Orvosnak készül, tiniregényt írt

(Borítókép: Czire Hanga Debóra (balra) és Pákai Enikő. Fényképezte: Czire Ráhel Orsolya.)

Már ötödikes korában felolvasott írásaiból az ifjú szerző – tudhattuk meg Czire Hanga egykori magyartanárától, Máthé Ildikótól, aki a kötetet méltatta. Nagy Péter kiadóigazgató immár a második tiniszerző kötetének megjelentetése kapcsán arról beszélt: bevállalósnak kell lenni, ő abban bízik, a Félutasokkal a magyarországi piacra is sikerül betörniük. De miről is szól ez a könyv és kicsoda Czire Hanga Debóra? – erről beszélgetett a szerzővel Pákai Enikő televíziós szerkesztő (a képen jobbra).

– Mindig szerettem kézzel írni, úgy érzem, annak van egy értéke, ha papíron vannak a gondolatok. Legfeljebb 50 oldalasra terveztem ezt az írást, de vitt magával a történet, és ott eszméltem fel, mikor megtelt egy egész füzet – részletezte Hanga a végül több mint háromszáz oldalasra bővült Félutasok keletkezésének történetét. Megtudtuk, intenzív írással telt el az a bizonyos egy hónap, míg a könyv megszületett, ébredés után minden nap azonnal írni kezdett, éppen csak evett néha, sokszor fájt a keze a sok írástól. Elsőként nővérének olvasta fel, aki biztatta, majd barátnőjének, barátainak adta, akik szintén folytatásra sarkallták. A baráti szálakat saját életéből mintázta, a szerelemről viszont meg kellett kérdeznie testvérét, mondja el, miről beszélnek a szerelmesek...? – A főszereplő sok dologban hasonlít rám, de minden szereplőben ott vagyok, a nagyon zárkózott is én vagyok, a nagyon nyitott is én vagyok. Olyan volt a történet, mint egy második életem, természetes volt, hogy tudok róla mindent, elfelejtettem, hogy az olvasó nem lát bele a fejembe, így aztán helyenként szükségessé vált utólag egy kis párbeszéd, máshova egy kicsit több leírás – ismertette az alkotási folyamatot Hanga.

És miért Félutasok? Mert a tinédzserek valahol félúton vannak a gyermekkor és a felnőttség között. A fülszöveg szerint: „Viki és társai amolyan igazi tinik, akiknek a váltig megunt iskola jelenti az állandóságot az életükben, de az igazi történések egészen máshol zajlanak. A kamasz tizenévesek sajátos félutas érzésvilágának hullámvasútján haladnak, hol a lehetetlenül lassú időben, hol pedig az állandó lemaradás érzetének gyorsaságában.”

Hanga egyébként egy éve Budapesten tanul, és amilyen jelentősége van ennek a saját életében, legalább olyan fontos lesz a regény folytatásában is, amely már íródik.

– Érettebb lettem, nőttem egy kicsit, megtapasztaltam egy teljesen más országot, teljesen más közösséget. Nagyon sokat tanultam a szerkesztés során, így talán könnyebb lesz az utólagos szerkesztési munka a folytatásnál. Az új könyvben a legtöbb szereplővel ismét találkozhatunk, de szeretnék új szálakat is behozni, a kinti tanulás, új kapcsolatok születése, egy kapcsolat megmaradásának körülményei mind benne lesznek – jött az ígéret, majd a könyv címét idéző vallomás: – Mindenki keres valamit. A tinik nem lázadni akarnak, hanem keresik a helyüket, ez néha azzal jár, hogy a szabályokat fel kell rúgni. Én is azt keresem, hol a helyem – mondta a fiatal szerző, akiről az is kiderült: bár mindig vágyott rá, hogy megjelenjen egy könyve, nem író szeretne lenni, hanem orvos. Ennek ellenére az írás mindig az élete része marad, mint önreflexió, amire szüksége van, minden nap.

A könyvbemutató zárómozzanataként az édesapa, Czire Szabolcs mesélt arról, szülőként milyen érdekes élmény volt számára először olvasni a történetet. Felfedezni a „finom kis ismerős dolgokat”, például az egykori táborok (általa is jól ismert) táborvezetőinek karaktereit. Mint mondta, a könyvvel szemben leggyakrabban emlegetett „bírálat” szerint roppant idealizált szülő-gyermek viszonyt ábrázol, amit sokan nem tartanak reálisnak. Pedig az apa szerint a történet éppen arra a felfedezésre jut el: a felnőtteknek sincs fogalmuk arról, hogyan kell élni, tehát a tinédzsereknek tulajdonképpen nincs ki ellen lázadniuk. Hiszen: mindenki keres valamit...

* Czire Hanga Debóra: Félutasok. Mindenki keres valamit, Exit Kiadó, Kolozsvár, 2018