Középkorból származó, jelentős építészettörténeti leletek kerültek napvilágra Magyarszováton, az unitárius templom helyreállítási munkálatai során.
– Több éve tervezzük ezeket a munkálatokat, az előtanulmányok és a tervek az előző években már elkészültek. Az építkezési engedély kiváltását és a finanszírozás megpályázását követően, idén nyáron el tudtuk kezdeni a munkát is, amely a templom alapozásának megerősítését szolgálja. Eddigi története során, a magyarszováti dombok sajátos talajmechanikai problémái miatt a templom falai folyamatosan repedtek, mozogtak. Az idei munkálatok kifejezetten az alapok megerősítését célozták, és ezeket néhány héten belül sikerül is lezárni. Jövőre reményeink szerint folytatjuk a falak megerősítésével, de az anyagiak függvényében természetesen a teljes helyreállítást megvalósítanánk – közölte Furu Árpád műemlékvédelmi szakmérnök, a magyar unitárius egyház építészeti és műemléki tanácsadója.
– A magyarszováti unitárius templom középkori épülete már a két világháború között felkeltette a szakemberek érdeklődését. A templomépület a középkorban a Suky család patronátusát élvezte, ezért kapta az épület a különleges belső díszítéseit. Amikor az utolsó Suky 1790-ben az épületen elég komoly beavatkozást hajtott végre, és a középkori boltozatot lebontotta, az épületet megtoldották egy déli és egy nyugati portikusszal. Ezek alkotják a mostani leletegyüttes keretét. A portikuszok alapozásába és falaiba ekkor került a régi boltozat kőanyaga, ezzel együtt a boltozat két záróköve is. A templomépületben öt zárókőnek kellett lennie. Három zárókövet még a Suky László idejében félretettek, azaz nem raktak be az alapozásba. Ezek ismertek voltak korábban is: Kelemen Lajos hívta fel a zárókövekre és a templom falképeire a figyelmet. Az egyik zárókövön pápai címer látható, a másikon országcímer. Van még egy boltozati zárókő, amelyen a Suky-címer található, ez a déli portikusz oromzatába van befalazva. Ami most előkerült, az a negyedik zárókő, ami a szentélyben lehetett. Ennek különlegessége, hogy a zárókőnek az oldalsó fele is díszített volt, és latin nyelvű, gót betűs feliratot is hordoz: Arma Regni Hungariae, azaz a Magyar Királyság címere. A mostani leleteket országos jelentőségűnek tartom. Stilisztikailag a vajdahunyadi vár egyes elemeihez állnak közel, nyilván nem nagyságrendileg, hanem a díszítőelemek, a kompozíciók tekintetében. A lelet művészi minősége, az oldalfeliratos zárókő különleges helyet érdemel az erdélyi és magyarországi középkori művészettörténetben, a szakemberek számára sokat jelent – összegzett Weisz Attila.
– Ami most napvilágra került, az részben várható volt, legalábbis reménykedtünk. Tudtuk, hogy a boltozat köveit felhasználták, de hogy a munkálatok melyik fázisában mit találunk, ezek milyen állapotban élték túl az újrahasznosítást, az nem volt egyértelmű. A csapatunk, amelynek tagja Csók Zsolt régész is, most a templomfal külső felén dolgozik, így ami a fal belső felén van, azt nyilván nem láthatjuk. Ez azt is jelenti, hogy a beépített kövek egy része nem lesz elérhető, és azt is be kell látni, hogy egyes részletek bizonyára örökre elvesztek. Sikerült beazonosítani az egykori sekrestyét is, igaz, szokatlan helyzetben, a templom déli oldalán. Reménykedünk, hogy a munkálatok további kutatási eredményeket is hoznak – nyilatkozta még Furu Árpád a lelet kapcsán.