak fiatalok, dönthetnek úgy, hogy amíg nincs biztos állásuk, lakásuk, addig inkább „csak összebútoroznak”. Tudatosan késleltetik a hosszabb távú elköteleződéssel járó házasságot. A tanulói státusz szintén nehezen egyeztethető össze a házassági szerepekkel. Nem véletlen, hogy a házasságkötések időzítése jellemzően közel áll a tanulmányok befejezéséhez, és az iskolai, egyetemi évek alatt, vagy akár még a karrierút elején a párok többsége a házasság nélküli együttélést választja. Persze nem minden együttélés végződik házassággal.
Vannak, akik tudatosan elhatárolódnak a törvényes házasságkötéstől, ez a magatartás egy viszonylag kis csoportra jellemző. A tavaly nyáron készült felmérésből az derült ki, hogy az élettársi kapcsolatban élők kétharmada bizonyos feltételek mellett tervezi a házasságkötést és az együttélést választók egyharmada nyilatkozott elutasítóan a házasságról. A partnerkapcsolatban élők leginkább akkor kötnének házasságot, ha elmélyülnének az érzelmeik a társukkal szemben, vagy amikor a pár valamelyik tagja befejezi a tanulmányait, illetve ha majd gyermekük születik.
„Próbaházasságként” tekintenek az élettársi kapcsolatra
– Az élettársi kapcsolatban élők hogyan értelmezik, milyen jelentést tulajdonítanak a kapcsolatuknak?
– Romániában és Erdélyben az élettársi kapcsolatot létesítők többsége a házasság előszobájaként, egyfajta próbaházasságként tekint élettársi kapcsolatára. A párok megismerhetik egymást, kivárhatják, amíg az életkörülményeik stabilizálódnak, az érzelmeik elmélyülnek, és adott esetben összeházasodnak. A házasságban élők között is vannak úgyszólván „lazább” vagy modernebb kapcsolatok. Az élettársi viszonyokban is léteznek tradicionális szerepfelfogások. Vannak olyan partnerkapcsolatok, amelyek kvázi házasságként működnek. Tény ugyanakkor, hogy ezeknek a pároknak a szétválása kevesebb procedúrával jár, jogi szempontból szinte nincsenek is visszatartó tényezői. Így sokkal egyszerűbb, de eznem jelenti azt, hogy az elválásnak ne lennének terhei, költségei.
Ha megnézzük a családi állapot szerinti összetételt, a 2011-es népszámláláskor Kolozs megyében picivel magasabb volt a házasok aránya, mint a székelyföldi tömbmagyar megyékben. A házasságkötési arányszámok évről évre növekedtek a válság lecsengése után, főleg városon, amiben Kolozsvár gazdasági, jóléti vonzáskörzetének jelentős a szerepe. Kolozs megye városi területein a 8 ezrelék körüli mutató utoljára a ’90-es évek legelején állt ezen a szinten.
– Mi derül ki a kutatásból a házasságok, illetve és az élettársi kapcsolatok stabilitását illetően?
– A házasság nélküli együttélés ma már nem számít különösebben deviánsnak. Kisközösségekben viszont, ahol végső soron mindenki mindenkinek (akár a kérdezőbiztosnak is ismerőse), nem túl illendő bevallani, hogy házasság előtt voltak-e hosszabb kapcsolatai valakinek, esetleg mennyi ideig tartottak azok. A tavalyi kutatásból azt láttuk, hogy a házasságot megelőző együttélések átlagban 19 hónapig tartottak és Erdélyben az élettársi tapasztalattal rendelkező válaszadók 27%-a nyilatkozta, hogy korábbi élettársi kapcsolata házassággal folytatódott. Persze ez az adat önmagában nem sokat mond, mindenképpen érdemes lenne megvizsgálni, hogy a kérdezés időpontjában rögzített élettársi viszonyok bizonyos idő elteltével fennállnak-e ugyanilyen formában. Vagy milyen mértékben folytatódtak házassággal, különválással. Továbbá, születtek-e gyermekek ezekben a kapcsolatokban. Magyarországon több hasonló jellegű elemzés készült és a téma egyesszakértői osztják azt a véleményt miszerint az élettársi kapcsolatok bomlékonyabbak a házasságoknál. Magyarán a házasságok tartósabbnak számítanak, ha abból indulunk ki, hogy hasonló időtávon nagyobb arányban maradtak fent, mint az élettársi kapcsolatok.
Romániára kevésbé jellemző a házasságon kívüli gyermekvállalás
– Vannak-e adataik arról, hogy milyen arányban születnek gyerekek házasságon belül és kívül?
– Országosan és az erdélyi magyarok esetében is a gyermekek többsége házasságban születik. Ez a viselkedés a fiatalokra is érvényes. A magyar ifjúság körében végzett elemzéseink azt támasztották alá, hogy a házas, 18–29 éves fiatalok nagyobb valószínűséggel vállaltak gyermeket, mint a velük egy korosztályba tartozó egyedülállók. Ami a házasságon kívüli születések számát illeti, európai viszonylatban növekedett az elmúlt évtizedekben. Azokat az országokat is beleértve, ahol jellemzően nagyon alacsony a házasságon kívüli gyermekvállalás, például a mediterrán térségben. A jelenség többek között azzal áll összefüggésben, hogy sok országban az élettársi kapcsolatok elterjedése és társadalmi elfogadottsága nőtt. Ennek megfelelően a párok házasságon kívül is vállalnak gyermeket. Az uniós országok közül Franciaországban, Szlovéniában, Bulgáriában a legmagasabbak a házasságon kívüli születések. Magyarország valahol a középmezőnyben helyezkedik el. Romániát azon országok csoportjában találjuk, amelyre kevésbé jellemző a házasságon kívüli gyermekvállalás, amelykapcsolatban van az egyház szerepével és a vallásossággal, illetve a hagyományos családmodell normájával. Az Eurostat 2017-es Romániára vonatkozó összesítése alapján a házasságon kívül született gyermekek aránya 31%-ot tett ki, és bár a mutató szerinti rangsorban ez hátulról a hatodik helyet jelenti, aggasztó, hogy a házasságon kívüli születéseknél jelentős számban fiatalkorú, leányanyák érintettek.
– Közép- és Kelet-Európa országainak többségi polgárai szegényebbek a nyugatihoz képest, ez milyen hatással van a házasodási tendenciára?
– A házassági trendek alakulása mögött ennél összetettebb okok állnak. Nemcsak, hogy Kelet és a Nyugat között nem húzható ilyen egyértelmű határvonal, a közép-kelet-európai térséghez tartozó országok népességének demográfiai mintázatai sem mutatnak egyértelmű konvergenciát. Korábban a legtöbb észak-európai országban az élettársi kapcsolatok előtérbe kerülésével párhuzamosan a házasságkötések visszaszorulóban voltak. Az utóbbi években azonban inkább stagnálás, enyhe emelkedés figyelhető meg például Norvégiában, Svédországban, a finneknél, vagy a dánoknál. Nyugat-Európa egyes országaiban is csökken a házasságkötések száma, de a legkevesebb házasságot néhány éve a dél-európai országokban és Szlovéniában kötötték.
Az biztos, hogy a házasságkötések szoros összefüggésben állnak a társadalmi-gazdasági átalakulásokkal, „érzékenyek” a recesszióra. Ez Románia példáján nagyon egyértelműen követhető. A rendszerváltás után jelentős mértékben csökkent a házasságkötési kedv, majd valamikor a 2000-es évek elején elkezdtek növekedni a házasságkötések, amelyek egyfajta csúcspontot értek el 2007-ben. Főleg az első házasoknak járó anyagi támogatásnak köszönhetően. A rákövetkező évben viszont a gazdasági válság éreztette hatását a házassági piacon is. 2011 mélyzuhanást jelentett a házasságkötések szempontjából. A válság utáni években, több országban, köztük Magyarországon, Szlovákiában és Romániában is nőtt a házasodási kedv, amely részben a gazdasági helyzet stabilizálódásával, másfelől a válság miatt elhalasztott pótlásokkal, harmadrészt a kormányzati intézkedésekkel magyarázható.
– Kiss Dénes szociológus előadásában kitért arra, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők kevésbé vallásosak. Kivételt jelentenek ez alól a PhD-val rendelkezők, mert nekik az alacsony végzettségű szinthez hasonlít a hitviláguk. A párkapcsolatok esetében is beszélhetünk hasonló megfigyelésről?
– A párkapcsolattípus és a vallásosság tekintetében leginkább szembetűnő eredmény, hogy az élettársi kapcsolatban élők között magasabb a nem vallásosak és a „maguk módján” vallásosak aránya (szemben a házasokkal). Az egyházi szertartásokkal kapcsolatos véleményekben pedig nincsenek nagyon jelentős különbségek a házasok és az élettársi kapcsolatban élők között. Érdemi különbség csak a házasságkötéssel kapcsolatban merült fel, amit a házasok 90%-a, az együttélőknek pedig háromnegyede vélt fontosnak.
– Milyen a gyermeküket egyedül nevelő szülők aránya, és ennek milyen előnyei és hátrányai vannak a társadalomra nézve?
– Mélyebben ezzel a kérdéskörrel nem foglalkoztam. Elsősorban Eurostat adatokra tudok hivatkozni. Ezek szerint Románia azok közé az országok közé tartozik, ahol viszonylag alacsony az egyszülős családok aránya, 7% körüli. Az egyszülős családok többségében anyák élnek a gyerekükkel, minthogy a kiskorúak nagyobb arányban maradnak az anyával egy válás vagy egy felbomló élettársi kapcsolat után. Nyilván olyan esetek is előfordulnak, amikor valaki egyedül vállal gyermeket. Az egyedülálló szülőkre általában nagyobb teher, felelősség nehezedhet, anyagi és lelki értelemben, kutatások szerint magasabb szegénységi kockázatnak és társadalmi elszigetelődésnek vannak kitéve ezek a családok.
1 akiknek aránya a teljes népességen belül 4, a magyarok körében 5 százalék körüli a bevallott adatok alapján
